Miközben szinte szállóigévé vált, hogy Szerbiában nincs munkalehetőség, ezért az emberek tömegesen vállalnak munkát Nyugaton, a szabadkai térségben jelentős mértékben csökkent a munkanélküliek száma. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy az elvándorlás és a szakmunkásképzés hiányosságai következtében a vállalatok bizonyos munkahelyeket nem tudnak betölteni. Egy új jelenség is tapasztalható: a gyárak egymástól igyekeznek elcsábítani a munkásokat.
Szabadkán a tavalyi év végén 8849 volt a munkanélküliek száma, ami 13,68 százalékos csökkenés az előző évhez képest. A városban 2015-ben 4594-en állhattak munkába, ez pedig húsz százalékkal több, mint egy évvel korábban. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adataiból az is kiderül, hogy nem állja az a mondás sem, miszerint az egyetemi oklevél biztosít megélhetést, jelenleg ugyanis sokkal könnyebb középiskolai oklevéllel munkába állni, mint felsőfokú végzettséggel.
A munkanélküliek negyede 30 évnél fiatalabb, és nem kevesebb mint 30 százalék 50 év feletti.
Slobodan Vojinović, a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara elnöke megerősítette ezeket az adatokat. Mint mondja, a tavalyi évben Szabadkán a munkanélküli ráta 11,7 százalékos volt, miközben Franciaországban is 10 százalék felett van, Szerbiában pedig sehol sincs 16 százalék alatt. A szakember ennek kapcsán két jelenségre hívta fel a figyelmet. Egyrészt, hogy Szabadkán és térségében nagyon sokan jutottak kettős állampolgársághoz, ezáltal horvát vagy magyar útlevélhez, és ezért ebből a térségből igen erőteljes a munkaerő Nyugatra áramlása. Ráadásul ez a jelenség most már nem is csak az átlagmunkásokra vonatkozik, vagy azokra, akik munkanélküliek. Arra is bőven akad példa, hogy egyes jó mesterek, az itt kiugróan magas 500-600 eurós fizetés ellenére is a külföldet választják.
Egyébként ezt támasztja alá az a napokban világot látott hír is, hogy a szabadkai Gerontológiai Központot az elmúlt két évben nem kevesebb mint 115 munkás hagyta ott, a dolgozók egyharmada. Petar Balažević, az intézmény igazgatója azt mondta, a többségük Ausztriába, Németországba és a skandináv országokba távozott, mivel ott ugyanezt a munkát jobb körülmények között és lényegesen több pénzért végezhetik.
Milan Popović, az Önálló Szakszervezeti Szövetség szabadkai elnöke egy másik veszélyre hívja fel a figyelmet.
– A nagyfokú elvándorlás miatt hamarosan elérjük azt a szintet, hogy marad 7000-8000 munkás, akik 50 év felettiek, és elveszítették korábbi munkahelyüket. De, miután fiatalok nem lesznek, mert elmennek külföldre, őket kell majd a gyárakban alkalmazni – magyarázza. – Az a probléma, hogy a munkaadók nem tisztelik a munkásokat. Eddig az volt a domináns történet, hogy no, ha te nem vállalod, akkor jön majd János vagy Pista, és dolgoznak. Most már nem így van. Mert egy jó hegesztőt például meg kell fizetni. Ez nem egy olyan munka, amit bárki el tud végezni. Ehhez érzés kell hogy legyen a mester kezében. Mivel itt nem fizetik meg őket, a jó szakmunkás is Nyugatnak veszi az irányt, ahol megbecsülik – mondja.
Vojinović egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet: az utóbbi időben példa van arra, hogy a gyárak egymástól igyekeznek elhalászni a jó szakembereket, jobb fizetést kínálva, egyes munkahelyekre ugyanis nem lehet megfelelő kádert találni. A történet érdekessége, hogy egyes vállalatok a szakszervezetet is megkeresték, olyan kéréssel, hogy az vessen gátat ennek a jelenségnek. Mint Popović mondja, ezek piaci törvényszerűségek, ha a munkás iránt kereslet van, oda megy, ahol jobban megfizetik. Ő egyébként ebben látja a szerbiai gazdaság egyik fő problémáját: nem fizetik meg eléggé a dolgozókat, ezért a szakszervezet egyik idei célja a munka árának növelése. Jelenleg a minimális nettó órabér 121 dinár. Hogy ez kevés, alátámasztja a munkaerő elvándorlása is. Tavaly a minimális órabér növelését illetően a köztársasági szociális-gazdasági tanácson belül nem született megállapodás. A szakszervezet nettó 142 dinárban szerette volna ezt megállapítani, de a munkaadók ezzel nem egyeztek, az állam pedig inkább az ő oldalukra állt, így jelenleg a minimális órabér nettó értéke 121 dinár. Popović szerint a szerbiai dolgozók minimálbére nem lehetne 300 euró, vagyis 36 000 dinár alatt.
A szakképzett munkaerő hiányának problémáját az önkormányzat is felismerte, így az idei költségvetésben pénzt irányoztak elő bizonyos hiányszakmának minősített szakirányok tanulói részére. Műszaki szakirányokról van szó, a diákok között a város 30 ösztöndíjat oszt ki, amelyeket 10 részletben folyósítanak, összesen 900 ezer dinár értékben. Az elbírálást a három szabadkai szakközépiskola végzi, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnak a gazdaság igényeit tartalmazó jelentése alapján.
Vojinović elmondta, ebbe az akcióba a kamara is bekapcsolódott, nemrégiben egy prezentációt tartottak a duális oktatásról. Az elnök szerint ez a modell megvalósítható, a három iskola vezetői késznek mutatkoztak arra, hogy bekapcsolódjanak a munkába. Ez a modell azért lenne kívánatos, mert a szakirányok kialakításakor a munkaerőpiac szükségleteit veszi figyelembe.
A kamara elnöke szerint az elmúlt néhány évtizedben eltűntek a szakmunkások a piacról, és a gyárakban sem szerveznek már átképzéseket és továbbképzéseket. Ehelyett a tulajdonosok azt szeretnék, ha rögtön kész, tapasztalt, gyakorlattal rendelkező embereket kapnának, de ez nem így megy, mert akik már tapasztaltak, többségük külföldre ment munkát vállalni, az iskolából frissen kijövő fiataloknak pedig nincs gyakorlatuk. Ezen segíthet a duális oktatási modell – mondja a kamara elnöke.
