Hatékonyabb szennyvízkezelés és biomanipuláció révén javulhat a Palicsi-tó vizének minősége. Az első, próba jellegű kísérleti lehalászás eredményeinek értékelése még zajlik, közben pedig a Palics-Ludas közvállalat végzi az előkészületeket a német KfW által biztosított 6,5 millió eurós vissza nem térítendő kölcsönből megvalósuló projektumhoz, amelynek eredményeként jelentősen javulhat a vízminőség.
A szelektív lehalászás egy előprogram volt, amit a Német Nemzetközi Együttműködési Szervezet (GIZ) finanszírozott, meséli Márton Ferenc, a Palics-Ludas közvállalat igazgatója, hozzátéve, az ő feladatuk az engedélyek elintézése és a logisztikai háttér biztosítása volt. Az engedélyek beszerzése egy hajszálon múlott és nagy segítség volt, hogy a tartományi illetékes titkárság felismerte ennek a projektumnak a fontosságát és rekordidő alatt biztosították azokat.
– A lehalászás különleges eleme az elektromos halászat volt, ami mindenkinek tilos, kivéve a kutatóintézeteket, amilyen a Tartományi Természetvédelmi Hivatal, amely mögénk állt és vállalta, hogy szervezetileg biztosítja a szükséges feltételeket. A projektum eredménye, hogy 16,8 tonna halat sikerült kifogni szelektíven, ami azt jelenti, hogy a kívánatos fajokat vissza tudtuk engedni. Az őshonos fajok közül ez legnagyobb mennyiségben süllő volt. Ismételten bebizonyosodott az, ami már 2013-ban is megállapítást nyert, hogy az ezüstkárász túlarányban van a tóban. A részvétele kilencven százalék feletti, ezzel pedig nagyon eltolódott az egyensúlyi állapot, ami azt jelenti, hogy hiányoznak a ragadozó halak – mesélte Márton.
Az ezüstkárász jelenléte azért káros, mert elfogyasztja a zooplanktont, vagyis azokat az apró vízi rákokat, amelyek egyébként megennék a fitoplanktont, többek között a kék algát.
– Ennek eredménye, hogy a kék alga elszaporodik, mert nincs, ami elfogyassza. Ezen a két szereplőn kívül gyakorlatilag minden más eltűnik a vízből, és beáll ugyan egy egyensúlyi állapot, de az nem kívánatos, többek között azért sem, mert a makrofiták, vagyis a komolyabb növényi szervezetek is eltűnnek. Ennek oka, hogy a víz nem áttetsző, ezeknek a növényeknek pedig egy bizonyos mélységben gyökeret kellene ereszteniük, hogy fejlődni tudjanak, de nem jut le a fény – magyarázza az igazgató.
Az ezüstkárász egy invazív, vagyis özönfaj, amelynek a szaporodásához gyakorlatilag nincs szükség hímivarú példányra, bármely más hal meg tudja termékenyíteni az ikráit, ez a hal pedig mindent felfal a vízben.
– Ez a probléma, ha egy idegen helyről behozott állat- vagy növényfajt ráengedünk az európai élővilágra. Így kerülnek ide a harlekin katicabogarak, a parlagfű, illetve az ezüstkárász is. Ezt halastóban próbálták tenyészteni, onnan kijutott és aztán nem lehetett neki gátat szabni – mondja Márton.
A Palics-Ludas igazgatója szerint a tó revitalizációját kétféle módon próbálják elvégezni. Egyrészt azzal, hogy hatékonyabbá válik a szennyvízkezelés, tehát, hogy minél több helyről, többek között Palics településről is a szennyvíztisztítóba kerüljön a víz, onnan pedig a megfelelő foszforszintű víz kerüljön a rendszerbe.
– Amit jelenleg kiengednek, az is megfelel az EU szabványainak, csak éppen ezek a mércék folyóvízre vonatkoznak, nem pedig egy sekély vizű alföldi tóra – mondja Márton. A projektum másik része a biomanipuláció, amelynek során ezt az eltolódott egyensúlyi állapotot mesterséges beavatkozásokkal igyekeznek elbillenteni olyan irányba, hogy a tó működő ökológiai rendszer legyen a jövőben.
Ennek volt egy első, kisebb része a nemrég befejezett lehalászás, amit német szakemberek végeztek.
– Próbáltuk korábban, 2014-ben hazai szakemberrel megoldani ezt, aki négy nap alatt 36 kiló halat fogott ki 2,5 kilométer hálóval. Miután kiderült, hogy itthon nem fogjuk megtalálni a megfelelő szakembert, itt jártak a német KfW szakemberei, akik felmérték, hogy egyáltalán van-e kapacitásunk ilyen munkához. A német piacon öt ilyen munkával foglalkozó csoport létezik, ezek egyikét alkalmazta partnerünk, a GIZ, amely a lehalászás pénzügyi részét is állta, nekünk a logisztikát kellett biztosítani – mesélte Márton.
Kisebb problémát okozott a lehalászott 16,8 tonna hal eltüntetése a partról. Ezt a halat értékesíteni nem szabad, úgyhogy szétosztották. Nagyjából 12 tonnát osztottak szét a szerbiai állatkerteknek, ezenkívül sertéstenyésztők és magánemberek is kaptak belőle.
– Időközben a halat bevizsgáltattuk, kiderült, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas, tehát mindenféle élelmiszer-ipari szabvány szerint egészséges hal. Amikor újraindul a lehalászás, remélem, nagyobb lesz az érdeklődés – fogalmazott az igazgató.
A folytatást nehezíti az is, hogy a közvállalatra létszámstop vonatkozik, a rendes tevékenység annyira lefoglalta a cég kapacitását, hogy nem tudták azt a 2-3 embert sem biztosítani, akik a mostani lehalászás során ellesték volna a fogásokat.
– A munkaerő mellett a felszerelés a másik fontos tényező. Egy ilyen különleges varsa ára, amelyből a német szakembereknek 5-6 darab volt, 5-6000 euró, ezenfelül az elektromos halászgép 10–12 ezer euróba kerül. Ezt a Tartományi Természetvédelmi Hivatallal közösen szereznénk be. Pillanatnyilag nincs megfelelő ember, aki ezt a rendszert működtetné – magyarázta.
Az igazgató szerint, ha megérkezik a pénz, az megkönnyíti majd a munkát, de sajnos a háttérben vannak politikai bizonytalanságok is, amelyek veszélyeztethetik a projektumot, mint amilyen az idei évi működési tervük leszavazása volt a városi képviselő-testület ülésén.
