Az átszervezés helyett a csőd mellett döntött a nagybecskereki gazdasági bíróság csődeljárási tanácsa a helybeli Begej hajógyár szerdán megtartott első hitelezői meghallgatásán. Radomir Radojčić csődeljárási bíró az után hozta meg végzését, hogy a csődre szavazott a Vajdasági Bank és a Begej Holding is, amelyek a hitelezői követeléseknek több mint a hetven százalékával rendelkeznek. A dolgozók az átszervezés mellett érveltek, de sikertelenül. Megalakult a hitelezők öttagú bizottsága és a hitelezők közgyűlése, élére Žarko Vuletin, a hajógyár egykori dolgozója került. Az ő feladatuk lesz, hogy pontosan megállapítsák a hitelezők követelésének jogosultságát, őket majd a gyár vagyonának eladásából kártalanítanak.
A csődeljárás kezdeményezője maga az adós, a holland Mercurius International kompánia, illetve a vállalat többségi tulajdonosa. Ezt megelőzően felszámolási eljárás volt a vállalatban, és ennek során kiderült, hogy nincs elegendő pénz a hitelezők kártalanítására.
Jelica Vukolić csődeljárási igazgató felmérése szerint a Begej jelenlegi ingatlanának és kinnlevőségének piaci értéke 732 millió dinár, adóssága pedig elérte az 1,6 milliárd dinárt. Ebből a banki adósság 829 millió dinár, az adóhivatalnak 126 millióval, a dolgozóknak pedig 26 millió dinárral tartoznak a ki nem fizetett járandóságok címén. Értékelése szerint ilyen pénzügyi helyzetben, vagyis eladósodva és fizetésképtelenül, nincsenek meg a feltételek a vállalat átszervezésére. Srđan Jovanović, a dolgozók képviselője viszont ennek ellenkezőjét állította, őszerinte felül kellene bírálni a hitelezők követeléseit, amelyek túlméretezettek. Ugyanakkor a dolgozók azt is követelik, hogy vizsgálják ki, hogyan került a Begej hajógyár minden ingósága a Begej holding tulajdonába.
A Begej az elmúlt években Bánát egyik legnagyobb exportőre volt. Tavaly is három hajót szállított le holland megrendelőnek, de miután nem kapott újabb megrendelést, a holland tulajdonos szeptemberben úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a munkavállalási szerződést nyolcvan meghatározott időre alkalmazott dolgozóval, 160 állandó munkás pedig először kényszerszabadságra került, majd ők is felmondást kaptak.
