A csókai Juhász József pingpongozó 1977-ben, húszévesen történelmi győzelmet aratott az akkor világelső Orlovski legyőzésével. A tehetséges válogatott asztaliteniszező számos országos és nemzetközi sikert ért el sportpályafutása során. Két ízben volt serdülő országos bajnok. 1974-ben férfi párosban és vegyes párosban Palatinus Erzsébettel az oldalán bronzérmet szerzett a németországi junior-Eb-n.
Sportpályafutása, aktív sportolói évei után a magánélete sajnos zátonyra futott, nem sikerült a házassága, az alkohol rabjává vált. Tizenöt évvel ezelőtt, magyarországi és más országbeli tartózkodása után hazatért Csókára. Az asztaliteniszklubban találtak neki munkát, segédedzői pozíciót kapott, megpróbálták visszahozni a sportba. Két évig úgy-ahogy működött is a dolog. Valahogy sikerült a pingpongklub segítségével egyenesbe jönnie, legalábbis ezt gondolták, remélték egykori sportolótársai, a klub vezetősége. Hatni tudott a fiatal pingpongozókra, a sportpszichológiában próbált elmélyedni, de erről az útról is félre-, vakvágányra csúszott.
Juhász József napjainkban
Érdekelte a pszichológia és az élsport összefüggése. Magával ragadták Živorad M. Slavinski pszichológus ezotériával, mágiával foglalkozó könyvei, amelyeket szeretett volna lefordítani magyarra is, egyidőben ehhez keresett támogatókat a csókai művelődési életben dolgozó tisztségviselőktől. De ebbéli próbálkozásai nem jártak eredménnyel.
Az italozás felélte minden pénzét, kisnyugdíjas édesanyja próbálta segíteni, amíg az erejéből futotta, főzött, mosott rá, rendben tartotta a házat. Anyja halála után teljesen elveszítette az önkontrollt. Csókán a családi házban, ahol Juhász jelenleg él, vagy inkább csak vegetál, már régen kikapcsolták az áramot.
A napokban, amikor felkerestük a fűtés és villany nélküli, hulladékkal teli, lepusztult szobájában, pokrócokba csavargózott, torzonborz, emberi mivoltából kivetkőzött, csont-bőrré soványodott illetőt találtunk, aki egyedül, segítség nélkül fel sem tudott ülni az ágyban.
A Vöröskereszt népkonyhájából kapott ételcsomagok, a szomszédok által hozott üdítőitalok, felvágott és egyéb élelmiszer érintetlenül az asztalon. Két kutyája bejár a szobába, az ennivaló nagy részét ők fogyasztják el. Amikor megkérdeztük a szerencsétlen embertől, hogy mire lenne leginkább szüksége, csak egy mobiltelefont kért. A kérdésre azonban, hogy kit hívna fel telefonon, már nem adott választ.
Anyaegyesülete járta ki számára, hogy egyáltalán szociális segélyt kaphasson, de azt sem akarta aláírni, röstellte, hogy idáig jutott. Sikerült elintézni azt is, hogy a moholi idősek otthonába elhelyezést nyerjen, de nem volt hajlandó beköltözni. A napokban agyvérzés gyanújával vitte be a mentő a zentai kórházba, de három nap után saját felelősségére otthagyta a kórházat, még a vérnyomását sem hagyta megmérni.
A végsőkig legyengült Juhászt a szomszédjai rendszeresen felkeresik, kenyeret, élelmet, vizet, üdítőt visznek neki, de aggódnak, hogy a küszöbönálló telet fűtetlen szobában hogyan fogja kihúzni.
Cikkünk online megjelenésének napján, november 24-én értesültünk a szomorú hírről, miszerint Juhász József elhunyt. Béke poraira!
