Küzdeni azokért, akik itt maradtak

Magyarittabén szombaton nyitották meg a XL. Ittabei Téli Találkozókat, mely Bánát egyik, ha nem az egyetlen ekkora múltú művelődési és kulturális rendezvénye. A programsorozat életében voltak ugyan kisebb-nagyobb megszakítások, szünetek (a délszláv háborúk ideje alatt, 2017-ben a kultúrotthon felújítása miatt, majd a Covid–19-világjárvány időszakában), de amit Deák Ferenc magyarittabéi születésű író a helybeli kezdeményezőkkel együtt örökül hagyott 1976-ban, a mai napig töretlen népszerűségnek örvend mind a szervezők, mind a közönség körében.

A KEZDETEK

Az első rendezvénysorozatot már 1975-ben elkezdték szervezni, mint ahogyan azt Juhász Sándortól, az akkori tanácselnöktől szombat este megtudtuk. Ő a tisztségét 1974-től kezdve töltötte be, jelenleg nyugdíjas, de örömmel számolt be emlékeiről.

– Már 1975-ben megfogalmazódott bennünk az a gondolat, hogy a művelődés terén is tehetnénk valamit a faluban, mert akkor már megvolt a kultúrotthonunk. Felvettem a kapcsolatot Deák Ferenc íróval, akivel Újvidéken találkoztunk. Ő akkoriban politikailag és a művelődés területén is magas pozíciókat töltött be. Örömmel fogadott, mert a bánáti rónaságot, az ittabéi vidéket nagyon szerette, tulajdonképpen itt töltötte gyermekkora egy részét. Ő javasolta azt, hogy egy kulturális-művelődési eseménysorozatot indítsunk el a tél folyamán, akkor, amikor a helybeliek leginkább ráérnek. A programot is ő nevezte el Ittabei Téli Találkozóknak. Mivel Vajdaságban magas pozícióban volt a művelődés területén, nagyon sokat segített abban, hogy minél tartalmasabb eseménysorozatot állítsunk össze – emlékezett vissza a kezdetekre Juhász Sándor.

1976 januárjának utolsó szombatján pedig megkezdődött a Téli Találkozók, mely minden évben március derekáig tartott. Mint az beszélgetésünk során kiderült, minden szombatra, de néha péntekre és vasárnapra is jutott valamilyen rendezvény.

– Vajdaságban a legismertebb előadásokat a mi színpadunkon is biztosan előadták. A Szabadkai Magyar Népszínház A tanítónőt és a Nem élhetek muzsikaszó nélkült hozta el, melyek korukban nagyon népszerű előadásoknak számítottak, de a szomszéd települések, valamint Becse, Doroszló, Kupuszina, Újvidék, Nagybecskerek és Muzslya amatőr színjátszói is rendszeresen felléptek. Abban az időszakban már a testvériség-egység elve is élt, és vigyázni is kellett rá, úgyhogy a szomszédos falvak, mint Szerbittabé, Torák, Torda, Magyarcsernye és Muzslya művelődési egyesületei is színpadra léptek nálunk – mesélte a valamikori szervező.

Mint az kiderült, nagyon sok élőújságot is szerveztek, vendégszerepelt a Magyar Szó, az Újvidéki Rádió, az Újvidéki Televízió pedig Napjaink című műsorával élőben jelentkezett Magyarittabéről, és Híd-esteket is szerveztek. Minden évben megszervezték a maszkajárást és a jelmezbált, de a földművesekről sem feledkeztek meg, nekik beszélgetős estekkel készültek.

– A Beszélgessünk mindenről című estek olyan programsorozat volt, amely a földművesek mindennapjairól, problémáiról, sorsáról szólt. Akkoriban, amikor még csak rebesgették a földművesek nyugdíjaztatásának a lehetőségét, többször is nálunk vendégeskedett Füles Gábor tartományi mezőgazdasági nyugdíjaztatási titkár, aki szívesen válaszolt a helyiek kérdésére – hallottuk Juhász Sándortól.

AZ ELVÁNDORLÁS KÉRDÉSKÖRE

A jelen kor szervezői is azon munkálkodnak folyamatosan, hogy a felkínált programok mindenki számára vonzóak legyenek, és hogy minden korosztály találjon magának kikapcsolódási lehetőséget.

– A negyven évvel korábbi állapotokhoz képest sok minden változott, a trendek, az idők és a falu lakosságának a száma is. Mi megpróbáltunk megmaradni annál az alapelvnél, amit az elődeink ránk hagytak, hogy ez a rendezvény betöltse a téli napokat, hogy az embereknek legyen hova elmenniük és szórakozniuk – hallottuk Kerekes József tanácselnöktől.

A tanácselnök hangsúlyozta azt is, hogy azoknak, akik az itthon maradás mellett döntöttek, az a feladatuk, hogy bebizonyítsák, igenis van élet Magyarittabén. Hozzátette, hogy habár a jelenben kisebb a közönség és a fellépő is kevesebb, a szervezők lelkesedése töretlen.

– Bár Magyarittabéről az elmúlt években is sokan elköltöztek, mintha mérséklődni látszana az elvándorlás folyamata. Vannak olyanok, akik ideköltöznek Ittabére, és én még mindig remélem, hogy lesz egy fordulat, amikor egyesek, akik elmentek, visszajönnek. De ha nem ők, jönni fog más, aki szívesen kapcsolódik be a falu kulturális és közösségi életébe. Sajnos most csak körülbelül hatszázötvenen vagyunk. Hivatalos adatokat még nem kaptunk a népszámlálásról, de függetlenül attól, hogy mennyien vagyunk, mi ugyanolyan lelkesen csináljuk mindezt, mint ahogy negyven évvel ezelőtt elődeink is tették – zárta gondolatait Kerekes József.

A MEGNYITÓEST

A megnyitóest mindig azt a sokszínűséget mutatja be, amely körbeveszi Magyarittabét – nyilatkozta korábban többször is Kerekes József.

Az Ittabei Téli Találkozók szombati kezdő pillanatát a Káka tövén költ a ruca című népdal felcsendülése jelezte, mely során két helyi kislány elhúzta a függönyöket. A helybeli Búzavirág Hagyományápoló Csoport Csavargók nevű néptánccsoportja galgamenti táncokkal lépett elsőként a színpadra, és ők is zárták az estet szilágysági táncokkal. Rajtuk kívül a szerbittabéi Zora Művelődési Egyesület közép-szerbiai néptáncokkal állt a színpadra, a magyarcsernyei Ady Endre Művelődési Egyesület Pitypang nevű tánccsoportja jászsági táncokkal, Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület tánccsoportja bodrogközi táncokat mutatott be. A temeriniek közül fellépett még Vortić Anasztázia egy szavalattal, a Boróka citerazenekar magyar népdalokkal, a Cifra énekcsoport pedig galgamenti dalokat énekelt.

Az est kísérőrendezvénye egy süteménybemutató volt, melyet a Magyarittabé Jövőjéért Egyesület szervezett. A faluban egyébként tíz egyesület, civil szervezet működik, és ez az egyesület az egyik legaktívabb. Zima Anita tagtól megtudtuk, hogy minden rendezvényből megpróbálják kivenni a részüket.