A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezésében július 9-én 25. alkalommal rendezték meg a Hagyományos Aratást. A régi aratási szokások felelevenítésére és az ezt kísérő rendezvényekre a település északi bejáratánál, Füstös Illés tanyáján került sor. A rendezvény célja ezúttal is a régi aratási szokások megőrzése és a fiatalabb generációkra való átörökítése volt, emellett pedig a barátkozás és a szórakozás.
Robotka Angéla, a klub elnöke elmondta, az első hagyományos aratást 25 évvel ezelőtt éppen ezen a tanyán tartották, így szervezőként örülnek annak, hogy a házigazda újra engedélyt adott a rendezvény megszervezésére, emellett pedig az aratásra váró parcelláról is gondoskodott a csapatok számára.
Az aratóreggelit és a terítéket külön zsűri értékelte, amelynek tagjait egy kupica pálinkával is illett megkínálni (Fotó: Bognár Róbert)
− Több helyszínen is szerveztünk már aratóünnepséget. Odafigyeltünk arra, hogy a búzatábla közel legyen, így a csapatoknak nem kell túl messzire gyalogolni. Több alkalommal voltunk a helyi lóversenypályán, már ha itt volt búzával bevetett terület, az is nagyon jó helyszín, de más tanyákon, sőt a takarmánykeverőnél is arattak a csapatok – mondta Angéla. Egyúttal elégedettségének adott hangot, hogy az idén 25 csapat mérte össze ügyességét és tudását.
A klub kézimunkázói ezúttal is zsíros kenyérrel és kézimunka-kiállítással várták a látogatókat és a vendégeket, emellett az ő feladatuk volt a birka- és sertéspörtkölt elkészítése, a színészcsoport tagjai játszóházat szerveztek, a kis néptáncosok pedig a kultúrműsorban vettek részt.
Radivoj Debeljački, Szenttamás polgármestere elmondta, a községben büszkék a sok kulturális programra, amelyek egyre népesebbek.
− Sok nép él együtt ezen a területen, osztozik a történelmen és a jelenen, osztozni fog a jövőn is. Éppen ezért fontosak az ehhez hasonló rendezvények, amelyeken őrizzük, ami egykor volt. Azon fogunk dolgozni, hogy a jövőben gyermekeink megtanulják, hogyan viselkedtek itt az emberek, hogyan dolgoztak, és ténylegesen hogyan keresték meg a napi betevőjüket az őseink.
A szenttamási Búzavirág csapat aratóreggelije: sült kolbász, főtt tojás, sonka, fánk, kovászos uborka, vöröshagyma, pirított tarhonya... (Fotó: Bognár Róbert)
Srek Edit három éve vezeti a klub kézimunkacsoportját. Az alkalmi kiállításról szólva elmondta, a hímzéseken kívül más technikával készült kézimunkákat hoztak az aratóünnepségre.
− A népviseletbe öltöztetett babák mellett horgolt állatkákat, nemezből készült dísztárgyakat, továbbá selyem- és harisnyavirágokat is kiállítottak. Minden hétfőn összejövünk a klubban és kézimunkázunk.
Bazsó Gábor, a zentagunarasi Mag hagyományápoló csoport kaszása elmondta, egy csapattal szinte minden évben eljönnek a szenttamási aratásra.
A moholi Búzakalász aratócsoport reggelije (Fotó: Bognár Róbert)
− Tudjuk és szeretjük csinálni. A kaszát mindig odahaza kalapálom ki, itt csak kaszakővel megfenem. Ami az utánpótlást illeti, sajnos azt kell mondanom, hogy a fiatalok nem nagyon érdeklődnek a hagyományos aratás iránt, így ha mi, idősek abbahagyjuk, szerintem nem lesz, aki továbbviszi ezt a szép hagyományt.
A jubileumi rendezvény egyik különlegessége, hogy először szerveztek fiákeres felvonulást a településen. Varga Szabináék fiákerét két póniló húzta.
− Romi és Roxi 2 és 6 évesek, és befogtuk őket a fiákerba. A lovak iránti szeretet az apámtól van, többször is szoktunk kocsikázni.
Kis Noémi Zentáról érkezett, és csapatával csaknem 10 éve vesznek részt az aratóversenyeken.
− Az első versenyünk Felsőhegyen volt. Annakidején szüleink vittek el bennünket egy-egy ilyen rendezvényre, ahol megtanultuk az ehhez fűződő szokásokat, tíz év után pedig már a gyerekeink is itt vannak, továbbadjuk nekik a tudnivalókat – mondta Noémi. A kérdésre, hogy mi a nők feladata a hagyományos aratáskor, elmondta, hogy általában a reggelit készítik.
Sokan kíváncsian nézték a valamikori aratási szokások felelevenítését (Fotó: Bognár Róbert)
− Aratás előtt mindenki elfogyasztja a reggelit, ami az ilyenkor szokásos szalonna, kolbász, főtt tojás stb. Ezt követően kezdődik az aratás. Jómagam marokverő vagyok, ami annyit jelent, hogy a kaszás után megyek és szedem össze a levágott búzát, jön utánam egy fiatalember, az összeköti; a kislányom is segít. A mai világban nagyon kényelmes életet élünk, így ezen a kis parcellán fél óra alatt végzünk a bemutatóval. Annakidején viszont őseink hajnalban keltek, és mentek aratni, ami az egyik legnehezebb, egyúttal legfontosabb munka volt a nyári időszakban – magyarázta a zentai csapat tagja.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke szerint felemelő érzés látni, hogy az aratási hagyományok továbbélnek.
− A kaszálás külön mesterség, külön tudomány, pontosan meg van határozva, hogyan kell megélezni, hogyan kell tartani a kaszát, hogy jól kaszáljon, és bízni kell abban, hogy a fiatalok visszaadják ennek a szakmának a becsületét, még ha sok minden már gépiesítve van is, de ezek az alapszakmák, mozdulatok, ezek valahol a kollektív tudatalattiban is ott vannak. Szerintem ki fog nevelkedni egy újabb kaszás generáció, hiszen a fiatalok értik, és pontosan tudni fogják, mit jelent, milyen fázisai és milyen fokozatai vannak annak, míg a kenyér az asztalra kerülhet – fogalmazott.
Az asszonyok a bekötött búzát keresztekbe rakták (Fotó: Bognár Róbert)
Az aratóversenyt a már említett kiállítás mellett kulturális műsor, kenyérszentelés és a gyermekek számára szervezett népi és ügyességi játékok kísérték. Utóbbiak Paska Imrének, a helyi atlétikai kulb edzőjének felügyelete alatt zajlottak.
− A felnőttek és a gyerekek számára is megszerveztük a csizmadobálást, emellett a gyerekek számára zsákban ugrálás és tragacstolást is volt, a legérdekesebb versenyszámnak pedig a kakas és a nyúl kergetése bizonyult – mondta Paska Imre.
Az ünnepségen a polgármester és a VMMI elnöke mellett jelen volt még Ternovácz István, a Magyar Nemzeti Tanácsa képviselője, a szenttamási önkormányzatot pedig dr. Ilija Gazepov, Kocsis Krisztián, Oroszi Vékony Beáta és Brasnyó Nándor képviselte.
