„Itt az idő, hogy befejezzem”

Frank Lampard családi hagyományként, édesapját követve a West Hamben kezdte professzionális labdarúgó-pályafutását 1995-ben. A Swansea-nél töltött kölcsönszereplés után fokozatosan megerősítette helyét a csapatban, és az 1997/98-as szezontól kezdve a West Ham stabil kezdőemberének számított. A következő évben történetének legjobb helyezéséhez, a Premier League 5. helyéhez segítette csapatát.

A kisebb londoni csapatban nyújtott teljesítménye meghozta gyümölcsét, és Lampard a 2001-es nyári átigazolási időszakban aláírt a Chelsea-hez, ami életének és pályájának nagy döntésévé vált. A Kékeknél nagyon gyorsan alapemberré vált. A csapat edzői a középpálya szinte összes posztján alkalmazni tudták, a két tizenhatos között bárhol feltűnhetett.

Játékának legnagyobb erénye az volt, hogy mind a támadásban, mind a védekezésben hatékonyan tudta megszervezni és irányítani csapatát, valamint rendkívül jól látta át a pályán zajló eseményeket. Gólerős irányítóként 147 gólt szerzett az évek során a Premier League-ben, a különböző tétmérkőzésekkel együtt pedig 211-szer volt eredményes a Kékek mezében, ami a jelenleg is érvényes klubrekord.

Lampard a Chelsea-ben sikert sikerre halmozott. A bajnokságot háromszor (2004/2005, 2005/2006, 2009/2010), az FA-kupát négyszer (2006/2007, 2008/2009, 2009/2010, 2011/2012) hódította el, valamint a 2012-es BL- és a 2013-as Európa-liga serlegét is a magasba emelhette.

Az angol válogatottban Lampard egy évtizedig volt vezéregyéniség, nemritkán a kapitányi szalaggal a karján. A nemzeti csapattal soha nem tudott igazán átütő sikert elérni. Az angolok minden Eb-n és vb-n viszonylag hamar kiestek Lampard karrierje során, és a középpályás mindig ott volt a keret kemény magjában. Összesen 106-szor öltötte magára a nemzeti dresszt, minden tétmérkőzést figyelembe véve 29-szer talált be a kapuba. Emlékezetes, meg nem adott gólt lőtt a 2010-es világbajnokság nyolcaddöntőjében Németország ellen, többek között ez az eset nyújtott hivatkozási alapot az akkoriban felélénkülő technikai fejlesztésről szóló nemzetközi vitáknak.

Frank Lampard számos egyéni díjat is nyert pályafutása során. 2005-ben a FIFA és az Aranylabda szavazásán is az év második legjobb játékosa lett, ugyanebben az évben pedig Angliában a szakírók és a szurkolók szerint is a legjobb volt. A 2004/2005-ös és a 2005/2006-os szezon legjobb labdarúgójává választották, valamint a 2004 és 2005 legjobb angol játékosa címet is neki ítélték. A Chelsea-nél háromszor választották meg az év legjobb játékosának (2004, 2005, 2009), a hivatalos statisztikák szerint pedig a 2001–2010 közötti évtized legjobb Premier League-játékosa volt.

13 évnyi Chelsea-szolgálat után az angol a Manchester Cityhez igazolt, ahonnan egy szezon után a New York Cityhez távozott levezetni.

Több, az angol labdarúgás világában megkérdőjelezhetetlen tekintélyű ember reagált Lampard visszavonulása kapcsán. John Terry, a Chelsea legendás hátvédje és a középpályás játékpartnere a pálya középső tengelyén, emlékezve búcsúztatta a játéktól visszavonulót: „A legnagyobb játékos a mi nagy klubunk történetében. Soha nem fogom elfeledni az egymást követő trófeákat az egymást követő években, amelyeket közösen éltünk át. Valódi úriember a pályán és azon kívül, valódi vezér az öltözőben.”