Szabadkához 36 helyi közösség tartozik, ebből 16 a városon kívül és 20 a városban található. Sorozatunkban a helyi közösségeinkben felmerülő problémákra és tervekre kívánjuk felhívni a figyelmet. Hajdújárásnak a legutolsó népszámlálás szerint mintegy 2300 lakosa van. A település hasonló gondokkal küzd, mint a környező falvak: munkanélküliség, elvándorlás, az infrastruktúra hiánya, viszont mesés környezetben terül el, a Ludasi-tó partján. A helyi közösségnek két kultúregyesülete van, de aktív a nyugdíjas-egyesület is, külön büszkeségük pedig a Vinogradar labdarúgói, akik évről évre jó eredményeket érnek el. Haskó István, a helyi közösség közgyűlésének elnöke a falvak kiskorúsítását sérelmezi.
Hajdújárás egy nyitott település, rendes, dolgozó emberekkel. Mint mindenhol, itt is vannak problémák, de egy élhető falu – mondja Haskó István. Elsőként a természeti ékességről, a Ludasi-tóról beszélgetünk, amelyről Haskó azt mondta, sokan az itt élők közül sincsenek vele tisztában, milyen adottságokkal rendelkezik a falu.
– Én az egész életemet itt éltem le, gyerekkoromban bejártuk a tó minden szegletét, főleg télen, amikor be volt fagyva. Mára azonban sajnos rossz állapotban van, alig maradt itt élővilág – meséli. – Negyven-ötven évvel ezelőtt a halászok heti egy-két alkalommal végighúzták a hálót és fogták a halakat. Ha most ezt évente egyszer megtennék, évekig nem lehetne horgászni – illusztrálja a helyzetet, hozzátéve, hogy a tó déli, Ludason fekvő része tisztább, ott azért több a hal, azt a részt ugyanis kevésbé érintette a szennyeződés.
Haskó szerint a falusi turizmusban lehetne potenciál, abban bízik, hogy ha a Palicsi-tavat rendbe teszik a német KfW által biztosított pénzből, a Ludasi-tóba is tisztább víz érkezhet, és újjáéledhet a víz élővilága.
A KIVÁNDORLÁS NEM MEGOLDÁS
Ami a falu terveit illeti, a közgyűlés elnöke szerint azok mindig bőven akadnak, és ha 30 százalékuk megvalósulna, már elégedettek lennének. A leginkább az ivóvízhálózat kiépítésére lenne szükség. A tervek elkészültek a Vízművek és Csatornázási közvállalatban.
– Jelenleg ott tartunk, hogy az önkormányzat megvásárol egy területet, ahol felállítják a pumpaállomást. A vizet a királyhalmi vízgyárból kapnánk, ezen az állomáson keresztül jut majd el Hajdújárásra és Ludasra is. A felvásárlás folyamatban van, de reményeink szerint egy-két éven belül elkészül – mondja. Emellett a faluban sok az aszfaltburkolat nélküli utca is, de jelen helyzetben szinte a szerencsén múlik, hogy egy-egy évben sorra kerül-e valamelyik falubeli utca, vagy sem.
A településnek Noszával együtt mintegy 2300 lakosa van a legutóbbi népszámlálás alapján, és Hajdújárást sem kíméli az elvándorlás, noha Haskó szerint a határ és Szabadka közelsége miatt ez nem annyira kifejezett, mint az eldugottabb falvakban. A közgyűlés elnökének határozott álláspontja van a kivándorlásról.
– Elszomorítónak tartom ezt a jelenséget, és ellenzem. Bizonyos szinten megértem az embereket, mert a kilátástalanságból ebben látnak kiutat, de szerintem nem megoldás az, ha mindenki elmegy innen. Én itt születtem, itt vannak a barátaim, a családom, és hatalmas boldogsággal tölt el, hogy a két felnőtt fiam is itt van körülöttem. Sokan boldogok lennének, ha ilyen helyen, ilyen környezetben élnének, mint mi – fogalmazott. Szerinte a perspektíva a mezőgazdaság fellendítésében és a munkahelyteremtésben lenne. A nyolcvanas évek vége óta megszűnt munkahelyeknek csak a töredéke nyílt meg újra, ha legalább feleannyi munkahely lenne, mint akkor, már jobb lenne a helyzet, mondja. A hajdújárásiak nagyjából fele-fele arányban foglalkoznak mezőgazdasággal, illetve dolgoznak valamely szabadkai vállalatban.
Korábban sokan dolgoztak Palicson a pincegazdaságban és a Chemosban, de az egyik megszűnt, a másik pedig térdre van kényszerítve, teszi hozzá. Haskó nagyon bízik abban, hogy Palicson sikerül talpra állítani a turizmust, mert ebből a falu is profitálhatna.
KISKORÚSÍTOTT HELYI KÖZÖSSÉGEK
A faluban gazdag közösségi élet zajlik. Két művelődési egyesületük van, üzemel itt Teleház, nyugdíjas-egyesület és a Vinogradar labdarúgóklub. A közösségi élet központja pedig a helyi közösség épülete, amely 1948-ban épült, a helyiek közmunkája által. Az épületet 2013-ban 200 ezer euró befektetésével újították fel, ez alkalommal az emeleten három kisebb helyiséggel gazdagodott.
– Sajnos, a második fázist egyelőre nem sikerült megvalósítani. Terveztünk itt 10 szobát, vendégfogadásra, ahol 30-35 személyt tudnánk elhelyezni. Ezáltal a helyi közösség és a labdarúgóklub némileg önfenntartóvá válhatnak. A tervek elkészültek, pályáztunk is, de pénzhiány miatt ez egyelőre nem valósult meg – meséli.
Haskó István különösen negatív dolognak tartja, hogy a helyi közösségek kiskorúsítva vannak, nincsenek saját eszközeik.
– Nekem nagy szívfájdalmam, hogy 2012-ben az ún. Dinkić-féle törvény megvonta a helyi közösségektől a tulajdonjogot. Itt van ez az épület is. A helyiek építették fel, nagy nehezen visszaszereztük a Peščarától, most pedig egy tollvonással elvették tőlünk. Albérlők vagyunk a sajátunkban, ráadásul így még a helyi közösség működéséhez szükséges minimális bevételeket se tudjuk megvalósítani a bérleti díjakból. Minden apróságért a városhoz kell fordulni, még egy kiégett égő cseréjére is közbeszerzést kell kiírni – panaszolja. Mint mondja, kezdeményezték a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójánál a törvénymódosítást, de ez a folyamat sajnos nem indult el, pedig számos magyarlakta település anyagi gondjain könnyítene.
KIS PÉNZ – NAGY FOCI
A Vinogradar labdarúgóklub 1947-ben alakult, jövőre lesz 70 éves. A falu egyik büszkesége, körülbelül 100 helyi és környékbeli fiatal focizik itt, úgyhogy az utánpótlással nincs gond, az anyagiakkal annál több.
– Jelen pillanatban nulla dinár van a klub számláján. Másfél hónap múlva indul a bajnokság, és nem tudjuk, miből finanszírozzuk majd. Jelenleg a szabadkai ligában játsszunk. Tavaly elsők voltunk, de nem léptünk feljebb, mert anyagilag nem tudtuk volna azt fedezni. Az idén is a második helyen állunk, akár bajnokok is lehetnénk ismét, de sajnos nincs pénz – meséli Haskó, hozzátéve, néhány fanatikus odaadásának köszönhetően tud működni a klub, ahol néhány éve ismét újraindult az utánpótlás nevelés is. Az érdeklődés tömeges, jönnek gyerekek Hajdújárás mellett Királyhalomról, Palicsról, sőt Szabadkáról is.
A klub tavaly 480 ezer dinárt kapott, a második helyen végzett törökkanizsai Obilić azonban hárommillió dinárt. Tehát a lelkesedés és néhány ember fanatizmusa viszi tovább a csapatot, de mint Haskó mondja, ezt nem lehet a végtelenségig így csinálni. Megoldást talán az jelenthetne, ha a magyarországi adózási modellt Szerbia is átvenné. Ennek értelmében a polgárok az adó egy százalékát a sportra fordíthatják. Így szerinte megoldódnának az anyagi gondok.
Mivel egy olyan klubról van szó, amely zömében magyar fiatalokat tömörít – noha egyáltalán nem kizáróak, és a csapat többnemzetiségű –, voltak rá próbálkozások, hogy környékbeli magyar érdekeltségű vállalkozókkal támogatási szerződést kössenek, ezt nem sikerült megvalósítani. Korábban a ma már csőd alatt lévő palicsi pincegazdaság havi 150-200 ezer dinárt fektetett a klubba, akkor a vajdasági ligában játszottak. Ma a helyi emberek segítségéből, privát gépkocsikkal járnak a meccsekre, pedig jó lenne megőrizni, támogatni egy ilyen szép múltú klubot.
A hajdújárási Lifka Sándor Művelődési Egyesület 1994-ben alakult, jelenleg három néptánccsoportja és népdalköre van. A népdalkör autentikus, helyi és környékbeli gyűjtésű dalokat énekel, de sajnos utánpótlás nélkül vannak – mondja Lakatos Erzsébet, a népdalkör vezetője. Nagy létszámmal kezdtek, de a fiatalabbakat nem érdekli a népdaléneklés, így mára 12-13-an maradtak, az átlagéletkoruk 65-70 év körül alakul. A népdalkör az idén lesz 20 éves, amit szeretnének méltóképpen megünnepelni, a környező falvakból és Magyarországról hívni népdalköröket, kórusokat.
Mint mondja, egyik sajátosságuk, hogy a régi népdalokat, eredeti ö-ző nyelvjárásban adják elő. Ez a beszédmód már kiveszőben van a faluban, a népdalokban azonban igyekeznek megőrizni.
A helyi nyugdíjas-egyesület több mint három évtizede működik. Mint Szűcs Erzsébet elnök mondja, elsősorban a közösségi élet szervezésével foglalkoznak, bálokat szerveznek, de emellett három éve Péter-Pál napja környékén nyugdíjasnapot szerveznek. Ezenkívül a környező települések egyesületeivel kirándulásokra viszik a tagokat, illetve a Napsugaras Ősz alkalmával meglátogatják a legidősebbeket.
Az idén várható általános választásokkal kapcsolatban Haskónak szintén konkrét véleménye van.
– Azt tartom fontosnak, hogy a magyar ember magyarokra szavazzon. Tudom, évtizedek alatt nem változott szinte semmi, de hátha olyan emberek jönnek, akik tényleg a közösségért, az emberekért akarnak tenni – mondta.
