A Palicsi Pincegazdaság fennállásának első 106 éve alatt ügyviteli veszteség nélkül működött, majd következett a privatizáció, amely után az új tulajdonos az utolsó parafadugóig kiszipolyozta a gyárat. Ma, öt évvel a vállalat csődjét követően annak vagyonát próbálják eladni. Már azt, ami megmaradt belőle. Ráadásul azt is jelzálog terheli.
A csődgondnok és a szabadkai Gazdasági Bíróság döntése értelmében az öt évvel ezelőtt csődbe jutott Palicsi Pincegazdaság ingatlan vagyonának jelentős részét a napokban ismét eladásra kínálták fel. A hirdetés alapján egymástól elkülönítve kínálják megvételre a gyár palicsi, Josip Kolumbo utca 33. szám alatti telephelyén lévő úgynevezett régi és új pincét.
A régi részhez, az úgynevezett kettes csomagba tartozik a többi között a gyártócsarnok, egy trafóállomás, az ügyviteli épület a régi pincével, a desztilláló üzemmel és a régi műhellyel együtt. Ezek mind jelzálog alatt vannak, a teljes vagyon becsült értéke 625 002 euró.
A hármas csomagba, vagyis a másik eladásra felkínált részbe a szőlő feldolgozására és a borkészítésre szolgáló objektumok tartoznak a kísérő helyiségekkel együtt, borraktár, egy trafóállomás és egy ügyviteli épület. Ezek is jelzálog alatt vannak, becsült értékük pedig 1 067 709 euró.
A vállalat vagyonából eddig csupán a Zelengora utcán és az egykori Stipić tanyán lévő objektumokat sikerült eladni. Az értesülések szerint a kettes csomagra van érdeklődő, a hármast azonban minden bizonnyal nehéz lesz eladni.
Egyébként az öt éve csődeljárás alatt lévő vállalat megvásárlására eddig egyetlen komoly érdeklődő volt, a macedón Tikveš vállalat, de amikor szembesültek azzal, hogy mennyibe is kerülne ez, és mi mindent kellene még befektetni, elálltak szándékuktól.
A Palicsi Pincegazdaság története is illeszkedik számos egyéb, lapunk szabadkai oldalán az elmúlt hetekben ismertetett vállalat történetébe. Ezek közös nevezője, hogy évtizedeken át sikeresen működtek, az egész régi Jugoszlávia területén az élmezőnybe tartoztak, a többségük túlélte a kilencvenes évek vérzivatarát, nemzetközi szankcióját, hiperinflációját, majd a kétezres években az úgynevezett patrióta privatizáció áldozatává vált.
A környékbeliek által csak borpincének nevezett gyárat 1896-ban alapították, és az üzleti könyvek szerint 2002-ben bekövetkezett magánosításáig soha nem termelt veszteségeket. A homoki borok mellett fénykorában itt töltötték többek között a Coca-Colát, a Jupit, a Cocktát is. Aztán 2004-ben a privatizációs folyamat keretében a gyár többségi tulajdonosa, 88,95 százalékos részesedéssel a Vojin Đorđević tulajdonát képező Si&Si vállalatcsoport lett, amelyhez négy vállalat tartozott: a Si&Si Company (amely a nevét 2006 decemberében Premium liquidre változtatta), a Si&Si Promet, a Si&Si Servis és a Si&Si Špedicija. Innentől pedig a történet vadregényessé válik. Tucatnyi fantomcég alakul, a gyár vagyonára jelzálog kerül, a munkások az utcára kerülnek, a borpince adóssága pedig egyre csak növekedett.
A vállalatban 2008 augusztusában indult meg a csődeljárás. Ljiljana Bоžinоvić csődgondnok az akkori átszervezési tervet pozitívan értékelte, érdemes visszaidézni néhány adatot ebből a dokumentumból, mert rávilágít arra, hogyan tették szisztematikusan tönkre ezt a jó nevű vállalatot az új gazdák.
A szöveg szerint a vállalat tőkéje a csődeljárás megindítása utáni években emésztődött fel. 2003-ban a tőke értéke 420 millió dinár volt, négy évvel később pedig mindössze 12 millió dinárra apadt.
Miután a Palicsi Pincegazdaság a Si&Si csoport részévé vált, elveszítette ügyviteli önállóságát, és a teljes csoport érdekeit szolgálta. A jelentés szerint a vállalatnak nem volt törvény által előírt szervezési struktúrája, nem fektettek be semmit, drasztikus mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma, módosult a termelés struktúrája, növekedett az adósság, és a borpince kezességet vállalt a csoporthoz tartozó egyéb vállalatok által felvett hitelekhez.
A csődgondnok által dokumentált adatokból kiderül, hogy onnantól kezdve, hogy Vојin Đоrđеvić lett a gyár többségi tulajdonosa, a csődeljárásig a vállalat összbevétele 525 millió dinárról 215 millióra csökkent, a kiadások a 2003-as 545 millióról 348 millióra csökkentek, azonban a bevételek csökkenése miatt az előbbi a bevételek 103,7 százalékát tette ki, az utóbbi pedig annak 161,45 százalékát. A gyár veszteségei hétszeresére nőtték, 19 millió dinárról 1323 millióra.
A vállalat állománymérlegét vizsgálva a csődgondnok megállapította, hogy a kiegyenlítetlen adósságok 2003 végén 40 millió dinárt tettek ki, ami 2007 végére 2145 százalékkal növekedtek meg, és 877 millió dinárra rúgtak. A vállalat kinnlevőségei, tehát az ügyfelektől való behajtatlan követelések is megnövekedtek, nem kevesebb mint 474 százalékkal, a 2003-as 138 millióról a 2007-es 659 millió dinárra. A vállalat tőkéje a 2003-as 420 millió dinárról négy év alatt 14 millióra csökkent, tehát gyakorlatilag teljes mértékben eltűnt.
A csődeljárás kezdetén elfogadott átszervezési terv több olyan intézkedést is előirányzott, amelyek által a gyár talpra állhatott volna. Ennek értelmében a vállalat vagyonának fele átkerült volna a WOW Winery vállalathoz, amelynek tulajdonosa Vojin Đоrđеvić fivére, Živојin Đоrđеvić volt, aki ezzel együtt átvette volna a gyárat terhelő 322 millió dináros hiteltartozást is, a Kereskedelmi Bank (Komercijalna Banka) irányába. A másik intézkedés az lett volna, hogy a Si&Si csoporton belül rendezik a tartozásokat és követeléseket, valamint, hogy hét évre átütemezik a gyár 9,5 millió eurós tartozását az adóhivatal, az önkormányzat és a közvállalatok irányába, és hogy folytatják a védett földrajzi jellegű borok gyártását.
A terv értelmében már az átszervezés első évében veszteség nélkül működhetett volna a palicsi gyár. Mindebből azonban semmi sem valósult meg, mivel a rendezetlen és tetemes adósság miatt a bankok bármely pillanatban aktiválhatták volna a jelzálogot, így egyetlen komoly beruházó sem volt hajlandó a borpincébe pénzt fektetni. Ráadásul, időközben javában zajlott a Đorđević testvérpár tulajdonát képező vállalatok pénzügyi akrobatikája, azok egymásnak kezeskedve vettek fel hiteleket, jelentettek csődöt, vettek és adtak át munkásokat. Még emlékezhetünk az egyik legtekintélyesebb szabadkai italmárka, a Gorki list körüli ügyeskedésekre is, amelyet egy időben átvittek Szlovéniába, majd visszakerült ide. Mindennek a vége pedig a vállalat csődje lett 2010-ben.
Ma, öt évvel a csőd után, ha az ember elsétál a vállalat telephelye előtt, a szíve szorul össze, látván, mivé vált a gyár. Omladozó, elhagyott csarnokok, az udvaron rozsdásodó felszerelés… Pedig állítólag művészet kenyérből és borból nem tudni megélni. Úgy tűnik, a szerbiai gazdaság egyes szereplői igazi művészek.
