A felsőhegyi Farkas Dániel már negyedik éve a szabadkai Spartacus labdarúgója, azóta szinte minden átigazolási idényben felmerült, hogy távozik a klubtól, érdeklődők is akadtak, de mindeddig maradt az észak-bácskai városban. Januárban a Debrecen érdeklődéséről lehetett hallani, egyeztetések is voltak, de végül nem valósult meg az átigazolás. A 23 éves jobbhátvéd nem csügged, a Szuperliga tabellájának utolsó helyén tanyázó csapatára koncentrál, szombaton az OFK elleni hazai bajnokin igyekszik magából a legtöbbet kihozni, de különösen nagy várakozással tekint a Partizan elleni szerdai kupaelődöntőre, illetve a Crvena zvezdával szembeni, jövő szombati bajnokira.
Mindkét belgrádi gigász ellen idegenben lép pályára a Spartacus, Farkas szerint külön motivációt jelent majd számukra a megszokottnál sokkal nagyobb közönség, illetve hogy a Partizan és Zvezda elleni meccseken rendre kinn vannak külföldi megfigyelők, különféle játékosügynökök, jó teljesítménnyel akár egy meccsen is felhívhatják magukra a figyelmet. A jövőt firtatva visszatérünk az eligazolás témaköréhez, a lassan 100 spartacusos szerepléshez érő bekk reméli, hogy a nyáron már sikerül nyélbe ütni egy klubváltást, legreálisabbnak azt tartja, hogy Magyarországon, valamelyik NB I.-es csapatnál köt ki.
• Januárban olyan hírek keringtek, hogy Debrecenbe igazol, aztán ebből a szerződésből nem lett semmi. Mi történt?
– Igen, egyezkedtünk, úgy volt, hogy január végén megyek orvosi vizsgálatra. Nekem úgy tűnt, közel az átigazolás, de aztán valamiért meghiúsult. Igazából én sem tudom, miért, talán nem tudtak a Spartacusszal megegyezni, a klub ugyanis nem szívesen válna meg tőlem. Nem izgatom magam emiatt, jól érzem magam Szabadkán is, de azért jólesik, hogy amióta itt játszom, szinte minden átigazolási idényben több csapat is érdeklődött irántam – úgy tudom, hogy minden magyar nagycsapatnál fölmerült már a nevem.
• A nyáron tehát vélhetően elhagyja Szabadkát. Úgy érzi, eljött az ideje a továbblépésnek?
– Igen, úgy érzem, hogy fejlődtem annyit, hogy képes vagyok magasabb szinten, nagyobb színvonalú bajnokságban szerepelni. A Spartacusban vagyok már négy éve, azt hiszem, itt lesz az ideje, hogy kipróbáljam magam máshol is. Fiatal vagyok, bizakodással tölt el, hogy mindig akadt érdeklődés irántam. Most nem is tétlenkedek, rengeteget edzek, meg akarom nyomni ezt a két hónapot, hogy minél jobb teljesítményt nyújthassak. Az NB I.-et reális célállomásnak is tartom, meg előrelépést is jelentene, Magyarországon most felemelkedőben van a futball, az infrastruktúra, a pénzügyi háttér is jobb, a körülmények is kedvezőbbek.
• Debrecenben jobban szem előtt lett volna a magyar válogatott szempontjából – sosem titkolta, hogy szívesen játszana majd a magyar nemzeti csapatban is. Mit vár az Európa-bajnokságtól?
– Igazából titkon reménykedtem benne, hogy ha a télen sikerül Magyarországra szerződnöm, akkor helyet szoríthatok magamnak a magyar Eb-keretben is. Debrecenben talán előbb megakadt volna rajtam Bernd Storck szeme, mint Szabadkán. Bárhogy is alakult, a válogatottszereplésről még nem mondanék le, kiváló jobbhátvédekben nem dúskál a magyar foci. A tornán a csoportokból akár három csapat is továbbjuthat, így jó felkészüléssel, kemény védekezéssel, megfelelő hozzáállással a magyar válogatottnak is meglehet a kieséses szakasz. Már az is nagy lépés lenne, ha kiharcolnák a továbbjutást, hiszen évtizedek óta nem is szerepelt magyar csapat nagy tornákon.
• Igen fontos időszak előtt állnak a klubcsapatával: a bajnokságban az utolsó helyen tanyáznak, és a bennmaradás kiharcolása a cél, míg a kupában az elődöntőbe jutottak, ahol a Partizanon kellene túllépniük a fináléhoz.
– A Radot és a Jagodinát is levertük az utóbbi fordulókban, ha most nyerünk az OFK Beograd ellen, akkor akár el is mozdulhatunk az utolsó helyről – nem is nagy a különbség, az utolsó hat csapat között hét pont a differencia, ami ráadásul a rájátszás előtt a pontszámokkal egyetemben megfeleződik. Egyértelműen a bennmaradás kiharcolása a célunk, de most a kupán is nagy a hangsúly, hiszen nagyon közel vagyunk egy kiugró eredményhez, szeretnénk bejutni a döntőbe, ott meg már bármi megtörténhet. A klub legnagyobb sikere lenne a kupagyőzelem, de fináléban is csak kétszer, az 1962-es és az 1994-es jugoszláv kupadöntőben szerepelt korábban a klub. Nem vehetjük tehát félvállról sem a kupát, sem a bajnokságot. Egyébként remélhetőleg a nemrégiben érkezett két csatár segít majd rajtunk, mert főként gólszerzésben vagyunk gyengék, védekezésben, kapott gólok számában az 5-6 legjobb között lehetünk, Szabadkán ráadásul egyetlen csapat sem mehet biztosra, nehéz nyerni ellenünk a városi stadionban. Ha góllövésben feljavulnánk, biztosan meglátszódna a pozíciónkon is, hiszen a keretünk, a játékunk alapján legalább a középmezőnyben lenne a helyünk értékelésem szerint.
• A bajnokság lebonyolításából kifolyólag már játszottatok mindenkivel. Meglátásod szerint melyik a két leggyöngébb gárda a Szuperligában, mely csapatoknak kellene a helyeteken állni?
– A Jagodina és a Radnik Surdulica a leggyöngébb, utóbbiak kapcsán nem is értem, hogy mit keresnek ezen a szinten, de valahogy gyűjtik a pontokat, mi nem is tudtuk legyőzni őket, itthon 0:0-t játszottunk velünk, idegenben 1:0-ra kikaptunk – ennek ellenére a Szuperliga leggyöngébb keretének érzem őket, viszont csapatként elég jól muzsikálnak.
