Óbecsén tegnap a belvárosi katolikus temetőben lévő kopjafánál emlékeztek az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarokra. A megemlékezés elején fellépett az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar, majd Kiss Igor, Óbecse község képviselő-testületének elnöke megtartotta ünnepi beszédét.
– 1944 őszén is halott virágok illatát nyögték a fák Óbecse utcáin. És nemcsak azért, mert az ősz a hervadás évszaka és az elmúlás szimbóluma, hanem azért is, mert a világtörténelem egyik legpusztítóbb eszmeredszerének helytartói gyűlölettől fűtve tépkedték le virágainkat. Ezek a virágok az apáink, a fiaink, a testvéreink, a lelki vezetőink, a tanítóink, a szomszédaink voltak. Letépték őket a szárról, a tőről, mely a családjuk, a nemzetük, a közösségük volt, azért, hogy ne virágozzanak többé, annak reményében, hogy a szár, a tő is elszárad. Több mint 220 virágzó virágszál életét oltották ki a kommunisták, azért, mert magyarok voltak, azért, mert keresztények voltak. Ők a mártírjaink, ők az áldozataink – mondta Kiss Igor.
Gál Noémi és Herbatényi Zalán szavalata után Fuderer László plébános mondott imát. A kopjafájánál a községi képviselő-testület nevében Kiss Igor helyezte el a megemlékezés koszorúját, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében pedig Fremond Árpád és Korponai Lívia koszorúzott. Az emlékezés virágait elhelyezte még a Vajdasági Magyar Szövetség óbecsei szervezete, a Magyar Egység Párt, a VMSZ Női, Ifjúsági és Nyugdíjas Fóruma, a Than Fivérek Értelmiségi Kör, a Középiskolások Művészeti Vetélkedője, az Ökobecse és az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör.
