Állítsák le a városrombolást! – követelte hétvégi közleményében a Vajdasági Magyar Szövetség városi szervezete, miután bontani kezdték a Petőfi Sándor utcában az úgynevezett Buday- és Törley-házakat. Maglai Jenő polgármester szerint az önkormányzat a törvénnyel összhangban járt el, a városnak nincs annyi pénze, hogy minden védett épületet saját költségen állíttasson helyre. Vass Géza arra figyelmeztet, hogy mára eltűnt az a középosztály, amely egy ekkora épületet képes lenne fenntartani.
ELTŰNIK AZ ÁLTALUNK ISMERT SZABADKA
A VMSZ városi szervezete mindenképp szeretné leállítani Szabadka történelmi belvárosának a bontását – mondta el lapunknak Bunford Tivadar elnök. Szerinte fel kellene térképezni, milyen bontási és építési engedélyek vannak ebben a pillanatban kiadva, és ezek realizációját meg kellene akadályozni.
Csütörtökön már javában folyt a bontás (Fotó: Molnár Edvárd)
– 2005-ben hozták meg az aktuális tervet. Tíz év alatt sok minden változott, építészként azt tudom mondani, hogy a 21. században olyan technológiák vannak, hogy nincs az a ház, amit ne lehetne megmenteni – mondja Bunford. Szerinte fontos feladat lenne kijelölni a történelmi belváros határait.
– Ha ilyen bérlakások épülnek, azokat nem lehet mutogatni a turistáknak. Másrészt, így eltűnik az a Szabadka is, amit mindannyian ismerünk és szeretünk. A Petőfi Sándor utca egy tipikus szabadkai nagypolgári utca. Pénteken este, amikor arra jártam, a tető már nem volt fenn, az ablakok ki voltak szedve – tette hozzá, kiemelve, ha a tervezett épület elkészül, teljesen megváltoztatja az utca jellegét, amivel a VMSZ városi szervezete nem tud sorsközösséget vállalni.
A városi pártszervezet négypontos záradékot fogadott el. Ennek értelmében a párt városi képviselő-testületi frakciója a holnapi vkt-ülésre beterjesztett egy napirendi pontot, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Bunford elmondta, a legnagyobb koalíciós partnerükkel már egyeztettek a kérdésben, és egyetértettek abban, hogy meg kell őrizni a belváros képét. Másrészt, november 21-ig egy sajtó-nyilvános kerekasztal-beszélgetést szerveznek, ahol minden érintett elmondhatja a véleményét a városközpont megőrzésével kapcsolatban.
A Svetozar Marković Gimnázium és a fogászati poliklinika között lévő Törley- és Buday-ház helyén a tervek szerint egy ötvenlakásos épület épül. Bunford kiemelte, igaz, hogy mindez törvényes, de nem kellett volna megtörténnie.
– Mindent megteszünk azért, hogy ez örök mementóként maradjon, ne forduljon ismét elő – mondja a VMSZ városi elnöke, aki azt is felrója, hogy néhány évvel ezelőtt a Gombkötő utcában a Heisler fürdőt és a sarki épületet is lebontották, ahol azóta romok találhatóak.
AZ ÖNKORMÁNYZAT ŐRZI A VÁROSKÉPET
Maglai Jenő polgármester elmondta, a törvénnyel összhangban járt el az önkormányzat, amikor az építési titkárság kiadta a bontásról szóló engedélyt.
– Ezt csak akkor lehet kiadni, ha a bontást végző személy teljes egészében megszerezte az ingatlan tulajdonjogát, illetve, miután megkapta a műemlékvédelmi intézettől a jóváhagyást a bontásra. Ekkor az intézet kiadja, hogy milyen feltételek mellett kell felépíteni az új épületet.
A polgármester szerint az, hogy városrombolásról van szó vagy sem, egy sokkal összetettebb kérdés, amelyben elsősorban a szakma véleménye a döntő.
Alig maradt valami a Buday- és Törley-házakból (Fotó: Molnár Edvárd)
– A műemlékvédők kell, hogy megmondják, melyik épület kerülhet bontásra és melyik nem. Ez elsősorban szakmai kérdés. A politika akkor tudna mérvadóan beleszólni, ha biztosítani tudná a pénzügyi keretet arra, hogy ezekről az épületekről az önkormányzat tudjon gondoskodni. Nincs olyan önkormányzat, olyan ország, ahol az ilyen védett övezetekben minden épületet meg lehetne védeni, fel lehetne újítani – magyarázta Maglai Jenő, aki szerint illúzió lenne olyan irányban gondolkodni, hogy minden védett és semmihez se lehet hozzányúlni.
A polgármester szerint ezek az épületek romosak voltak, lehetetlen lett volna őket megmenteni, úgyhogy az a fontos, hogy az új épületnek illeszkednie kell a városképbe. A beruházó pontos feltételeket kapott, amelyeket köteles betartani. Ennek értelmében vissza kell állítani az eredeti homlokzatot, az épület magassága pedig nem haladhatja meg a gimnázium és a poliklinika magasságát.
– Az ablakokat és a homlokzat díszelemeit felújítják és visszahelyezik. Erre szóbeli ígéretet kaptunk, ha a kivitelező nem így irányozza elő az építési tervben, akkor nem kapja meg az engedélyt – mondja a polgármester.
A városközpont egyéb épületei kapcsán Maglai elmondta, voltak kérvényezések olyan épületek építésére, amelyek nem illeszkedtek volna a városképbe, ezeket elutasították. Így például a Gombkötő utcában lévő egykori Heisler fürdő és a sarki telek is azért áll üresen, mert a kivitelezők ötemeletes épületeket emeltek volna ott, de a műemlékvédő intézet ezt nem hagyta jóvá.
– Másrészről azt gondolom, sokkal nagyobb gondok is vannak a városban. Így például probléma, hogy a gimnázium mellett felépült az az épület a 2000-es évek elején, vagy a Korzó elején az úgynevezett Dafina-féle épület, de a Szabadegyetem mögötti épületek se illeszkednek a városképbe. Ezek építését nem a mostani vezetés engedélyezte. Amikor erre sor került, akkor hallgattak az illetékesek – mondta a polgármester.
A városrendezési terv VMSZ által kezdeményezett módosítása kapcsán Maglai Jenő szerint a szakembereknek kellene nyilatkozniuk, mennyire hatékony a jelenleg hatályban lévő terv. Mint mondja, korábban sem a szabályozási rendszerrel volt gond, hanem azzal, hogy a műemlékvédőkre nyomást gyakorolt az építési lobbi vagy a politikum. Ha minden a szakmaiság mentén történik, akkor nem lesznek problémák, véli.
HIÁNYOS TÖRTÉNELMI ISMERETEK
A két bontás alatt lévő épület történelmi hátteréről Vass Géza történészt kérdeztük, aki elmondta, a levéltárban nincs semmilyen adat ezekről az épületekről.
– Történelmi szempontból komoly probléma, hogy Iványi István, Szabadka történetírója 1867-ig, vagyis a kiegyezésig írta meg a város történetét. Onnantól máig nincs megírva. Egy-egy újsághírből, feljegyzésből ugyan tudhatjuk, hogy kik, mikor, hol laktak, de nem tudjuk az embereket, épületeket belehelyezni a korba. A dualizmus időszaka nagyon hiányos, így nehéz valorizálni bármit – magyarázta Vass, aki a régi épületek kapcsán még egy fontos dologra felhívta a figyelmet.
– Mindenki szépészeti dolognak tartja ezeket a régi házakat, pedig ez gazdasági kérdés is. Ezeket a házakat fenn kell tartani. Annak idején egy Vojnits családnak 25 ezer hold földje volt, ők az árendából ezt meg tudták tenni. De tetszik nekünk vagy sem, mára az a középosztály, amely képes lenne egy 250 négyzetméteres épületet fenntartani, eltűnt – mondja.
A városközpont védettsége kapcsán Vass Géza elmagyarázta, a központban 725 védett parcella van, ugyanis jogilag a parcellát lehet levédeni, az épületet nem.
– A teljes városközpont védelem alatt áll, de nem minden épület egyformán védett. Van olyan épület, amihez hozzá se lehet nyúlni, van, ahol lehet újabb emeletet építeni, van olyan, ahol az ablak helyett ajtó építhető be, van, ahol lehet padláslakást beépíteni és hát olyan is van, amit le lehet bontani – magyarázta a történész.
