A padéi Valéria asszony halálra rémülten sikoltott fel, amikor a nyitott ablakon át egy ló nézett be a szobába.
A Petőfi Sándor utca 32. szám alatt az udvaron kocsihoz kötve szénát esznek Arnold lovai (Gergely József felvétele)
Bakkecske az udvaron, disznók túrják fel a kertet, elcsatangolt lovak legelik le a lucernát, kitörik a zsenge gyümölcsfákat, megint másutt kecskék garázdálkodnak a virágoskertben, a Petőfi Sándor utcán gazdátlan lovak kószálnak. A szokatlan és bosszantó eseménysorozatot Padén egy, a tavaszon a faluba költözött adai fiatalemberrel, pontosabban a szerintük hanyagul tartott, éhes, el-elcsatangoló háziállataival hozzák összefüggésbe.
– Az udvar közepén meglepetésemre bakkecskével találtam magam szembe. Nem jön két-három napig etetni, kecske, ló disznók, borjúk, keveset ad nekik, én többet adok a nyulaknak enni, mint amennyit ő a sok állatnak. Nekünk is van birka, disznó, tyúkok, liba, de nem ordítanak az éhségtől. Mondtam már neki, hát szomszéd, mikor hallottad te, hogy nálunk az éhségtől ordít a jószág, büdösek, a trágyát nem takarítja fel az udvaron. Egy alkalommal mondtam is neki, hogy ha már unatkozik, mint mondta, nem tud magával mit kezdeni, fordul egyet a faluban, akkor inkább vegyél a kezedbe lapátot és söprűt, és takaríts össze az udvaron. Nem olyan régen hozta ide ezeket az állatokat, a tavasszal vásárolták meg ezt az üresen álló házat, azóta igencsak felduzzadt a jószágok száma. Mondtuk már neki többször, hogy viselje jobban gondját az állatainak, ha már jószágtartásba fogott bele – mondta az egyik szomszédasszony, Mónika.
Tény, hogy kellemetlen szag terjeng a környéken, a múlt szombaton pedig erős dögszag bűze áradt szét, ekkor döglött meg a fekete ló.
Jela asszony, a másik közvetlen szomszéd is sok kellemetlenségről számolt be:
– Egyik éjjel, hajnali egy órakor a kecskék megjelentek az udvarunkban. Nem is csoda, hogy kiszöknek a kerten át, hogy legeljenek a füvön, úgy látszik, nem kapnak elegendő takarmányt, a sok állatnak naponta nagy mennyiségű takarmányra van szüksége. A disznai is átjöttek, és a kertünkben turkáltak, egy tégladarabbal zavartam vissza őket. A múlt héten elpusztult az egyik, a fekete lova, amely napokon át ki volt kötve egy karóhoz, nem kapott a szerencsétlen jószág se enni, se inni. Korábban egy fehér ló is megdöglött nála, én láttam a saját szememmel – mondta Jela asszony.
A földműveléssel és jószágtenyésztéssel foglalkozó padéi polgárok nem nézik jó szemmel az adai fiatalember jószágtartási módszereit, különösen akkor, ha ebből nekik is kellemtelenségeik származnak.
Telefonon sikerült utolérni a jószágok gazdáját, az adai fiatalember, Arnold cáfolta, hogy rosszul bánna a háziállataival:
– Az igaz, hogy a múlt héten elpusztult az egyik fekete lovam, de nem halt éhen, hanem egy másik ló megrúgta, és ebbe döglött bele. Szóltam a Padén csak kutyás Milošnak ismert embernek, hogy vigye el a dögöt, jó lesz még kutyaeledelnek. Egy napot kellett várni, mire el tudta vinni a ló tetemét, és már kezdett bűzleni. Ezt érezhették a szomszédok. Az állataimnak veszem a takarmányt, főleg fűszénát, most is be van készítve két pótkocsira való. Az nem állja, hogy rendszeresen kiszöknek, elkóborolnak az állataim. Egyszer történt meg, hogy kinyílt a nagykapu, és a lovak kimentek az utcára. Vannak kecskéim, lovaim, disznaim, a borjúk az egyik kolegáméi, csak itt tartja nálam. Aki állatokat tart, az tudja, hogy a trágyának szaga van, ami faluhelyen normális és megszokott, nem tudom, mit kifogásolnak, mi az, ami bűzlik. A szomszédokkal jóban vagyok, nincs velük semmi vitám vagy konfliktusom – mondta a jószágokat tartó fiatalember.
