Tizenhat évvel ezelőtt, 2001-ben a bánáti Erzsébetlakon kezdte meg anyanyelvápoló munkáját a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete. A Suliszínház megálmodója és főszervezője Nagy Margit és Takarics Róbert volt, s mert Takarics Róbert akkor még ott tanított, kézenfekvő volt, hogy az első fesztivál színhelye is ott, Erzsébetlakon legyen, akkor még csak az anyanyelvápoló csoportok részvételével.
A díjazott tanulók, díjazott csoportvezetőik és a zsűri két tagja
Az évek folyamán azonban egyre több gond adódott nemcsak a szórványban, hanem a tömbmagyarságban is. Egyre több iskolában csökkent a tanulók létszáma, vagy szűnt meg a magyar nyelv oktatása. Ráadásul világszinten csökken a kis és nagy „könyvmolyok" száma, s ezzel természetszerűen beszűkül a nyelvi, sőt az anyanyelvi közlési vágy és készség is. Szerencsére a Suliszínház, valamint számos más szervezet és formáció is segíteni igyekszik a bajon, méghozzá sikerrel, s ez így jó. Minél többen, többféle munkaformában igyekeznek kezelni és feltölteni a „vitaminhiányos" részeket, annál nagyobb a sikerlehetőség. S minél spontánabb, játékosabb formában, a gyermekek részéről annál nagyobb az öröm és a lelkesedés.
Rosszul van! Hívjuk a mentőket? (Ada, Velem történt)
Ezúttal csak a XVI. Vajdasági Suliszínház Fesztiválról, illetve az idei, „gálának" nevezett záróműsoráról szólnék, amelyet május 17-én a csókai Művelődési Házban tartottunk meg telt ház előtt. Ebben az évadban harminchat (36) produkcióban több mint négyszázötven (450) tanuló vett részt öt elődöntőn, amelynek záróműsora volt a gála. A Gálán hat helység gyermekszínjátszói léptek fel, ketten az anyanyelvápolók bácskai és bánáti elődöntőinek győzteseiként.
A Csókai Líra Együttes, balról a második a díjazott Habram Bence (Csóka, Függőleges öt betű)
A háromtagú bírálóbizottság – Nagy Margit, a VMPE elnöke, Takarics Róbert főszervező, író, és Jódal Rózsa író – olyan sikeresnek találta a mezőnyt, hogy úgy érezte, egyes kategóriákban meg kell dupláznia a díjakat. A záróműsor legjobb előadása az adai Aranykapu Művelődési Egyesület Velem történt című előadása lett, Raffai Klára tanárnő rendezésében. S mivel gyermekszereplői maguk írták a jelenet szövegét, amelyben őszintén, szókimondóan, ugyanakkor önirónikusan vallottak mindennapi családi és iskolai csínytevéseikről, botlásaikról, csalódásaikról és örömeikről, ráadásul mindezt ügyesen öntve formába és szép közönségsikert aratva – övék lett a legjobb, gyermekek által írt szövegért járó oklevél is! A másik oklevéllel díjazott szöveget – a Függőleges öt betűt – felnőtt írta és rendezte. Banka János, az Újvidéki Színház egykori, azóta külföldet is megjárt színésze, aki most Csókán él. Együttesét – a Csókai Líra Egyesület gyermektagjait – összjátékukért is díjazták, s főszereplője, a szenvedélyes rejtvényfejtő Oszkárt alakító Habram Bence lett a gála legjobb fiúszínésze. Fergeteges vígjátékuk, amelyet sok-sok dallal tettek színesebbé, tapsvihart aratott.
A délután folyamán két rendezői díj is született. A Bácsgyulafalva Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületének diáktagjai Vörös Imelda színművésznő rendezésében Wass Albert Az éjjeli pávaszem című művét adták elő művészi erejű, lírai hangulatot keltő koreográfiával, mély átéléssel. Őket a rendezésért és a koreográfiáért díjazták, a gyermekeiért saját szeme világát is feláldozó Édesanyát alakító Pesti Veronikát pedig a rendezvény legjobb lányszínészévé nyilvánították.
– Elkobzott kecskéidért cserébe két gyermekedet követelem! A piros szoknyás kislány a díjazott Pesti Veronika. (Bácsgyulafalva, Az éjjeli pávaszem)
A kispiaci Kárász Karolina Általános Iskola Ördögszekér nevű színjátszócsoportja Kávai Bózsó Ildikó tanárnő rendezésében Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című művét adta elő magas művészi színvonalon, a legapróbb részletekig kidolgozva, irigylésre méltó tiszta kiejtéssel, nagy képzelőerőről tanúskodva. Kék-zöld „egyen-öltözékben" (fakókék farmer, fűzöld trikóing), minden kellék nélkül, kifejező mozdulataikkal/mozdulatsoraikkal, élénk fantáziájukra támaszkodva teremtették meg az „ambienst" is. Pl. a fáraó színésztársa combjára ül le nagy hányavetin, s mi elhisszük neki, hogy díszes trónszéken feszít; két fiú pedig két karjából alakít nyaktilót, amely a francia forradalmat megelevenítő jelenetben sorra nyakazza le a „bűnösöket". Ők remek összjátékukért és a kiváló rendezésért vehettek át díszoklevelet.
A gálára két anyanyelvápoló csoport is eljutott. A VMPE nyugat-bácskai csoportja képviseletében a csonoplyaiak Varga Katalin Én, Te, Ő című nagysikerű, a nagyon hasznos nyelvi/nyelvtani tudnivalókat szellemesen feldolgozó könyvéből a Kalandok a szófajok birodalmában című fejezetéből adtak elő egy frappáns, „ütős" kettőst, valóságos prózai duettet Krizsán Valéria tanítónő rendezésében. Őket – Szakács Emesét és Franyó Gabriellát – ötletgazdag, mutatós, „bohócosra" hajazó jelmezükért jutalmazták. A maradéki anyanyelvápoló csoport az Almamese című látványos, vidám „tanmese"-szerű jelenetet mutatta be Halász Gyöngyvér oktató rendezésében, láthatóan élvezve a játékot, a nyilvánosság előtt megszólaló beszéd örömét, és persze a közönség kacarászásából hozzájuk, a színpadra is feljutó sikert. Ők az anyanyelvápolásért és kifejező, játékos fantáziára valló jelmezeikért kaptak oklevelet. S minden csoport sok-sok könyvet. A legjobbak Zánkán nyaralhatnak majd együtt az Erzsébet-táborban.
Jó volt együtt lenni. Együtt játszani, együtt örülni, izgulni és tapsolni, és sokat, jókat beszélgetni az anyanyelvünkön. Azoknak is, akiknek ez mindennapi, megszokott, otthonosan vidám tevékenységük, és azoknak is, akik még csak most ízlelgetik, ismerkednek sokfűszerű, annyi szépséget és meglepetést tartogató zamatjával.
