A bácsfeketehegyiek a helyi művelődési egyesület évzáró műsorán tudták meg a nagyszerű hírt, hogy falubelijük, Hajvert Ákos elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja címet. Hajvertot Kishegyes község önkormányzata javasolta erre az elismerésre mint a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete elnökét. A lovagi címet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány ítélte oda, amely már több alkalommal is elismerte az egyesület munkáját. Hajvert úgy látja, hogy ez a cím az elmúlt évtizedek munkájának elismerésre, és visszajelzés, hogy van értelme annak, amit csinál.
– Az alapítvány a Kárpát-medencében és a világon a magyar kultúráért tevékenykedő embereknek adományozza ezt a címet, akiket érdemesnek talál rá. A jelöltet természetesen fel kell terjeszteni erre a címre, jelen esetben Kishegyes község önkormányzata volt a felterjesztő. Ez az alapítvány 2020-ban a VMVE-nek Örökség serleget adományozott a határon túli magyar kultúra ápolásáért, ezt megelőzően 2010-ben pedig Kazinczy-domborművet a magyar kultúra éve kapcsán. Az adományozó szervezet kíséri az egyesület munkáját, ami azért nagy dolog, mert így egyesületünk is rajta van az egyetemes magyar kultúra palettáján. Nagyon jólesik ez az elismerés, de úgy érzem, hogy ezt a címet nemcsak én kapom, hanem azok a kollégák is, akik önzetlenül tevékenykednek ebben a szervezetben.
A versmondás a VMVE-n túl is jelen van az életében. Milyen szinten foglalkozik ezzel?
– Az elmúlt 15-16 évben foglalkozom aktívan versmondással, és azóta valóban kitöltötte az életem szinte minden szeletét. Az előadó-művészet és a versmondás valahol egyensúlyban tart. A versmondás számomra önös érdek, olyan szempontból, hogy meg tudjam találni a saját egyensúlyomat ebben. Viszont minden mást, amit ezen keresztül csinálok, nem öncéllal csinálom. A versmondók egyesületének szekerét 17 éve közösen toljuk az elnökséggel, emellett gyerekekkel foglalkozom nagyon szívesen. Pillanatnyilag a kishegyesi általános iskolában legalább 25 fiatallal dolgozom, ugyanakkor Bácsfeketehegyen is foglalkozom fiatalokkal, de itt inkább középiskolásokkal és idősebbekkel. Ők Kúláról, Szenttamásról és Óbecséről jönnek ide, és közösen dolgozunk. Ezek mind nagyon jó munkák, emellett még versösszeállításokat, versszínházi előadásokat készítünk. Ugyanakkor egyénileg is mondok verset, de így picit negyvenen túl azt gondolom, hogy itt vannak a tehetséges fiatalok, és nekik is teret kell hagyni. Akkor van értelme annak, amit csinálunk, ha ők átveszik ezt.
Hajvert Ákos (Lakatos János felvétele)
Melyek azok a kimagasló eredmények, amelyek alapján megkapta a lovagi címet?
– Nem érzem azt, hogy kimagaslót alkotnék, azt csinálom, amihez valamennyire értek, és ami belülről hajt. Ha valaki 20 évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy a versmondás terén fogok eredményeket elérni, akkor ráztam volna a fejem. 2006 óta vagyok a VMVE-ben, és azóta mondok aktívan verset. Előtte foglalkoztam színházzal, amatőr és színitanodai szinten, de nem gondoltam, hogy a versmondással karöltve fogunk végigmenni a következő 17 éven. Ugyanakkor az elmúlt időszakban sikerült számos fiatallal és kevésbé fiatallal eredményeket elérnünk, amelyekre felfigyeltek. Meg kell említenem Tóth Péter Lóránt barátom nevét, akivel nagyon sok közös verses előadásunk volt, és bejártuk a teljes Kárpát-medencét. Valószínűleg ez is felhívta a figyelmet arra, amit csinálunk. Lengyák István nevét is megemlíteném, aki a magyar kultúra lovagja, és nagyon régi a barátságunk. Az ő noszogatása, segítsége is szükséges volt ahhoz, hogy január 21-én átvehessem ezt a címet. Nincs arra recept, hogy hogyan érdemelhet ki valaki egy ilyen megtisztelő címet, amikor először meghallottam, akkor kétségeim támadtak, hogy biztos én vagyok-e az, akit ajánlani kell erre a címre. Az exhibicionista énem meg azt mondja, hogy ez nagyon jólesik. Hogy megérdemlem-e vagy sem, azt viszont nem nekem kell eldöntenem.
Mire motiválja ez a cím?
– Eddig szakmai díjakat kaptam, bizonyos versmondó versenyeken. Ezek olyan típusú visszajelzések, amikor az ember konkrétan készül egy adott rendezvényre, és ott sikerül a legjobbak között a legjobbnak lennie. Ez viszont egy általánosabb, de nagyon felemelő elismerés, hiszen ezután mindig ott lesz az ember nevénél, hogy ez már az övé. Igazából nem fogja megváltoztatni a jövőmet, de inspirációt nyújt. Viszont egyelőre ezeken a dolgokon nem gondolkodom, mert folyamatosan van mit csinálnom. Pillanatnyilag egy fiatal bácsfeketehegyi hölgy, Vajda Noa Pálma az első önálló estjére készül, ehhez kérte a segítségemet. Ugyanakkor a topolyai Cirkalom táncegyüttessel és az Auróra stúdióval közösen január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából lesz egy közös előadásunk, amely a magyar Himnuszról és Kölcseyről fog szólni. Emellett néhány barátommal egy nagyon izgalmas gasztroszínházi produkción is dolgozunk.
Nyitókép: Hajvert Ákos
