A múlt héten lépett életbe az a magyarországi törvénymódosítás, amelynek értelmében a határzóna nyolc kilométeres körzetében elfogott menekülteket visszaszállítják a tranzitzónába, ahol elbírálják menedékkérelmüket. Az elmúlt napokban Szabadka környékén legalábbis megkétszereződött az ide érkező és feltorlódó menekültek száma, akik a város szélén lévő befogadóközpontban, valamint a horgosi és a kelebiai átkelőnél kialakított sátortáborokban várják a boldogulást.
Az élelmiszercsomagra várva (Fotó: Molnár Edvárd)
Szabadka peremén, az úgynevezett Tuki ugarokban felállított befogadóközpontban három héttel ezelőtt, amikor legutóbb ott jártunk, csaknem kétszázan voltak. Akkor az állandó építmények és a montázsépületek teli voltak tábori ágyakkal és a terület felső végében sátrak álltak a megnövekedett kapacitások kielégítésére, hiszen a táborban normális körülmények között mintegy 60-70 ember számára van hely. Hétfőn már az oda vezető úton nagyobb csoportokat látunk, akik mindkét irányba tartanak. Vagy a városba mennek ügyeiket intézni, bevásárolni, vagy már visszafelé jönnek. Ha a múltkor azt írtuk telt ház volt, akkor a jelenlegi állapotra talán a majdnem kétszeres telt ház kifejezés lenne a találó, hiszen immár nemcsak az udvar végében és az épületek mellett állnak a nyugati donátoroktól kapott sátrak, hanem a tábor utca felőli részén is. Jelenleg mintegy 350-en vannak benn, tudjuk meg.
A Vöröskereszt napi háromszor biztosít élelmet az itt tartózkodóknak, míg az Ökumenikus Humanitárius Szervezet orvosai mindennap 9–17 óráig vannak jelen a helyszínen, és ellátják a betegeket. Amikor ott jártunk, az igazgatósági épület teraszán ivóvizet osztogattak az hozzájuk lépőknek. Jelena Besermenji, a szervezet egészségügyi nővére szerint kisebb panaszokkal fordulnak hozzájuk, általában megfázásra, kisebb sérülésekre panaszkodnak. A napokban egy férfit a drótkerítés sebzett meg, ezt a sebet kellett ellátni. Az itt lévő menekültek békések, a táborban incidensekre nem kerül sor.
A gyerekek talán nem is értik mi történik körülöttük (Fotó: Molnár Edvárd)
A montázsépületben ezúttal kevesebb tábori ágyat látunk, mint korábban, az emberek inkább a fák tövében felállított sátrakban tanyáznak, ahol némi árnyék és hűvös is van, ezek az épületek a kinti forróság miatt nagyon átmelegednek, nem lehet benn megmaradni.
A tábor összetétele egyébként változó: a magányos férfiak helyett egész családok érkeznek. Ivan Gerginov, a menekültügyi főbiztos helyettese szerint azért, mert a magyar hatóságok is előnyben részesítik a családokat, így könnyebb átjutni. A felnőttek többnyire a hűvösben pihennek, beszélgetnek, egy társaság éppen kártyázott, a gyerekek csoportokba verődve játszanak. Talán ők azok, akik a legkönnyebben átvészelik ezt az egész helyzetet. Nevetgélnek, kekszet majszolnak, egymással fogócskáznak, mintha otthon, egy játszótéren vagy egy kempingben lennének. Az udvar egyik sarkában egy hinta van felállítva, néhányan felváltva hintáznak.
Ibrahim, egy középkorú afganisztáni férfi elmondta, hogy ő már kétszer is belépett Magyarországra legálisan, regisztrációt követően, de mindkét alkalommal kitoloncolták. Legutóbb négy nappal ezelőtt, pedig már 70 kilométerre volt az országhatártól. Mint mondja, valószínűleg holnap újra útnak indul.
Egyesek kártyázással ütik el az időt (Fotó: Molnár Edvárd)
Néhány napja még azt írtuk, hogy a horgosi határátkelőnél lévő regisztrációs pont mellett kialakított sátortáborban mintegy kétszázan vannak. Tegnapra ez a szám megháromszorozódott, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának helyszínen tartózkodó aktivistái szerint most csaknem hatszázan várják itt, hogy regisztrálhassanak.
Horgosnál egy indián falura emlékeztető sátortábor alakult ki. A sátortengerben uralkodó hőséget a férfiak úgy próbálják enyhíteni, hogy a közeli erdőségben ágakat vagdosnak le és azokat fonják össze a sátrak felett. Az egyik sátor előtt egy kislány rögtönzött tábortűzön vizet melegít, teát szeretnének inni. A tábor központi részében egy röplabdapályát is kialakítottak, de mivel a déli órákban jártunk kinn, így nem zajlott ott semmilyen sportélet. Itt is elsősorban családokat látunk, a gyerekek itt is csoportokba verődve játszanak az árnyékban.
A regisztrációs pont le van zárva, a kerítés túloldalán munkások egyengetik a talajt, egyébként nagyobb rendőri vagy katonai jelenlét nem tapasztalható. Hirtelen nagy mozgolódás támad, ugyanis megérkezett az UNHCR három személygépkocsija, amelyek élelmiszercsomagokat hoztak. Mint az önkéntesek elmondják, naponta egyszer jönnek, most hatszáz csomagot hoztak, tehát nagyjából mindenkinek jut egy-egy csomag. A táborlakók a gépkocsik mögött szabályos sorba állnak, békésen, tolakodás nélkül várják a csomagjukat. Ezenkívül a Vöröskereszt is ellátja élelemmel az itt lévőket.
A táborozók faágakkal próbálnak némi árnyékot biztosítani maguknak (Fotó: Molnár Edvárd)
Az ENSZ Szerbiai Ügynöksége a hétvégén egy közleményt adott ki, amely szerint mintegy 120 menekült arra panaszkodott, hogy Magyarország ellehetetlenítette menedékjogi kérelmük átadását, és visszatoloncolták őket Szerbiába. Ez a szervezet is megerősítette, amit a terepen láthattunk, hogy a menekültek száma a határzónában megkétszereződött. Az ő adataik szerint a magyar határ mentén jelenleg mintegy 1300 menekült tartózkodik, a szabadkai központban és a sátortáborokban, illetve az útvonalakon is sokan vannak.
Jelenleg Kelebia és Horgos a menekültek szerbiai úti célja. A szabadkai autóbusz-állomáson is megerősítették és Gerginov is elmondta, hogy sokan a zombori irányt választják, de egyelőre erről még nem érkeztek hírek, ez az útvonal vagy nem vált be, vagy egyelőre még nem tömeges az oda irányulók száma.
Mindenesetre tény, hogy a horgosi határátkelőnél a múlt heti kétszázas szám megháromszorozódott. Mivel a magyar hatóságok naponta csak 15 személyt engednek be az ország területére, ha a menekültek továbbra is érkeznek, megtörténhet, hogy Horgosnál ismét olyan mértékben megnövekszik a menekültek száma, mint tavaly szeptemberben, akkor pedig félő, hogy a helyzet kezelhetetlenné válik.
