V. Izabella szabadkai lakos január 13-án, vasárnap ebéd után egyik barátjával sétálni vitte amerikai stafford kutyáját, Larát a kelebiai erdő széléhez. A város másik végén lakik, de azért sétáltatja ott kedvencét, mert a város területén sehol sincs olyan elkerített parkrész, ahol a kutyák biztonságosan játszhatnak egymással, a kutyáktól félő emberektől elzárva. Ahogy Izabella lapunknak elmondta, döntésével nincs egyedül, nagyon sok szabadkai idős házaspár, kisgyermekes család, fiatal viszi oda ki a kutyákat. Eddig mindannyian úgy gondolták, hogy biztonságban vannak, azonban a nemrég történtek megváltoztatták Izabella véleményét.
– Sosem mentem ki egyedül, mindig más kutyás ismerőssel vittük ki az állatokat, olyan is volt, hogy a szomszédom kutyáját is magammal vittem, mert ő a munkájából kifolyólag nem tudja rendszeresen sétáltatni. Attól függetlenül, hogy az emberek által veszélyesnek tartott kutya van a birtokomban, Lara teljesen szocializált, ember- és gyerekbarát. Így neveltem, soha nem viselkedett agresszívan az állatokkal szemben sem. Aznap békésen játszottunk az erdő szélén, és mivel sötétedett már, megindultunk a kocsi felé. Larán világítós nyakörv, ruha és póráz volt. Egyszer csak több mély hangú kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Körbenéztünk, és láttuk, hogy a távolból kangál fajtához hasonló három kutya szalad felénk, egy négyreflektoros fekete dzsip követte őket.
A kutyák másodpercek alatt ott teremtek, körbekerítettek bennünket, a dzsip pedig 2–3 méterre parkolt le mögöttünk. A kutyák gazdája letekerte autójának ablakát, odakiabáltam neki, hogy kösse meg a kutyákat, vagy szóljon rájuk, mert nagyon féltem. Akkor az egyik kutya nekünk rontott, engem és az engem védelmező barátomat harapott meg. Larát testemmel védtem. Az ember akkor kiszállt az autóból, és végignézte, ahogy a kutyái harapnak és húznak bennünket a földön. Sikítottam, hogy a kutyák harapnak, de visszaszólt, hogy az ő kutyái nem bántanak. Szólt ugyan nekik, hogy menjenek vissza hozzá, de mikor látta, hogy nem hallgatnak rá, akkor a nyakánál megfogta a legkisebbet, betette a kocsiba és elhajtott a helyszínről. Otthagyott bennünket a két ebével, amelyek később elkapták a kutyámat, és több méteren át húzták a földön. Számomra ez rettenetes látvány volt. Az egyik a lábát, a másik Lara ruháját marta. Még szerencse, hogy felöltöztettem a kutyát, a ruhája mentette meg, ha az nincs rajta, széttépték volna. Végül botokkal zavartuk el őket – részletezte a történteket Izabella, aki elsőként az állatorvosi rendelőbe szállította sérült kutyáját, mert azt nem vihette magával a kórház sürgősségi osztályára. Az állatorvosnál már két ismerőse várta, akik átvették tőle a szukát, majd ő barátjával a kórházba sietett.
– Hat helyen marták meg a lábam. Próbáltam védekezni, rugdostam a fejüket, de nem sikerült leráznom őket magamról. Két mélyebb sérülésem van, a barátomat is pár helyen megmarták, a kutyámnak pedig varrni kellett a sebét. Mind antibiotikumokat kaptunk, még mindig stresszes állapotban vagyunk, Lara minden rezzenéstől megijed. Hangsúlyozom, nem kóbor kutyák voltak, azokkal sosem volt problémánk. Nem tudom megérteni, hogy hagyhatott ott bennünket a kutyák tulajdonosa. Mi történt volna, ha gyerek van velem, és nem a kutyám?! Nem tudok a kutyákra haragudni, inkább sajnálom őket. Elképzelhető, hogy ilyen nevelést kaptak vagy eleve vadászni indult velük, nem tudom. A tulajdonosra vagyok mérges, otthagyta őket, és ezért azt gondolom, hogy nem is nagyon törődhet velük – mesélte beszélgetőpartnerünk.
Izabella feljelentést tett a támadásáról a rendőrségen. Mint mondja, a rendőrség dolgozik az ügyön, és a szemtanúk vallomásai alapján remélhetőleg hamarosan megtalálják a gondatlan kutyatulajdonost.
