Vajdaságban egyre kevesebb gazda foglalkozik dohánytermesztéssel. Csókán talán még akadnak néhányan, akik művelik, Tóthfaluban pedig már kevesen vállalkoznak rá. A szakértők szerint a dohányt nagy munkaigény és állandó figyelem jellemzi, ami sokakat elriaszt tőle.
Oromon ma már csak Milutinovity Attila és családja foglalkozik vele. A családfő szülei körülbelül 35 évvel ezelőtt kezdték el a dohánytermesztést, így ő ebben nőtt fel.
– Akkoriban jelentős támogatást kaptunk rá, ezért kis területen is megérte vele foglalkozni. Később, a 2000-es évek elején az állam megvonta ezt a segítséget, de mi így is 2013-ig folytattuk a termelést – mesélte Attila. – Ezután tíz évig nem foglalkoztunk dohánytermesztéssel. Tavaly azonban megkeresett bennünket a zentai dohánygyár képviselője, szerződést ajánlott, azt akarta termeljük számukra a dohányt.
– Először nem akartam elvállalni, később átgondoltam, és belevágtunk ismét. Most hat hektáron termesztjük a Burley fajtát. Ennek az itteni talajminőség – a rendes fekete föld – kifejezetten megfelelő.
Az idei termés a nagy szárazság ellenére is jó lett.
– Nagyon sokat locsoltunk, különben nem lett volna termés. Tavaly hektáronként 4,12 tonna száraz dohányt takarítottunk be, és úgy gondolom, idén is elérjük ezt a mennyiséget – mondta a gazda.
Milutinovity Attila szerint a dohánytermesztés kifizetődőbb, mint bármely más mezőgazdasági tevékenység, és az árak alapján is megéri. Bár az állam már nem nyújt közvetlen támogatást, a földalapú támogatás továbbra is jár.
Milutinovity Attila új technológiával szárítja a dohányt (Gergely Árpád felvétele)
– A dohánygyár teljes mértékben segít minket, a termelésünk költségeinek mintegy 80 százalékát fedezik. Bármire szükségünk van, ők támogatnak.
Elmondása szerint bár a dohánytermesztés munkaigényes, ma már nem annyira, mint korábban.
– Augusztus közepétől szeptember derekáig tart a betakarítás, utána jön a szárítás, majd a csomagolás, és december elején vagy közepén adjuk át a terményt. Már nem kell júniustól januárig mindennap ezzel foglalkozni. Új technológiát alkalmazunk: nem szedjük és fűzzük a dohányleveleket, hanem szárastul vágjuk le, és úgy akasztjuk fel száradni. Ez nagyobb helyigénnyel jár, egyholdnyi területhez mintegy 400–450 négyzetméternyi szárítóhely kell – részletezte.
A termelő reméli, hogy az árak a tavalyiakhoz hasonlóan alakulnak, esetleg még emelkednek is.
– Tavaly a legjobb minőségű dohányt 450 dináros kilogrammonkénti áron vették át, plusz az adó. A másodosztályért 400 dináros, a harmadosztályért pedig 350 dináros kilogrammonkénti árat kaptunk. Az alacsonyabb osztályokért valamivel kevesebbet fizettek – tette hozzá.
Milutinovity Attila elmondta, a jövőben is szeretné folytatni a dohánytermesztést, és egyelőre nem tervez mással foglalkozni.
– Nemrégiben építettük fel a szárítókat, és a jövőben további építkezések és fejlesztések is tervben vannak, amelyek a tárolást és a munkafolyamatokat könnyítenék meg. A termelési terület bővítését nem tervezem, inkább a tőszám növelésére koncentrálok – zárta gondolatait.
Nyitókép: Milutinovity Attila új technológiával szárítja a dohányt (Gergely Árpád felvétele)
