Soha ne mondd, hogy soha, idézhettem volna újra meg újra az azóta már jócskán elkopott frázist, valahányszor úgy éreztem, elegem van, feladom, aztán mégsem tettem, hanem folytattam, kitartottam, még akkor is, ha tudtam, vajmi kevés esélye van annak, hogy törekvéseimet siker koronázza. Az első bűvös kockám nagyobb méretű volt, alig fért el a két kezemben, és – ami ennél jóval nagyobb gondot okozott vele kapcsolatban – nem lehetett szétszedni, csupán oldalanként a középső kocka fedelét lehetett eltávolítani, amivel akkoriban sajnos még nem sokra mentem, később viszont kaptam egy kisebbet is, olyat, amit egyetlen ügyes mozdulattal darabjaira tudtam szedni, majd kedvem szerint összerakni, és azután pontosan úgy nézett ki, mintha kiraktam volna. Ez a módszer persze nem tett boldoggá, az apró csalással elért eredmény, még ha semmiféle jelentősége nem is volt, korántsem szerzett akkora örömet, mintha valóban sikerült volna legalább csak az egyik oldalát kiraknom a különleges kockának. Éppen ezért akkor sem adtam fel, és hosszas gyakorlás meg kitartó munka után már nem volt szükségem semmiféle cselre, anélkül is sikerült. Előbb csak egy-egy oldalát raktam ki, majd végül az összeset, és mindannyiszor nagyon büszke voltam magamra, hiszen megdolgoztam érte.
Igaz, egyáltalán nem ment olyan gyorsan, mint azoknak, akik évről évre részt vesznek a Rubik-kocka-kirakás világ- vagy Európa-bajnokságán, nekik ugyanis mindössze néhány másodpercre van szükségük ahhoz, hogy akár egy kézzel is kirakják a kockát. Náluk is jóval gyorsabb a mesterséges intelligencia, amelynek már évekkel ezelőtt is alig több mint egy másodpercre volt szüksége a Rubik-kocka kirakásához. Az igen hangzatos eredmény bemutatásakor a kutatók azt hangsúlyozták, hogy az algoritmus stratégiája teljesen más volt, mint ahogyan az emberek megoldják a logikai feladatot, az egyik tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban pedig azt is nyilvánosságra hozták, hogy az algoritmus a logikai játék tízmilliárd különböző kombinációját kapta meg azzal a feladattal, hogy mindössze harminc lépésből oldja meg valamennyit, ami azért volt különösen érdekes, mert összehasonlításképpen hozzátették, hogy az emberek általában leggyorsabban ötven lépésből oldják meg azt a feladatot, amit a mesterséges intelligencia általában huszonnyolcból megoldott. Persze, könnyen előfordulhat, hogy azóta már annyira sincs szüksége, hiszen – mint tudjuk és tapasztaljuk – a mesterséges intelligencia fejlődése az elmúlt évek során óriási méreteket öltött.
Kétségtelen, hogy Rubik Ernő találmányának népszerűsége mind a mai napig töretlen. Mindezt kiválóan bizonyítja egyebek mellett az is, hogy a minap Rubik-kockát ábrázoló falfestmény készült Szöul központjában. A város kereskedelmi városrészében, a Gangnam negyedben az ún. Neopaint Works művészei által létrehozott alkotás hat nap alatt készült el. A történet különlegessége, hogy a Neopaint Works alkotói nem most festettek első alkalommal ilyen módon Rubik-kockát, ugyanis csaknem tíz évvel ezelőtt, az akkori jubileum alkalmából is éppen ők készítettek tűzfalfestményt Budapest belvárosában, a VII. kerületben található Rumbach Sebestyén utcában. A mostani falfestmény egy nyolcvan méter hosszú és tíz méter magas fémfelületen kapott helyet, amelyen a kocka és annak elnevezése mellett a művészek megjelenítették magát Rubik Ernőt is, ahogyan a kezében tartja különleges találmányát. A hírügynökségi jelentések szerint a monumentális utcai festmény létrejöttének egyik apropója a jövőre esedékes Rubik-jubileum, ugyanis Rubik Ernő nyolcvan-, a kocka pedig ötvenéves lesz, a másik pedig az, hogy idén éppen Szöulban rendezték a Rubik-kocka-kirakás világbajnokságát, amelyen a győztes mindössze 5,31 másodperc alatt teljesítette a feladatot.
Az eredmény még akkor is elképzelhetetlennek tűnik, ha tudjuk, hogy a mesterséges intelligenciának ennek is csupán a töredékére van szüksége a feladat megoldásához. Más kérdés persze, hogy vajon szerezhet-e akkora örömet az, ha a mesterséges intelligencia rakja ki a kockát, mint az, ha mi magunk tesszük azt meg, vagy csupán ahhoz az érzéshez hasonlítható, mint amikor az ember kisgyermekként szétszedi, majd újra összerakja azt, és úgy tesz, mintha sikerült volna megoldania a feladatot… Akár az egyik, akár a másik álláspont a szimpatikusabb számunkra, mégiscsak egyetérthetünk Rubik Ernővel, aki egy helyütt úgy fogalmazott, a kocka a használójával együtt alkot egy egészet, hiszen önmagában csak egy tárgy, amelyet éppen mi, emberek keltünk életre.
Nyitókép: (Illusztráció: pixabay)
