Szombaton ünnepelte 60. születésnapját John McEnroe amerikai teniszező, egyéniben hét Grand Slam-torna győztese és sokszoros világbajnok.
John Patrick McEnroe 1959. február 16-án a németországi Wiesbadenben született, ahol apja az amerikai légierőnél teljesített szolgálatot, de egyéves születésnapját már New Yorkban ünnepelhette. Fiatal évei a tanulás mellett a kosárlabda, a foci és a tenisz jegyében teltek. Hamar kiderült, hogy teniszezőként a legtehetségesebb, 1977-ben élete első komoly versenyén a selejtezőből egészen az elődöntőig jutott, ahol a nagyobb tapasztalattal rendelkező Jimmy Connors verte meg négy szettben. 1978-ban volt az első szezonja a profik között, és valósággal berobbant a legjobbak közé: 98 mérkőzéséből 79-et megnyert, és 5 tornán veretlen maradt. 1979-ben már első GS-diadalát ünnepelhette: a US Openen Vitas Gerulaitis legyőzésével a legfiatalabb győztes lett. Ebben az esztendőben 10 egyéni és 17 páros tornán nem talált legyőzőre. A tenisztörténelem egyik legemlékezetesebb csatáját 1980-ban a wimbledoni torna döntőjében vívta példaképével és örök riválisával, a kötélidegzetű Björn Borggal. A svéd végül négyórás küzdelemben diadalmaskodott, és sorozatban ötödször is bajnok lett, de a negyedik játszma 22 percig tartó (McEnroe által 18:16-ra megnyert) rövidítése azóta is legenda. A riválisok még ugyanebben az évben a US Openen is összecsaptak, s az idegőrlő csatában ezúttal McEnroe bizonyult erősebbnek, majd 1981-ben Wimbledonban is letaszította Borgot trónjáról. Profi pályafutása során összesen 14-szer találkozott Borggal, a mérleg 7:7.
Borg mindenben az ellentétének számított, hideg volt, mint a jéghegy, érzelem sohasem tükröződött az arcán, látszólag soha nem jött izgalomba. A svéd a játékot az alapvonalról szerette irányítani, a nagyon hosszú labdamenetek során türelmesen várta, hogy versenytársa hibázzon. McEnrore ezzel szemben balkezes és heves játékos volt. Rendkívüli technikája, gyors reflexei, hihetetlen kitartása, művészi ütései, páratlan röptejátéka és ütéskombinációi mellett ütőcsapkodásai és a bírókkal folytatott heves vitái számítottak „védjegyének”.
Profi pályafutása során 11 alkalommal játszott Grand Slam-döntőt, hétszer győzött is: négyszer a US Openen (1979, 1980, 1981, 1984), háromszor Wimbledonban (1981, 1983,1984), és háromszor nyerte meg a mesterek tornáját (1978, 1983, 1984).
Az Egyesült Államok válogatottjával négyszer lett Davis-kupa-győztes, s ezzel ő a kupa történetének legeredményesebb játékosa. Egyéniben 76, párosban 69 tornagyőzelmet aratott, 1980 márciusától 170 héten át vezette a világranglistát, párosban 257 héten át volt első. Utolsó tornagyőzelmét 1992-ben Wimbledonban szerezte meg, miután a német Michael Stichhel megnyerték a páros versenyt.
1993-ban vonult vissza, azóta képzőművészeti galériát vezet, tévés kommentátorként dolgozik, és 1999–2000-ben az amerikai Davis-kupa-csapat szakvezetője volt. 1999 óta a Hírességek Csarnokának tagja. 2002-ben megjelent You Cannot Be Serious című önéletrajzi könyve. Hírnevét önironikus reklámokban is kamatoztatja.
2006-ban párosban újra versenyezni kezdett, és San Joséban ő lett az utóbbi 30 év legidősebb férfi teniszezője, aki párosban tornát tudott nyerni. 2008 októberében a budapesti Papp László Sportarénában a legendák csatája tornán a hazai rajongók is megcsodálhatták tudását, amely alig kopott meg az évek során, és a bronzmeccsen legyőzte egykori riválisát, Björn Borgot. Arra a kérdésre, hogy miből fakad sikerorientáltsága, mcenroe-san csak ennyit válaszolt: „Erre születtem.”
Szombaton ünnepelte 60. születésnapját John McEnroe amerikai teniszező, egyéniben hét Grand Slam-torna győztese és sokszoros világbajnok.John Patrick McEnroe 1959. február 16-án a németországi Wiesbadenben született, ahol apja az amerikai légierőnél teljesített szolgálatot, de egyéves születésnapját már New Yorkban ünnepelhette. Fiatal évei a tanulás mellett a kosárlabda, a foci és a tenisz jegyében teltek. Hamar kiderült, hogy teniszezőként a legtehetségesebb, 1977-ben élete első komoly versenyén a selejtezőből egészen az elődöntőig jutott, ahol a nagyobb tapasztalattal rendelkező Jimmy Connors verte meg négy szettben. 1978-ban volt az első szezonja a profik között, és valósággal berobbant a legjobbak közé: 98 mérkőzéséből 79-et megnyert, és 5 tornán veretlen maradt. 1979-ben már első GS-diadalát ünnepelhette: a US Openen Vitas Gerulaitis legyőzésével a legfiatalabb győztes lett. Ebben az esztendőben 10 egyéni és 17 páros tornán nem talált legyőzőre. A tenisztörténelem egyik legemlékezetesebb csatáját 1980-ban a wimbledoni torna döntőjében vívta példaképével és örök riválisával, a kötélidegzetű Björn Borggal. A svéd végül négyórás küzdelemben diadalmaskodott, és sorozatban ötödször is bajnok lett, de a negyedik játszma 22 percig tartó (McEnroe által 18:16-ra megnyert) rövidítése azóta is legenda. A riválisok még ugyanebben az évben a US Openen is összecsaptak, s az idegőrlő csatában ezúttal McEnroe bizonyult erősebbnek, majd 1981-ben Wimbledonban is letaszította Borgot trónjáról. Profi pályafutása során összesen 14-szer találkozott Borggal, a mérleg 7:7.Borg mindenben az ellentétének számított, hideg volt, mint a jéghegy, érzelem sohasem tükröződött az arcán, látszólag soha nem jött izgalomba. A svéd a játékot az alapvonalról szerette irányítani, a nagyon hosszú labdamenetek során türelmesen várta, hogy versenytársa hibázzon. McEnrore ezzel szemben balkezes és heves játékos volt. Rendkívüli technikája, gyors reflexei, hihetetlen kitartása, művészi ütései, páratlan röptejátéka és ütéskombinációi mellett ütőcsapkodásai és a bírókkal folytatott heves vitái számítottak „védjegyének”.Profi pályafutása során 11 alkalommal játszott Grand Slam-döntőt, hétszer győzött is: négyszer a US Openen (1979, 1980, 1981, 1984), háromszor Wimbledonban (1981, 1983,1984), és háromszor nyerte meg a mesterek tornáját (1978, 1983, 1984).Az Egyesült Államok válogatottjával négyszer lett Davis-kupa-győztes, s ezzel ő a kupa történetének legeredményesebb játékosa. Egyéniben 76, párosban 69 tornagyőzelmet aratott, 1980 márciusától 170 héten át vezette a világranglistát, párosban 257 héten át volt első. Utolsó tornagyőzelmét 1992-ben Wimbledonban szerezte meg, miután a német Michael Stichhel megnyerték a páros versenyt.1993-ban vonult vissza, azóta képzőművészeti galériát vezet, tévés kommentátorként dolgozik, és 1999–2000-ben az amerikai Davis-kupa-csapat szakvezetője volt. 1999 óta a Hírességek Csarnokának tagja. 2002-ben megjelent You Cannot Be Serious című önéletrajzi könyve. Hírnevét önironikus reklámokban is kamatoztatja.2006-ban párosban újra versenyezni kezdett, és San Joséban ő lett az utóbbi 30 év legidősebb férfi teniszezője, aki párosban tornát tudott nyerni. 2008 októberében a budapesti Papp László Sportarénában a legendák csatája tornán a hazai rajongók is megcsodálhatták tudását, amely alig kopott meg az évek során, és a bronzmeccsen legyőzte egykori riválisát, Björn Borgot. Arra a kérdésre, hogy miből fakad sikerorientáltsága, mcenroe-san csak ennyit válaszolt: „Erre születtem.”
