A hajdújárási Takács Tamás bemutatkozása a Debrecenben emlékezetesre sikerült: a 25 éves, 196 centiméter magas csatár a Nyíregyháza elleni kupameccsen klasszikus mesterhármast ért el, amivel csapata 3:0-s előnybe került, és végül 5:0-ra nyert.
Takács Szerbiában játszott az OFK Beograd csapatában, majd Magyarországra szerződve a Szigetszentmiklós együttesét erősítette, mígnem Diósgyőrbe ment, ahol az NB I.-ben is kipróbálhatta magát – másfél éves miskolci időszaka januárban ért véget, amikor elfogadta a DVSC ajánlatát, és Debrecenbe igazolt.
• A téli átigazolási időszak jelentős változást hozott az életedben, hiszen a Diósgyőr együttesétől a Debrecen csapatához szerződtél. Mi indokolta ezt a lépést?
– A Debrecen tett egy ajánlatot értem a Diósgyőrnek, amit a miskolci klubvezetés és én is elfogadtunk, így közös megegyezéssel kivásároltak a szerződésemből. Örültem az ajánlatnak, mert nagyon szimpatikus volt számomra a Debrecen, így elég gyorsan sikerült is megegyezni. Tényleg minden nagyon sebesen zajlott le, hiszen kiutaztunk Törökországba, edzőtáborba a Diósgyőrrel, ott kerestek meg a Debrecen képviselői, pár nap alatt pedig minden részletet sikerült tisztázni. Visszajöttünk Törökországból, elutaztam Debrecenbe, jöttek a menedzsereim is, gyorsan pontot tettünk az ügy végére.
• Hogyan értékelnéd a diósgyőri időszakod?
– Két részre osztanám a diósgyőri pályafutásom, egy egyéves és egy féléves időszakra. Az első év, amit ott töltöttem, jól sikerült, öt gólt rúgtam a bajnokságban, négyet a kupában, hármat a ligakupában, ami, úgy hiszem, egész jó teljesítmény. Elég sok játéklehetőséget kaptam ebben az időszakban, sok barátot, ismerőst is szereztem Miskolcon. Rengeteget köszönhetek a miskolci egyesületnek, hiszen nagyon sokat fejlődtem náluk. Volt még egy féléves időszak, ami nem úgy sült el, ahogy én szerettem volna. Kevesebb lehetőséget is kaptam, és ha játszhattam is, akkor sem csatárként, hanem inkább szélsőként számolt velem a szakvezetés – emiatt nem is jöttek úgy a gólok, mert kicsit messzebb kerültem a kaputól. Nem azt mondom, hogy Tomislav Sivić jobban bízott bennem, mert Bekő Balázstól is nagyon sokat tanultam, csak hálával gondolhatok rá is, mert olyan dolgokat mutatott, olyasmikre hívta fel a figyelmem, amit fel tudok használni a későbbiekben. Most már úgy érzem, visszatértem a megszokott kerékvágásba, és újult lendülettel tudok teljesíteni Debrecenben.
• Magyarországon először a másod- és harmadosztályban játszottál, majd másfél évet szerepeltél diósgyőri színekben az NB I.-ben. Hogy érzed, milyen téren fejlődtél leginkább a legmagasabb rangfokozatban játszva?
– Mindenben fejlődtem egy kicsit. Fizikálisan nagyon jól állok, igencsak megerősödtem, nem hiszem, hogy az NB I.-ben van olyan játékos, aki el tudna lökni. Dinamikában is nagyot léptem előre, a magasságomhoz képest elég gyors is vagyok, ezt az erényem is igyekszem kamatoztatni. Mindig mindenhol hangsúlyoztam egyébként, hogy mindaddig, amíg focizok, próbálok fejlődni – ha majd 30 vagy 35 éves leszek, akkor is erre törekszem majd. Mert mindig van miben javulni, pl. helyzetkihasználásban, higgadtságban. A mottóm is ezt támasztja alá: step by step. Lépésről lépésre haladok, a Debrecennek ezért is örülök, mert újabb lépcsőfoknak tartom felfelé.
• A Loki mivel győzött meg, hogy őket válaszd?
– Sok mindennel. Szimpatikus csapatnak is tűnt, kivásároltak a DVTK-tól, amivel bizonyították, hogy komolyan számítanak rám. Fontos volt az is, hogy tudtam, milyen klubhoz kerülök, tisztában voltam a Debrecen múltjával, többszörös kupagyőztes és bajnok együttes, amelynek jelenleg nagyon komoly csapata van. Ráadásul most is nagy célokért küzdünk, szeretnénk megnyerni a kupát, ahol már az elődöntőben vagyunk, de a bajnokságban is igyekszünk minél előkelőbb helyen végezni. Az európai kupaindulás kötelező feladat idén, szóval valahogy mindenképp ki kell harcolnunk – de nem is emlékszem olyan időszakra az utóbbi évtizedből, amikor a Debrecen ne szerepelt volna az európai színtéren. A Fradi nagyon ellépett ebben a szezonban, nagyon nehéz lenne őket utolérni, de a második hely egyértelműen reális elvárás. Sajnálom, hogy az Újpest ellen ikszeltünk, mert most már nem vagyunk százszázalékosak, három győzelmet és egy döntetlent könyvelhettünk el a tavaszi rajton. Ott vagyunk a tabella harmadik fokán, egy pontra a második helytől. Csatárposzton is kemény konkurencia van, ami szerintem mindig csak előrevisz egy csapatot, mindenki igyekszik tényleg a maximumot nyújtani. Hiszem, hogy mindenki meg fogja kapni a lehetőséget, többek között én is, mert valószínűleg azért vásároltak ki, mert szerették volna, hogy debreceni játékos legyek, és hittek benne, hogy segítségére lehetek a csapatnak.
• A Debrecen első csapatában hivatalos mérkőzésen a kupa negyeddöntőjének keddi visszavágóján szerepeltél először. Rögtön a kezdőcsapatban kaptál helyet, a bizalmat klasszikus mesterhármassal háláltad meg. Milyen élmény volt a Nyíregyháza ellen 5:0-ra megnyert találkozó?
– Igen, ez volt a hivatalos debütálásom, habár az NB III.-ban játszottam már néhány mérkőzést, és ott is sikerült gólokat rúgni. Nagyon jól sikerült a bemutatkozásom, ilyen kezdésről álmodtam, habár arra azért nem számítottam, hogy ennyire kijön mindenhol a lépés. Örülök, hogy így sikerült. A csapat igazából kikaparta nekem a gesztenyét, mert remek labdákat kaptam a védők mögé – igaz, nekem is nagyon koncentrálnom kellett, és értékesíteni is a lehetőségeket. Szinte minden helyzetemet kihasználtam, ezért is sikerült három gólt rúgni.
• Milyen célokat tűztél ki magad elé Debrecenben?
– Elsősorban a kupagyőzelem lebeg most a szemem előtt, nagyon szeretném ezt a trófeát elhódítani a csapattal. Nem akarok nagy terhet rakni a csapattársak vállára, de kijelenthető, hogy esélyesek vagyunk a végső sikerre. A szurkolók is nagyon örülnének egy ilyen diadalnak, és el is várják, hogy megszerezzük – úgy hiszem, joggal. A másik cél, ami ugyebár a posztomból is adódik, hogy minél több góllal és gólpasszal, minél jobb játékkal, minél több meccsen segítsem a gárdát – ha sikerül mindezt megvalósítani, az a klubnak, a szurkolóknak, az edzőknek, a csapattársaknak és nekem is jó lesz, mindenki örülni fog.
