Mintegy 4,8 millióan jelezték igényüket az ingyenrészvényekre, ők már szerdától felvehetik az 1700 dinárt, illetve a bizonylatot arról, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat 5 részvényének tulajdonosai.
Mivel hosszú éveken keresztül a munkások fizetését csipegetve az állam gyárakat és vállalatokat épített fel, amelyek eladásából ezidáig úgy tűnt, senki nem kap semmit viszonzásul, az emberek reményekkel teli rohamozták meg a hír hallatán a postákat. Hiszen ma már minden pénz számít.
Szerdán a postán sor várt, amit akkor az ünnepek őrületének tudtam be, de gyorsan kiderült, hogy nincs igazam. Egy beszélgetésre figyeltem fel a tisztviselő és az ügyfél között:
– Itt lehet felvenni a részvényeket?
– Mi?
– A részvényeket.
– Részvényt nem osztunk. Csak az 1700 dinárt tudja felvenni meg bizonylatot arról, hogy öt részvény tulajdonosa – válaszolta az alkalmazott kissé foghegyről és feszülten. – Még nincsenek részvények, azt majd csak akkor veheti fel, ha azok a piacra kerülnek – mondta, és már fordult el az ügyféltől, hogy mással foglalkozzon. Ám az ügyfél nem hagyta annyiban, kérte a bizonylatot a részvényekről. A pultosnő pedig most már türelmetlenebbül folytatta:
– Ha elveszíti a bizonylatot, akkor nem lehet még egyszer azt kivenni, elveszíti a jogot a részvényekre.
– De nem mindegy, hogy én vigyázok arra a bizonylatra, vagy maga? – tette fel a kérdést az ügyfél. A beszélgetés még egy ideig eltartott, egymást győzködték, hogy fel kell-e venni azt a bizonylatot, vagy sem. Én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon milyen bonyolult eljárást igényel ez a bizonylat, amiért le akarja a postai alkalmazott beszélni az ügyfelet annak felvételéről. Végül: – Jó, akkor adja az igazolványát!
És már gépelt is. Néhány másodperc múlva pedig átnyújtotta az ablakon a papírlapot. Jött a következő ügyfél, ugyanezekkel a kérdésekkel és ugyanezzel a kellemetlen győzködéssel. Végül itt is kiadta a bizonylatot, de már nem bírta tovább cérnával az alkalmazott, fogta, elreteszelte az ablaknyílást és nem foglalkozott tovább az ügyfelekkel. Mint később megtudtam az ismerősömtől, egy másik postán is ekkora tortúrával jár ennek a bizonylatnak a kiadása.
De miért kell így viselkedni? Ha a postát jelölték ki erre a feladatra, akkor a polgárok nem mehetnek máshová. És ha az a polgár maga akar vigyázni a bizonylatra, hát tegye meg. Ehhez joga van. És felnőtt emberekről van szó, mindenki viseljen gondot a saját életéről, a saját értékeiről. A postán tájékoztassák a polgárokat, hívják fel a figyelmet arra, hogy vigyázzanak arra a papírra (amit egyébként a dátumon és egy sorszámon kívül semmi más nem különböztet meg a másik ember papírjától, nincs rajta sem pecsét, sem név), hiszen csak azzal tudják felvenni a részvénypapírokat, de ne győzködjék őket, hogy nincs rá szükségük. Szükségük van rá! Az ő feladatuk pedig eleget tenni ennek a kérésnek, különösen akkor, ha az egész folyamat nem tart tovább néhány másodpercnél.
