A Közép-Európai Egyetem (CEU) végzősei részére Budapesten pompásan megrendezett diplomaosztót szerveztek a Művészetek Palotájá ban, ahol mindenkinek maga Soros György adta át a munkája gyümölcseként kiérdemelt elismerést. A tallárba öltözött hallgatók között ott volt az újvidéki Klenanc Miklós is, aki évfolyamelsőként végzett a saját szakágában. Vele készítettünk interjút, hogy egy sikertörténet mozzanatait megosszuk önökkel.
–Az évfolyam legjobbjának lenni bizonyára nagyon megerőltető dolog...
– Az eredmény számomra is tanúsággal szolgált, azt mutatta meg, hogy két nagyon fontos dolog van a tanulás folyamatába, ami az életben és az ember munkája során is kamatoztatható. Ez a tervezés és a lényeg felismerése. Amikor megkezdtük a tanulmányainkat tavaly augusztus közepén itt a CEU-n belül, az összehasonlító alkotmányjogi szakon, bizony kicsit megszeppenve láttunk a munkához. Napi 100–150 oldalas irományt kellett angolul elolvasni és egy-két írásbeli beadandót elkészíteni, valamint számos olyan feladat várt ránk, amelynek során több tíz, vagy akár száz oldalas anyagot kellett rövid összefoglaló formájában elkészíteni. Egyértelmű, hogy a nap 24 órája erre nem elegendő, hogy minden egyes szót elolvashassunk, így jött mentsvárként a tervezés és a lényeglátás felvállalása. Megtanított bennünket arra, hogy nagy mennyiségű írott anyagot gyors átlapozással kiszűrjük és megtaláljuk benne a lényeget. Nagyobb koncentrációt, odafigyelést igényelt mindez, és megkövetelte tőlünk, hogy pontosan megértsük, mi is a kérdés. A tervezés bizony sok munkát és kitartást igényelt, amire a jogi pálya során szükségünk lesz. Úgy érzem, hogy sikerült összepárosítani az elméleti ismeret elsajátítását és a felkészülést arra, hogy a gyakorlatban alkalmazni tudjuk. Bőven akadt lehetőség azért más tevékenységre is, barátkozásra, továbbá a civil szférában kifejtett munkára, így most utólag azt mondanám, hogy azért emberfelettien megterhelő nem volt.
(Ótos András felvétele)
–Két érdekes tanulmányútra is sikerült eljutnod, onnan mit hoztál magaddal?
– Januárban Dublinban jártam egy kutatási ösztöndíj keretében, a diplomamunkámhoz kerestem anyagot és konzultáltam ottani tanárokkal és az Európai Uniós intézmények szakembereivel. Óriási tapasztalatot jelentett ez számomra, hiszen korábban sosem jártam angolszász országban, így felejthetetlen élmény volt megismerkedni egy másik, a kontinentális Európától eltérő ország hagyományival, szokásival. Szakmai szempontból olyan szakirodalomhoz jutottam hozzá, amelynek köszönhetően sikeres dolgozatot tudtam elkészíteni. A másik utam pedig Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára vezetett, ahol egyhetes program keretén belül betekintést nyerhettünk magának a bíróságnak a működésébe. Számos bíróval is találkoztunk akik előadást tartottak számunkra, sőt kérdéseket tehettünk fel, s természetesen a dolog gyakorlati része is megvilágosodott előttünk. Az első útra a tanulmányi eredményem alapján juthattam el, a másodikra pályázati kiírásnak köszönhetően. Mindkettő szorosan kapcsolódott a tanulmányaimhoz, ugyanis én az összehasonlító alkotmányjogi szakot végeztem el a budapesti Közép-Európai Egyetemen.
–Hány szak van a CEU-n belül, és a jogi szakirány miként taglalható?
– A CEU-n döntően társadalomtudományi szakágak lelhetőek fel, kivételt képez a matematika, informatika és társai, döntő többségben történelem, politológia, Európai Uniós és nemzetközi jog és jogi kar van, ez utóbbin belül három fő csapás található meg az összehasonlító alkotmányjog, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga és az emberjogi képzés, és van még egy negyedik érdekes, ám kevésbé népszerű ágazat, a közgazdász-jogász vegyített képzés.
–Ez az egyéves képzés valójában milyen fokozatnak felel meg, ha összehasonlítjuk a Szerbiában fellelhető oktatási rendszerrel?
– Ez egy kiváló kérdés, számtalanszor magam is összetalálkoztam ezzel a CEU-n végzett tanulmányaim során. A Közép-Európai Egyetem New Yorkban akkreditált fakultás, amelynek egy ága itt működik Budapesten, s ahova én beiratkoztam, ott az úgynevezett LLM fokozatot végeztem el egy év alatt. Ez az amerikai fokozat Magyarországon hivatalosan szakirányú továbbképzésként minősített, de én azt mondanám, ha még létezne magisztrátus, hogy annak felel meg tulajdonképpen, lévén, hogy a doktori tanulmányokat a CEU-n az LLM elvégzése után lehet folytatni. Viszont a magisztrátusnál azért mégiscsak több, mert nálunk a kontinentális jogoktatásban a doktori képzést máris el lehet kezdeni az ötéves mesteri képzés vagy az összetett képzés elvégzése után. Így a CEU-n az LLM képzés azért mégiscsak többet jelent a magisztrátusnál.
–Ezt tudván nem bántat meg, hogy ide iratkoztál?
– Semmiképpen, nagyon sok pozitív hozadéka van ennek a döntésemnek. A kontinentális jogoktatás döntően elméleti irányultságú, a törvényszövegek ismertetéséből, magyarázásából, kommentálásából és azok megtanulásából áll, ezzel szemben a CEU-n sokkal inkább gyakorlatias a szemlélet, az órákon prezentációt kell tartanunk, számos írásbeli beadandót készíteni, rövid dolgozatokat, összefoglalókat és kiváló alkalom kínálkozik a joglogikai és jogtechnikai képesség és készség fejlesztésére. A lényeglátás a gondolatok nagyon precíz és lényegre törő kifejezése kerül homloktérbe, és a kritikai vitatkozásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A kapott osztályzat nem a vizsgaeredménytől függ, hanem az órai aktivitás, a perbeszédverseny és számtalan más hasonló lehetőség döntően befolyásolja a végeredményt. Megtanultuk a jogszabályok mögött rejlő logikát felkutatni, s nem mellékesen az angol nyelvtudásunkat tökéletesítettük a szaknyelvet is elsajátítottuk és rengeteg ismerősre tettünk szert a világ minden tájáról. Szokatlan és újszerű dolgokkal gyarapodott a tudásunk.
–Ezek után, ilyen kiemelkedő eredménnyel hova, merre vezet a további út?
– A tanulmányaim folytatása, rövid és hosszú távon is megfordult a fejemben, azonban úgy döntöttem, hogy némi gyakorlati tapasztalatra is szert szeretnék tenni, mielőtt folytatom az egyetemi, akadémiai pályafutásom. Nagyon szívesen felhasználom azt a tudást, amit korábban a Szegedi Tudományos Egyetemen, majd itt a Közép-Európai Egyetemen alkotmány- és Európa-jog vonatkozásában megszereztem, és nagyon szívesen dolgoznék azon a közös ügyön, hogy Vajdaságot, Szerbiát valahogy közelebb vigyük Európához. Ha erre lehetőségem adódna, akkor én remélem, hogy a megszerzett tudásom nem csak kamatoztatni, hanem hasznosan alkalmazni is tudom majd a közösségünk javára.
