– A Gerontológiai Központ mindhárom épületéből hozzánk jönnek agyagozni a lakók, és néha vendégül látjuk a nyugdíjas klubok tagjait is. A műhely nem dolgozik minden nap, csupán hetente egy alkalommal foglalkozunk az agyaggal – hallottuk Jelica Ristićtől, a műhelymunka vezetőjétől. Rámutatott: ahhoz, hogy ilyen munkaterápiát vezethessenek, ők is képzésen vettek részt. Schramm Tibor ismert szabadkai fazekas segített nekik elsajátítani a technikát. A lakók pedig kezdetben idegenkedéssel fogadták az agyagot, de ma már néhányan szívesen bíbelődnek vele órákon át.
– Amikor a lakóknak megmagyaráztuk, hogy agyagból mindent el lehet készíteni és semmit sem lehet elrontani, hiszen minden, ami elkészül szép, kedvet kaptak a munkához. Végül kész művészek kerültek ki közülük, és remekművek születtek. Minden, ami elkészül, egyedi darab. És azt vesszük észre, hogy az agyaggal való munka örömmel tölti el őket. Ugyanis így újra hasznosnak érzik magukat és látják, hogy még mindig aktív részei a társadalomnak – emelte ki Jelica Ristić.
Viktória már hat éve lakója az otthonnak, de korábban soha nem dolgozott agyaggal, ma pedig a kedvenc foglalatosságai közé tartozik. Főként női arcokat készít, látogatásunkkor pedig éppen egy fekvő macska megformálásán fáradozott.
– Csak egy képre van szükségem, ami irányt mutat a munkához, de egyébként a saját érzéseim szerint formálom az agyagot. Ha pedig jól sikerül, és olyan lesz, ahogy elképzeltem, nagy öröm tölt el. Amíg dolgozom a figurákon, teljesen arra koncentrálok. Sokszor nem tudom, mi lesz belőle, de tudom, hogy jó lesz. Sokáig kell ugyan egy-egy figurán dolgozni, de türelmes vagyok és végül örömmel tölt el az eredmény, olyan mintha ajándékot kaptam volna. Élvezem a munkafolyamat minden pillanatát – hallottuk Viktóriától.
Puc Attila a bástyák és a várak nagymestere. Az épületek megformálása tölti el nagy örömmel.
– Soha nem gondoltam volna, hogy agyagból ennyi mindent lehet elkészíteni. Bár korábban már fából elkészítettem az Eiffel-tornyot, most már tudom, hogy agyagból is számtalan dolgot el lehet készíteni. Tetszik, ahogy az agyag ragad a kézhez, és sok mindent ki lehet belőle hozni. Figurákat is készítek, legutóbb törpéket készítettem, de megformáltam már épületeket is – mondta Attila.
Jelica Ristić elmondta, hogy Emil Kadirić, aki képzőművészeti akadémiát fejezett, náluk töltötte le a civil katonai szolgálatot és előszeretettel vett részt a képzőművészeti műhelymunkákban is. Puc Attilával közösen készítették el agyagból egész New Yorkot.
– Sydney egy részét, New Yorkot, Wellington és Kanada egy részét is elkészítettem agyagból – mondta Attila.
Nenad Ivanišević, a Gerontológiai Központ igazgatója elmondta, hogy egyik pécsi látogatásuk során a Zsolnay Kerámiagyárban is jártak, ahol megszületett az ötlet, hogy a gyár és a szabadkai intézmény együttműködhetne. A tervek között szerepel, hogy egy közös projektumon keresztül a munkaterápiát vezető nővérek részt vehetnek majd és tanulhatnak néhány technikát a pécsi gyár alkalmazottaitól, illetve majd ők is ellátogatnak a szabadkai Gerontológiai Központba, hogy betekintést nyerjenek az itt folyó munkába. Ez által pedig a műhelymunkát magasabb szintre tudnák emelni.
