A 2010-es év folyamán került nyilvánosságra a szabadkai Népszínház épületének bontása során eltűnt 400 ezer régi tégla esete. Ezeket az épület helyreállítása során kellett volna visszaépíteni, de az akkori kivitelező, a Panongrad telephelyéről szőrén-szálán eltűntek, mindössze egy jelképes mennyiség maradt ott. A Népszínház igazgatónője bűnvádi feljelentést tett az ügyben, a bírósági tárgyalás befejeződött, és megszületett az elmarasztaló ítélet is, de még az indoklásból is kimaradt, hogy hová tűntek valójában a téglák.
Szabadkának van néhány állandóan visszatérő ügye, amelyekről szinte folyamatosan tudnak sztorizni a helybeliek. A teljesség igénye nélkül ilyen a Palicsi-tó vize, a folyamatosan épülő Y-ág nevű kerülőút, a Népszínház építése, és hát ezzel kapcsolatban az épület bontása során eltűnt 400 ezer tégla is, amelynek epilógusát a szabadkaiak ma sem ismerik. Az ügyet a képviselői pályafutásáról leköszönő Almási Szilárd melegítette fel, aki a képviselő-testület legutóbbi ülésén egy rakás papírfecnit szórt a házelnök asztalára, amelyek szerinte az eltűnt téglákat szimbolizálták. Ez jó apropó volt arra, hogy megpróbáljunk utánajárni, nyolc év elteltével mit is lehet tudni a dologról.
A Népszínház épülete, amely az 1854-ben épült szimbolikus jelentősége miatt is kiemelt figyelmet érdemel és kap a szabadkaiaktól, de a téglák eltűnése egy sokkal nagyobb történet egyik szegmense. A Panongrad nevű vállalatról van szó, amely a 2000-es években szinte minden fontosabb és nagyobb szabadkai beruházás kivitelezője volt. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, ők építették a Galleria Szállodát, ők dolgoztak a sétaerdei medence felépítésén, több korszerű társasházat is emeltek, illetve a színházépület felújítását is ők kezdték meg. A megnövekedett adósságok miatt a cég tulajdonosa, Zoran Francišković, 2009-ben öngyilkosságot kísérelt meg, majd néhány hónap után belehalt sérüléseibe. Ezután a Panongrad is csődbe ment, és számtalan jogi értelemben rendezetlen ügyet hagyott maga után. Ezek egyike a Frangepán utcai ingatlanok ügye is, amelyről néhány hónapja írtunk. Ott a Panongrad adósságait azokon az embereken próbálják a hitelező bankok behajtani, akik legálisan vásároltak az épületben lakást.
Ennek a történetnek az egyik – nyilván legterjedelmesebb – fejezete a 400 000 tégla ügye.
2009-ben az eltűnt 400 ezer tégla helyébe venni kellett bontott téglát, hogy az épület felújításra váró részét tovább építhessék
Ljubica Ristovski, a Népszínház igazgatója lapunknak elmondta, a felújítási munkálatok 2007-ben kezdődtek meg, az első fázis pedig 2009-ben fejeződött be. A munkálatokat akkor a ma már nem létező, Mlađan Dinkić nevéhez fűződő Nemzeti Beruházási Terv eszközeiből finanszírozták a köztársasági művelődési tárca révén, a Népszínház, mint intézmény végső felhasználóként volt definiálva, tehát nem végezték a munkálatok szakmai figyelemmel kísérését. Amikor az első fázis befejeződött, a megalakított szakértői csoport, amelynek feladata az építőhelyi naplók és a terepi helyzet felmérése volt, megállapította, hogy eltűnt 400 ezer tégla, amelyet a Panongrad köteles lett volna megőrizni és a felújítás későbbi fázisában ismét beépíteni az épület régi részébe.
– Amikor erről értesültünk, én 2009 júniusában levélben fordultam a művelődési tárcához és kértem, hogy ne fizessék ki a kivitelezőnek a munkálatokért folyósítandó pénz utolsó részletét. Miután erre nem érkezett válasz, szeptemberben ismét írtam egy levelet hasonló követeléssel – mesélte az igazgatónő.
A levélből, amelynek másolatát az igazgatónő rendelkezésünkre bocsátotta, kiderül, hogy a Panongrad köteles lett volna az épület bontása során visszamaradt 400 ezer (plusz-mínusz ezer) téglát megőrizni és leszállítani, hogy azt később beépítsék az épületbe. A Panongrad 2009. május 21-én arról tájékoztatta az illetékeseket, hogy 30 ezer tégla található a Népszínház építőhelyén és további mintegy 70 ezer tégla a vállalat telephelyén. A Panongrad indoklása szerint ennyi téglát volt lehetőségük raktározni. Az őket váltó kivitelező, a Yumol azonban nyolc nappal későbbi jelentésében megállapította, hogy még a fentebb említett mennyiség sincs meg, ugyanis ők mindössze 24 ezer téglát találtak. A levélben az igazgatónő kiemeli, hogy emiatt a munkálatok folytatásához újabb téglákat kell vásárolni, amelyek darabonkénti ára 15 dinár, ami azt jelenti, hogy hatmillió dinárra lenne szükség. Mivel a Panongrad a minisztériumnál egy 9 millió dinár értékű banki garanciát helyezett el, a színház vezetősége indítványozta ennek aktiválását és a pénz átutalását, mint a probléma kezelésének leggyorsabb módját.
Miután semmi sem történt, meséli az igazgatónő, 2010 szeptemberében bűnvádi feljelentést tett ismeretlen személy ellen, amelyben a fent felsorolt tényeket közölte a Belügyminisztériummal. Ekkor vette kezdetét egy hosszadalmas bírósági ügy, amely néhány hónapja érkezett el az epilógusához, ekkor kapta kézhez ugyanis a színház vezetősége az ítéletet.
– Az ítéletből kiderül, hogy a bíróság Zoran Francišković özvegyét kötelezte a kártérítésre, tehát a hiányzó pénz kifizetésére. Erre eddig nem került sor – mondta el Ristovski. Őt, mint az egykori tulajdonos örökösét kötelezték fizetésre, de mivel a Panongrad még 2009-ben csődbe ment, valószínűleg ezt az összeget sem lehet megfizettetni.
Az indoklásból nem derül ki a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés, hogy a 400 ezer tégla hova tűnt. Akkoriban a lapok arról írtak, hogy a téglákat a hitelezők hordták szét és értékesítették követelésük fejében, de arra vonatkozóan is léteznek híresztelések, hogy ezekből a téglákból hétvégi házak, tanyák épültek.
A kutatás során egy érdekes részletre bukkantunk. A jelek szerint a Panongrad jóval korábban, már 2007-ben elkezdte a kibontott téglák értékesítését magánszemélyek részére, amiről szabályosan elismervényt és számlát is kiadtak. Egy szabadkai polgárral beszélgettünk, aki elmondta, 2007 nyarán, amikor a Panongrad telephelyén járt, ott hatalmas rakásokban állt a színházépületből kibontott tégla, de nem csak az. A törmelékek és téglák között az épületben maradt jelmezek, szövegkönyvek, bútorzat is ott volt kidobva. A megőrzött számlán szereplő adatokból kiderül, hogy a bontott, meg nem tisztított téglákat 12 dináros egységáron értékesítették. Mivel mindez még 2007 nyarán történt, ezért azt már nem tudni, vajon azért árusította-e őket a Panongrad, mert a 400 ezernél több téglát bontottak ki a falból és a többletet akarták pénzzé tenni, vagy már ekkor elkezdődött a visszaépítendő téglák kiárusítása, mint ahogy annak sem sikerült utánajárni, mennyi anyagon adtak túl ily módon, és mennyi tűnt el később, nagyobb szállítmányok formájában.
A történtek óta 8-9 év telt el, született egy bírósági ítélet, amelyből nem derül ki, mi lett a téglákkal, ki vitte el azokat és mit tett velük. A Népszínház épülete, ha lassan is, de épül, a régi téglák nélkül. A szabadkaiak pedig, ha a környéken autóznak, esetleg nézegethetik néhány nemrégiben épült tanya falait, kerítését, hátha a régről ismert téglák onnan köszönnek vissza.
