Tény, hogy közelednek a választások, és tény az is, hogy ilyenkor a megküzdeni szándékozó felek mindent megragadnak annak érdekében, hogy a másikat befeketítsék. Ilyenkor leginkább az erősebb sikereivel, munkájával érvel, a gyengébb, mivel erre még nincs lehetősége, a másik sikereit próbálja megkérdőjelezni. A Szabadkai Rádió körüli gondok kiváló alkalomként kínálkoztak e csatározásra. Érvek, ellenérvek hangzottak el mindkét részről a Szabadkai Magyar Rádió megjelenéséről, egyesek vitatják törvényességét, mások pedig azzal érvelnek, hogy csakis így lehetett megmenteni a rádiót és annak egész napos műsorát. A vitában megszólalt a NUNS is, a közleményére a közösségi oldalakon sokan reagáltak, ami ha nem is számít hivatalos feljelentésnek, de az illetékesek élhetnek vele. Persze, jó volna megkérdezni a hallgatókat is, ezúttal azonban a politikusok véleményét kértük ki. Az pedig, hogy ki lesz majd a 89,6-os csapdájának áldozata, majd később derül ki.
Fotó: Molnár Edvárd
AZ EMBEREKET A MEGOLDÁSOK ÉRDEKLIK
Pásztor Bálint (VMSZ): A médiaprivatizáció kérdése 2002-ig vezethető vissza. Ekkor hozta meg a szerb parlament azt a törvényt, amely alapján minden önkormányzati alapítású elektronikus médiát privatizálni kell. A VMSZ és az MNT ekkor kezdte meg harcát ez ellen. Az elmúlt tizenhárom év során minden fórumon, minden lehetőséget megragadva amellett érvelt a VMSZ és az MNT, hogy a jogrendből kerüljön ki a kötelező privatizáció az önkormányzati alapítású médiumok, valamint azon médiumok esetében, amelyek kisebbségi nyelven is íródnak, sugároznak műsort. Egyetlen egy kormány sem mutatott hajlandóságot arra, hogy ezt megtegye, még a Djindjić-kormány sem. A Fonet-, Beta-, Anem-, B92-lobbi erősebbnek bizonyult minden lobbitól, de nem a kisebbségi médiumok voltak az első számú célpontjai ennek a lobbitevékenységnek, hanem a Tanjug hírügynökség. Ennek a lobbinak vált áldozatává az összes önkormányzati alapítású média. Varga Lászlóval közösen komoly küzdelmet folytattunk annak érdekében, hogy módosuljon a műsorszórási törvény. 2007-ben sikerült elérnünk azt, hogy függesszék fel a kisebbségi nyelven is sugárzó önkormányzati médiumoknak a privatizálását. Ennek köszönhetően nyolc évet meghosszabbodott a Szabadkai Rádió léte. Ma az a legfontosabb, hogy a Szabadkai Rádió egész napos magyar nyelvű műsort sugározzon. Ez meg is történt, és az a megoldást tette lehetővé, amelyet a VMSZ dolgozott ki. A hallgatót az érdekli, hogy a megszokott műsorok, a megszokott hangokkal szóljanak hozzájuk, és szólnak is. Persze, lehet acsarkodni, lehet támadni az MNT-t, lehet feszültséget kelteni, de én azt tapasztalom, hogy az embereket a megoldások érdeklik, nem pedig a széthúzás. Jogászlétem ellenére mondom, hogy a jogászkodás álarca mögé bújtatott feljelentgetéseken alapuló politikai pontszerzés nem lehet a közösségépítők célja.
JOGON KÍVÜLI ÁLLAPOTBAN MŰKÖDIK
Dr. Korhecz Tamás (MM): A jelenlegi helyzet, amely a rádió körül kialakult, semmiféleképpen sem kedvező. Úgy néz ki, hogy a Szabadkai Rádió menthetetlen. Ebben a helyzetben az a kérdés, hogyan lehetne enyhíteni a kárt, amit ez a média megszűnése okoz? Én személy szerint sem, de mint a Pannónia Alapítvány egyik alapítója és a Magyar Mozgalom tagjaként sem értek egyet azzal, ahogy a VMSZ elnöke próbálja kezelni ezt a helyzetet. A Szabadkai Magyar Rádió azért nem fenntartható, mert egyrészt törvénytelen. A jelenlegi törvény alapján ez egy új médiának számít, ezért nemcsak meg kell kapnia a frekvenciaengedélyt, hanem meg kell változtatni a Pannon Alapítvány alapszabályát ahhoz, hogy létrejöhessen e média, ez viszont nem történt meg. Nincs a rádiónak felelős szerkesztője sem, ami ugyancsak kötelező, nincs egy elfogadott műsorrácsa, ami azt jelenti, hogy egy jogon kívüli állapotban működik. Nem azért emeltem fel a szavam, mert bármilyen kifogásom volna egy új média létrehozása ellen, hanem azért, mert ez így egy fenntarthatatlan és veszélyes vállalkozás. A Pannónia Alapítványra ezért nagyon komoly büntetéseket róhatnak ki, amit lehet, hogy valamiféle politikai alkunak köszönhetően most nem tesznek meg, de bármelyik pillanatban ez megtörténhet. Erre a problémára megoldást kell találni, és én hajlandó vagyok erről bárkivel asztalhoz ülni, de ehhez nem elegendő csak az én jó szándékom. Egyébként a Szabadkai Magyar Rádiót nem jelentette fel senki, sem én, sem a Magyar Mozgalom, és mindazért ami történt, senkinek a felelősségét nem kérjük, célunk, hogy törvényes keretek közé kerüljön ez a rádió.
BEKÖVETKEZETT, AMITŐL FÉLTÜNK
Dudás Károly (VMSZ): A Pannon Alapítványt a többi között azért is alapítottuk, hogy ha a hatalom lesújt a Szabadkai Rádióra, akkor a vajdasági magyarság ne maradjon e rádió nélkül. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltünk, a Szabadkai Rádiót nem sikerült privatizálni, és minden bizonnyal megszűnik. Különböző ötleteket hallottunk, például, hogy az MNT hozzon létre egy másik alapítványt, a Szabadkai Rádió alapítványát, de sem ez, sem a többi javaslat nem lett volna életképes. Azok az emberek, akik valóban értenek a törvényekhez, javasolták a jelenlegi megoldást. A Szabadkai Magyar Rádió már egy hete működik, és egész napos műsort sugároz. És ezzel a rádióval semmi baj sem volna, ha nem volna az acsarkodás, nem volnának a hátbatámadások, a feljelentések. Nagyon érdekes, hogy ebben a kérdésben az MM és a VMDK teljesen egy húron pendül, és azt állítják, hogy a MNT kalózrádiót működtet. Azt állítják egyesek, hogy a Szabadkai Rádióra a VMSZ tenyerelt rá, de éppen az ellenkezője mondható el, a Szabadkai Rádió a Magyar Mozgalom hangja volt. Én csak annyit szeretnék, hogy ez a rádió csak és kimondottan a délvidéki magyarság hangja legyen.
A MUNKÁSOK LEGYENEK A RÉSZVÉNYESEK
Maglai Jenő (VMSZ-MM): A 89,6-os hullámhosszon működtetett Szabadkai Magyar Rádióról nem nyilatkozom, az ugyanis nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Azt viszont elmondom, hogy a Szabadkai Rádiót kétszer próbáltuk privatizálni, sikertelenül. Harmadszor már a Privatizációs Ügynökség nem volt hajlandó kiírni a pályázatot. Egyetlen járható út maradt még meg ahhoz, hogy megmaradjon ez a rádió, ha a munkások maguk válhatnak részvényesekké. Ebben a kérdésben a Privatizációs Ügynökségnek és a gazdasági minisztériumnak más-más az álláspontja. Ha nem tudják álláspontjukat egyeztetni, márpedig kétlem, hogy erre sor kerülne, akkor az önkormányzatnak meg kell szüntetnie a Szabadkai Rádiót, vagy elindítani a csődeljárást, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti.
TIZENEGY CSALÁDNAK MEGÉLHETÉS
Bús Ottó (VMSZ): A Szabadkai Rádió főállású alkalmazottai közül tizenegyen éltek is a lehetőséggel, és november első napjától a Pannonban dolgoznak. Szerkesztő, újságíró, tudósító, technikus, marketinges, takarítónő. Mindenkinek fel lett kínálva ez a lehetőség, tizenegyen éltek is vele. November elsején, reggel hatkor megszólalt a Szabadkai Magyar Rádió, a 89,6 hullámhosszon. A vállalás sikerrel járt. Megmaradt az egész napos magyar nyelvű rádióműsor, és az emberek sem kerültek a munkaközvetítőbe. Dolgozhatnak tovább, van munkájuk, van megélhetésük. A politika ismét megtette, amit megtehetett. Hogy törvényes-e? Nem az én tisztem eldönteni. Sem ügyész, sem ítélőbíró nem vagyok. A lényeg, hogy szól, hogy van egész napos magyar nyelvű rádióműsor Szabadkán, hogy tizenegy családnak továbbra is van megélhetése. Gondoljanak erre azok is, akik politikai megfontolásból gáncsoskodnak, feljelentenek. Tudnak-e majd szemünkbe nézni, ha ezek az emberek munka nélkül maradnak, ha megszűnik az egész napos magyar nyelvű rádióműsor Szabadkán?
EGY ASZTALHOZ ÜLNI
Szilágyi Dorottya (MM): A Pannónia Alapítvány magánalapítású alapítvány azzal, hogy az MNT is társalapító. A Pannónia Alapítvány alapítójaként elmondhatom azt, hogy az alapítói okirat szerint a Szabadkai Magyar Rádió nem létezik, csak a Pannon TV és a Pannon Rádió. Ahhoz, hogy egy másik médiát működtessen ez az Alapítvány, elsősorban alapítói okiratot kell módosítani. Alapítói közgyűlésünk nem volt. Véleményem, hogy ezt a problémát csakis akkor tudjuk megoldani, ha egy asztalhoz ül mindenki, aki bármiképpen érintett ebben az ügyben.
