A komfortzóna helyett a kapu előtt érzi jól magát

Lengyelországban ilyen rövid idő alatt labdarúgót még nem kedveltek meg annyira, mint tették azt Nemanja Nikolićtyal, aki tavaly érkezett a Legiához, és másfél idény alatt örökre beírta magát a varsói együttes történelmébe, és belopta magát a szurkolók szívébe is.

A zentai csatár a Legia színeiben összesen 86 mérkőzésen lépett pályára, és 55 gólt szerzett, a másfél év alatt bajnokságot és kupát nyert a Legiával, valamint a gólkirályi címet is begyűjtötte. Mivel a Legia ingyen szerződtette Nikolićot a székesfehérvári Videotontól, várható volt, hogy a lengyel együttes szeretne pénzt keresni az Eb-n is szereplő magyar válogatott csatárának az eladásával. Pár nappal ezelőtt hivatalossá vált, hogy a 29 éves csatár az Egyesült Államokban, az érte hárommillió eurót fizető Chicago Fire együttesében folytatja majd pályafutását.

A varsói búcsú során Nikolićból előtörtek az érzelmek. A Górnik Łęczna elleni hazai mérkőzésen a mesterhármast jegyző játékost lecserélték, s a pályáról való levonulásakor elsírta magát.

– Nem sok időm volt az utolsó mérkőzés előtt gondolkozni, mivel szombaton tudtam meg, hogy a Chicago sportigazgatója már Varsóban van, és hétfőn aláírjuk a szerződést. Vasárnap ugyanabban a szállodában voltunk, ahol szinte a legtöbb hazai meccsünk előtt tartózkodtunk, s akkor végigfutott az agyamon, hogy ez az utolsó ilyen napom, ilyen többet nem lesz – nyilatkozta Nikolić. – Furcsa érzések kavarogtak bennem, hiszen a Legiával mindent megnyertem, megtaláltam a számításomat, de éreztem, hogy most valóban eljött a váltás ideje. A csapattársaim azt kérték, most ne a gólszerzés legyen az első helyen, hanem az, hogy nehogy megsérüljek. Nagyon jólestek a Legia sportigazgatójának szavai, aki a mérkőzés után azt mondta, hogy már a szerződtetésemkor is 99,99 százalékban bízott bennem, s nagyon boldog volt, hogy az utolsó mérkőzésemen is megmutattam, többszörös nyomás alatt is extra produkcióra vagyok képes. Már fél lábbal Chicagóban voltam, a szerződés már aláírásra készen állt, a pályán mégis sikerült csak a mérkőzésre koncentrálnom, így jött össze a mesterhármas. Amikor lecseréltek, s elkezdődött a búcsúztatásom, az olyan pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni, s kívánom minden labdarúgónak, legyen egyszer ilyenben része.

Az előző években többször is az utolsó pillanatban hiúsult meg Nikolić új klubba való átigazolása. A legemlékezetesebb a 2013 januárjában történt eset volt, amikor a Siena már jó ideje szemezett a támadóval, minden készen állt az Olaszországba költözéshez, az átigazolást jóváhagyó formanyomtatvány azonban 19 óra után három perccel érkezett meg. Az olasz piac 19 órakor bezárt, a számítógépes rendszer onnantól kezdve már nem fogadta az érkező dokumentumokat. A nyáron is szóba került az eligazolása, akkor azonban hiába egyezett meg a Hull City a Legiával, az angolok és Nikolić elképzelése nem találkozott, így még egy fél idényt maradt Varsóban.

– Szinte minden átigazolási időszakban szerepeltem az újságokban, nagyon sok klubbal összeboronáltak, és sok hír igaz is volt. Volt pár olyan helyzet, amikor az utolsó pillanatban hiúsult meg az átigazolásom, ezeket nem volt könnyű feldolgozni, de a pályán mindig bizonyítottam, hogy nekem sikerült. Viszont hiszek abban, hogy nem véletlenül történtek így a dolgok.

Hogy a véletlen vagy a szerencse műve volt-e, nem tudni, de tény, hogy a Siena abban a félévben már komoly anyagi gondokkal küzdött, kiesett a Serie A-ból, aztán egy évvel később csődöt jelentett, és most Siena Robur néven a III. ligában szerepel. A Hull Citynél idénykezdéskor nem lehetett tudni, hogy ki is a tulajdonos, állandóan változtatták a feltételeket, úgy kezdték az idényt, hogy edzőjük sem volt, nem csoda, hogy a Premier League utolsó helyén állnak.

A Chicago Fire edzője a szerb Veljko Paunović, aki ezt mondta róla: „Nikolić kiváló a gólok és a gólpasszok tekintetében is, de egyben olyan ember is, aki a csapatjáték mindkét elemében részt tud venni. Védekezésben segít társainak mihamarabb visszaszerezni a labdát, hogy így átvegyük az irányítást, és lehetőséget teremtsünk a gólszerzésre.” Arra a kérdésre, hogy Paunovićnak mekkora szerepe volt a Chicagóba történő igazolás során, Nikolić a következőket válaszolta:

– Igazából csak neki volt szerepe, mert nagyon sok mérkőzésemet megnézte, s a Krakkó elleni találkozóra személyesen is eljött. Már aznap este jelezte a menedzseremnek, hogy nagyon tetszett neki a játékom, és pont ilyen típusú labdarúgót keres. Ekkor én is információgyűjtésbe kezdtem a Chicagóról, s miután másfél órát beszéltem Paunovićtyal, akkor közöltem Filipovićytal, a menedzseremmel, hogy ezzel az edzővel szeretnék a jövőben dolgozni, mivel éreztem az elszántságát, a profizmusát. Akik ismernek, tudják, hogy a tökéletességre törekszem, aki keresi az új kihívásokat, s most ezt a Chigao Fire-nél találtam meg. Amerikában felszálló ágban van a labdarúgás, sok pénzt fektetnek bele. A szerződésem három évre szól, de én kicsit hosszabb, hatéves tervben gondolkodom.

A Sporting Kansasból a katari Al-Garafába szerződött Németh Krisztián példája a bizonyíték arra, hogy az amerikai ligából is bele lehet kerülni a magyar válogatottba.

– Szeretném elmondani Bernd Storcknak, hogy miért váltottam, és miért pont a Chicagót választottam. Kíváncsi vagyok az ő véleményére is, mivel sikerült eljutnunk odáig, hogy tudunk egymással őszintén beszélni. Nekem nagyon fontos, hogy azt halljam, amit ő gondol, és nem azt, amit én szeretnék hallani. Ha a kapitány azt mondja, hogy nem leszek kerettag, nem fogok haragudni, hanem majd a pályán próbálom bizonyítani, hogy megérdemlem a meghívót. Ha viszont azt mondja, hogy az amerikai ligából is számít rám, akkor nincs miről beszélni, jövök, és teszem a dolgom.

Péntek este a zentai színházban Nikolić átvette a legjobb, külföldön élő sportolónak járó díjat. Felmerül a kérdés, hogy az elmúlt időszakban begyűjtött hónap játékosa, gólkirályi cím, köszönőlevelek, elismerések mellett maradt-e még hely a polcon az újabb díjaknak.

– A szülővárosomtól kapott díjakat nemcsak a polcon, de a szívemben is külön helyen tárolom.

A Chicago Fire felkészülése január 21-én kezdődik, Nikolić és családja egy héttel korábban érkeznek majd meg az Egyesült Államokba. Az interjú megjelenésekor már csak egy nap maradt a 2016-os évből, éppen ezért zárásként egy rövid évértékelés következett:

– A pályafutásom során ez egy különleges év volt, egyéni és csapatszinten is trófeákat gyűjtöttem be. Nincs azonban megállás, mivel mindig új célokat tűzök ki magam elé, ugyanis nem érzem jól magam a komfortzónában. Nálam továbbra is első helyen van a csapat, az ellenfél kapuja előtt pedig még „gyilkosabb” szeretnék lenni.

Nikolić varsói teljesítménye számokban