Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Volford Tibor még gyerekként kezdett el futballozni az adai klubban. Már 18 éves korára eldöntötte, hogy, függetlenül attól, hogy milyen irányt vesz a játékosi pályája, edző szeretne lenni. Ettől kezdve tudatosan erre készült. A siker gyorsan beérett, hiszen húszas éveinek elején már edzőként tevékenykedett, ma pedig a TSC Labdarúgó Akadémia edzője. Hamarosan egy újabb időszak köszöntött be az életébe, hiszen megszületett első gyermekük. Az akadémiai életről és az előttük álló időszakról beszélgettem vele.
– Nagyon korán megkaptam a lehetőséget itt Adán. Végigjártam a ranglétrát, játékosként és edzőként is. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Közben elvégeztem az Európai Labdarúgó-szövetség által kiírt edzőképzési szinteket, ez még most is tart. 23 évesen kerültem el Tóthfalura, a Nyers István Labdarúgó Akadémiára, ott először edzőként, később szakmai vezetőként dolgoztam négy és fél évet. Ez nagyon-nagyon jó tapasztalat volt számomra, illetve egy olyan tanulási folyamat, ami aztán bele tudott vezetni a profi futballba, és ennek köszönhetően, úgy gondolom, meg tudtam állni a helyemet aztán Topolyán. Immár negyedik éve a TSC Labdarúgó Akadémia edzője vagyok.
Milyen az akadémián belüli munka és élet?
– A labdarúgók Vajdaság, illetve az egész ország területéről érkeznek, akiknek az akadémián belül biztosítva van a teljes ellátás, étkezés, alvás, meg a sportfoglalkozás, az edzések, ami nyilván nem egyszerű a fiataloknak. Nagyon könnyű azt mondani, hogy ezek a fiúk sportolnak és hogy milyen szuper életük van, mert az akadémián biztosítva van számukra minden. Az országon belül biztos, hogy sehol nincsenek ilyen lehetőségeik a futballistáknak, mint Topolyán. Ezt ezeknek a gyerekeknek meg kell becsülniük, és ezt ők meg is teszik, de másrészt óriási lemondásokkal és áldozatokkal jár: elhagyják a szülővárosukat, szülőhelyüket, beköltöznek egy kollégiumba, ahol azzal foglalkoznak, amit szeretnek, meg amivel szeretnének foglalkozni az életben, ugyanakkor nagyon komoly elvárásokkal szembesülnek. Ezeknek a gyerekeknek minden napjuk küzdelem, hogy az elvárásoknak meg tudjanak felelni és kiharcolni a helyüket a profi sportban. Mindezen tényezők mellett még nagyon fontos az iskolai előrehaladásuk is. Próbálunk odafigyelni arra, hogy az iskolai eredményeik olyanok legyenek, amilyenek elvárhatók egy sportolótól, a társadalom példaértékű tényezőjétől, mert nyilván arra nincs lehetőség, hogy mindenki, aki oda beköltözik, profi futballistává váljon. Ha öt százalékuknak sikerül, akkor ez egy nagyon jó eredmény. Nagyon lényeges, hogy ezeket a gyerekeket a sportra neveljük, hogy jó emberek legyenek, akik aztán egy nap hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, a labdarúgásnak vagy akár a TSC-nek.
Hamarosan családapa leszel, nemsokára megérkezik a csöppség hozzátok. Hogyan készülsz te leendő édesapaként erre az előttetek álló időszakra?
– Megpróbálok mindent megtenni, hogy a feleségemnek megteremtsem a jó hátteret, hogy jól tudjon felkészülni, de természetesen én is nagyon várom a kis csöppség megérkezését. Ez egy olyan dolog az ember életében, aminél meghatározóbb, vagy aminél szebb élmény nincs. Ezt nem tudom tapasztalatból mondani, de maga ez az időszak, a kisgyermekvárás is olyan, amit kívánom, hogy mindenki át tudjon élni. Tényleg nagyon-nagyon szép dolog. A szülés után majd tudok arról beszélni, hogy milyen az, amikor az ember valóban apává válik. Már igazán nagyon várom.
Gondolom sportolóként és edzőként számodra fontos szerepet játszik majd a gyermeked jövőjében a sport. Elvárás az élsportolói karrier?
– Dehogyis! Csak szeretném, ha mozogna. Akkor fogja jól érezni magát, ha azzal foglalkozik, amit ő szeret. Bármi is legyen az. Nyilván ezek a terveim. Szeretnék támogató szülő lenni, aki támogatja gyermekeinek az álmait, mert szerintem egy gyereknek ez nagyon-nagyon fontos. Elsősorban segítsük őket abban, hogy higgyenek magukban, hogy el tudják érni az álmaikat, és a támogatás szerintem egy szülőtől mérhetetlenül fontos, ezt a saját példámon is éreztem. Nekem ez mindig megvolt, a szüleim meghagyták, hogy én döntsem el mivel szeretnék foglalkozni. Ez egy nagyon fontos üzenet szerintem a mai fiataloknak, hogy az álmokat el lehet érni, csak hinni, dolgozni, és tenni kell érte. Nekem mindig megvolt a támogatás a szüleimnek a részéről, ezért mindig nagyon hálás voltam nekik. Most a feleségem részéről van meg, akinek szintén nagyon hálás vagyok, mert mindenben mellettem áll. Nagyon örülök annak, hogy vele élhetem meg a szakmai előrehaladást, és ezt a csodálatos dolgot, ami most bejön az életünkbe és előttünk áll.
Én is ugyanezt próbálom tenni, ha valami a kisfiamnak az álma lesz, akkor azt teljes mellszélességgel tudjam támogatni, amennyiben én is úgy gondolom, hogy hasznos lehet a számára.
– Igen, ez rendkívül fontos, szerintem mi is majd igyekszünk ilyen szülők lenni, akik biztos mindenben támogatni fogjuk gyermekünket. Nagyon lényeges az, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeret, vagy amiben megtalálja önmagát, mert valójában akkor vannak igazi célok. Ha egy olyan helyzetben van az ember, amibe bele van kényszerítve, akkor is nyilván jönnek az életben olyan dolgok, amikért küzdeni kell, de azok nem valós célok, tehát igazából nem önmagát próbálja megvalósítani. Ezért azt mondom, hogy minden fiatalt abba az irányba kellene terelni, ha van rá lehetősége, próbálja megvalósítani önmagát, és azt csináljon, amit szeret.
