Október 6-án, vasárnap délután emlékeztek meg a magyarkanizsai Nagytemetőben a 13 aradi vértanúról. Az önkormányzat szervezésében, a megjelentek előtt és velük együtt a Cifraszűr vegyes kórus énekelte el a Himnuszt, majd Magyar Zsolt atya tartotta meg az alkalomhoz illő szertartást. A szabadságharc vérbefolytásának gyásznapján azok emléke előtt tisztelegtek, akik a forradalom és szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozatai lettek. Beszédet Kávai Szabolcs történelemtanár mondott, aki minden évben egy-egy aradi vértanúról emlékezik meg részletesebben.
– Sorsfordító történelmi pillanatokban szükség van kimagasló erkölcsi nagyságokra, határozott vezetőkre, példaképekre. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar nemzet nem szűkölködött ilyen nagyformátumú történelmi személyiségekben. A szabadságharc dicsőséges ütközeteiben bátorságukkal, hazaszeretetükkel ilyen példaképek voltak a honvédtábornokok. Az Aradon kivégzett 13 tábornok igazságba vetett hite, önfeláldozása és férfias tartása, amellyel szembenéztek a halállal már nem csak a kor emberében keltett tiszteletet, hanem a 175 évvel később elő magyar és minden jóérzésű, szabadságszerető ember példaképeivé váltak. Mi, vajdasági magyarok különösen büszkék lehetünk a három, délvidéki kötődésű vértanúra. Közülük ma Schweidel József élettörténetén keresztül próbálom meg közelebb hozni Önökhöz az október 6-ai gyásznap jelentőségét és lényegét.
Bajić Jenei Klementina felvétele
A szabadságharc alkonyán, az orosz intervenció után Szeged, majd az utolsó napokban Arad városának helyőrségparancsnoka volt. A fegyverletétel után hadbíróság elé állították és 12 társa mellett őt is halálra ítélték. Ő volt az egyetlen, akit a hadbíróság kegyelemre ajánlotta, azzal az indoklással, hogy csak a Schwechati csatában harcolt közvetlenül a császári sereg ellen. Haynau elutasította a kegyelmi kérvényt. Az ítélet utáni néhány napban még bizakodott, de a kegyelem elutasítása után viszont megbékélt sorsával. A szeretett feleségéhez írt egyik utolsó levelében így írt erről a belenyugvásról:
„Az ítélet a legerősebb mértékben meg kellene ráznia, ám egészen nyugodt vagyok és elkészültem. A halálnak annyiszor már a szemébe néztem, így hát most utolsó utamon elszántan fogok cselekedni.”
A kivégzése előtti utolsó napokban az erős, férfias jelleme és mély, Istenbe vetett hite segítette át. Az osztrák megtorló hatalom „kegyelme” csak abban nyilvánult meg, hogy bitó helyett golyó általi kivégzésre ítélték. Schweidel József utolsó mondata a következő volt: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Örökké éljen Schweidel József és a többi aradi vértanú dicső emléke és tisztelete – hangzott el többek között Kávai Szabolcs beszédében.
Az emlékműnél pedig a közélet és a politikum képviselői tiszteletük jeléül elhelyezték a kegyelet virágait.
Nyitókép: Magyarkanizsán megkoszorúzták az aradi vértanúk emlékhelyét (Fotó: Bajić Jenei Klementina felvétele)
