A szabadkai Kortárs Galériában szombaton este megnyílt Klájó Adrián Agro Gothic című kiállítása. A gunarasi származású képzőművész első szabadkai önálló tárlata sok érdeklődőt vonzott. A kiállítás egy horrorisztikus néprajzi gyűjteményt idézett, amelyben a hagyományos, a növénytermesztésben és állattartásban használt eszközök egy sötét és gonosz világot idéznek meg, amely a nézők tudatalattijának rejtett zugaiban szorongást ébreszthetnek. A kiállítás anyaga között morzsolók, darálók, vödrök, sziták, sőt egy vízköpő (Gargoyle) is látható volt. A múltbeli tárgyak szokatlan párosításban jelennek meg, egymással össze nem illő dolgok kerülnek egymás mellé, például a kukoricamorzsoló egy fekete szőrmével, amitől az adott eszköz más jelleget kap, és elindítja a képzeletet.
A kiállítás kurátora Nela Tonković volt, és a kiállításnak nem volt hagyományos értelemben vett megnyitója, mondván, beszéljenek a művészeti alkotások, amik már magukban is a minden áldozatra való emlékezést fogalmazzák meg.
Klájó Adrián lapunk kérésére elmondta, hogy mindig is érdeklődött a falusi kultúra elemei iránt.
– Falusi származásom révén kötődöm a mezőgazdasági kultúrához, és van egyfajta vonzalmam a tárgyakhoz, amiket a mezőgazdaságban használtak. A pályámat is a kész tárgyak kiállításával, gyűjtögetésével kezdtem, és egy idő után úgy éreztem, ez már nem tölt ki. Elkezdtem a tárgyakat a néprajz felől megközelíteni, és kikutatni az eredetüket, hogy pontosan mire valók, mely tájegységeken hogyan használják őket, ezeknek a neve is nagyon érdekes, illetve különböző szokások, hiedelmek kötődnek hozzájuk. Másrészt a sötét dolgokhoz is vonzódom, jellemző rám a fekete „nemszín” használata is. Ezt a kettőt próbáltam összepárosítani az agrogótika címszó alatt. A gótika nem a középkori, hanem a kortárs gótikára utal, ami még mindig próbálja magát meghatározni. Van neki egy erős esztétikája, amely kötődik a horrorisztikához. A tárgyak furcsa kombinációjával egy kritikai hangot is próbálok megütni, nagyon érdekel a múlt, a jelen és a jövő összecsúszása, a hibriditás, a valóságból való menekülés fogalma, a régi korokba való visszatérés, a temetetlen múlt, amely jelen van a közösségünkben, hisz 30-40 éves traumákat sem tudunk feldolgozni – mondta a képzőművész.
Klájó Adrián szavai szerint az agrogótika megtalálta a helyét a szecessziós épületben.
– Az alkotások legnagyobb része már létezett korábban, de én mindig megengedem magamnak, hogy az adott térhez alakítsam az alkotásokat, így spontán is készülnek művek, hisz olyan is eszembe juthat, ami a műtermemben nem. Féltem, hogy az agrogótika hogyan fog mutatni a szecessziós épületben, de valahogy belesimult, az az érzésem, hogy megtalálta a helyét, és a nem összeillő dolgok párosítása ebben is tetten érhető – nyilatkozta az alkotó.
A kiállítás február 22-éig tekinthető meg.
Nyitókép: A kiállítás anyaga között morzsolók, darálók, vödrök, sziták, sőt egy vízköpő (Gargoyle) is látható volt (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
