Tizenegyedszer tartotta meg szombaton a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület a Vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Szólótáncversenyt, amelynek a kezdetektől fogva a szabadkai Gyermekszínház ad otthont.
Ezen a megmérettetésen általános és középiskolások vehetnek részt, érdekessége pedig az, hogy itt nem a koreográfián van a lényeg. A néptánc elődeink mindennapjainak a részét képezte, természetes volt az, hogy egyes alkalmakon táncoltak. Erre a természetességre fekteti a hangsúlyt a Talentum szóló táncversenye, amelyen a zsűri más versenyekkel ellentétben nem a koreográfiát, vagy bemutatását díjazza, hanem pont az ellenkezőjét, hogy a táncokon ne látszódjon meg a koreográfia, legyen minél természetesebb.
A fellépőket és a közönséget Kabók Erika, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagja köszöntötte:
– A fiatal táncosok egyedül állnak színpadra, hogy megmutassák technikai tudásukat, színpadi jelenlétükkel meggyőzzenek bennünket, hogy bírják a kiválasztott néptánc minden apró mozdulatát. De nem elég csak megtanulni egyik-másik koreográfiát, azt hitelesen kell előadni. A hitelesség pedig a néptáncban azt jelenti, hogy szívvel-lélekkel táncol a szólótáncos, vagy a páros. „Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól forog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igazságról. Az életről szól. Ha ez átjön a színpadról, az az ünnep” – mondta Markó Iván neves koreográfus. Vonatkoztatható ez a néptáncra is. Nemrégiben a Vakler Anna neves zenepedagógussal beszélgettem a délvidéki hagyományőrzésről. A szakember szerint Vajdaságban a néptáncosok szívvel-lélekkel táncolnak és ez minden produkción látszik. A Gyöngyösbokréta kezdeteihez viszonyítva ezt látta a legnagyobb fejlődésnek. Meg persze azt, hogy vannak kiváló oktatók, akiknek a vezetésével a fiatalok felfedezhetik a néptánc varázslatos világát – hallottuk egyebek közt Kabók Erikától.
Az idei Vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Szólótáncverseny különlegessége az is, hogy az MNT kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a rendezvényt. Ahogyan azt Brezovszki Roland és Brezovszki Tamara művészeti vezetőktől hallhattuk, nagy öröm ez a számukra hiszen sokat dolgoztak azon, hogy a verseny színvonalában és tömegességében is megfeleljen minden kritériumnak. A szólótáncverseny pedig valóban egy hiánypótló rendezvénynek számít, hiszen a térségünkön a szólótáncok, néptáncos egyéni produkciók, csak ritkán jutnak kifejezésre, esetleg műsorokon belül, de nincsenek olyan rendezvények, versenyek, amelyek ezekre fókuszálnak.
Az idei szólótáncversenyen remek volt a hangulat, a fiatal táncosok közül többen már a váróteremben táncra perdültek vagy a ruháikat igazgatták, és már alig várták, hogy a színpadra álljanak. Többen izgultak is, de azt mondják ez gyorsan elmúlik, amint megszólal a zene. A Duhaj zenekar pedig ezúttal is gondoskodott arról, hogy jó muzsikával, talpalávalóval szolgáljon a táncosoknak.
A versenyre Vajdaság számos településéről, érkeztek a versenyzők, több mint hatvanan. A háromtagú zsűrit a néptánc kiváló művelői és ismerői, néptáncpedagógusok és koreográfusok alkották, Fundák Kaszai Lili és Fundák Kristóf Budapestről, valamint Szarka Zsolt Békéscsabáról. Az esemény végén a fellépők arany, ezüst vagy bronz minősítésben részesültek. A rendezvény folyamán kézműves foglalkozáson is részt vehettek az érdeklődők, de volt mesesarok is, és persze nem maradhatott el a közös fotózkodás és a közös táncolás sem.
Nyitókép: AmigohVisuals felvételei