Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Bálint Ágota az elsőáldozást követően már nem foglalkozott annyira a hit gyakorlásával. Azonban 20 éves korában, egy televízió-közvetítésnek köszönhetően újra visszatalált hitéhez: még abban az évben bérmálkozó lett, és azóta az akkor megígértek alapján éli az életét. A Mária Rádió munkatársa, ennek hála már nagyon sok zarándokúton részt vett. Ezekről az utakról, a hitről és a vallásról beszélgettünk utazásunk során.
A családod számára mennyire fontos a hit, a vallás?
– A férjem református vallású, én, ugye, katolikus vagyok, de ebből soha sem volt konfliktus közöttünk. Én eljárok a férjemmel istentiszteletre, ő pedig eljön velem katolikus szentmisére. A legnagyobb harmóniában, egységben tudjuk megélni ezt. Emellett a zarándokutakon is velem tart. A gyermekeim közül inkább a lányom az, aki gyakorolja a hitét, eljár templomba, és olvassa a Bibliát. Már felnőttek. Mi eddig egyengettük az útjukat, most már rájuk van bízva.
Említetted a zarándokutakat. Mesélnél ezekről egy kicsit?
– Egészen 2007-2008-ig kell visszamennem, akkor voltunk először Međugorjéban. Nagyon kíváncsi voltam, sokat hallottam már róla, de még nem voltam ott sosem. Azóta már több ízben jártunk ott, amikor jövünk haza a tengerről, mindig megállunk pár napot. Különösen szeretem a Mladi Festnek az idejét, amikor több ezer fiatal együtt van. Hihetetlen erő árad a fiatalságból, és nagyon jó ezt megtapasztalni, hogy a katolikus hit, a kereszténység erős a világban. Sajnos nálunk az a kép jön le, hogy a templomaink üresek, csak az idős nénik imádkozzák bennük a rózsafüzért, holott az egyház erős alapokon áll, és sok fiatal tartozik hozzá, csak el kell menni Međugorjéba a Mladi Festre. 2014-ben Palatinus István atya, a Mária Rádió műsorigazgatója mondta, hogy zarándokoljunk el Csíksomlyóra. Ez mélyen belém ívódott. Ezt minden magyar embernek, nem csak hívőnek, meg kell élnie. A pünkösdi misét, azt, hogy több százezer ember imádkozik együtt a Nyeregben. Nemzeti öntudatban és emberségben is megerősíti azt, aki átéli. Szerencsére a Mária Rádión keresztül eljutottunk Olaszországba is, több alkalommal. A Mária Rádió világcsaládja háromévente tart egyhetes képzést Collevalenzában, Rómától 150 kilométerre. Ez is egy kegyhely. Kétszer voltunk ilyen világtalálkozón, mindkét alkalommal elvittek bennünket Ferenc pápához: egyszer személyesen találkoztunk vele, egyszer pedig a nyilvános audencián vettünk részt Rómában. Természetes ott vagyunk Doroszlón is, és egy teljes napig közvetítünk onnan. A zarándoklatok alatt az ember megtisztul. Ezt ahhoz hasonlítom, amikor a tenger megtisztul egy vihar után: az ember ilyenkor csak magával kezd foglalkozni, önvizsgálaton esik át, és erősödik a szeretet önmaga, a családja, az emberek, és természetesen Isten iránt.
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen élmény volt Ferenc pápával találkozni.
– Azoknál az embereknél, akik mély lelki életet élnek, összhangban vannak Istennel, mély békét árasztanak magukból. Ezt megtapasztaltam Ferenc pápánál és Emanuele Ferrario úrnál is, aki a Mária Rádió alapítója. Ferenc pápánál is ez volt, hogy azzal az alázatossággal, ahogy minden egyes ember szemébe tekintett… Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy én Krisztussal fogok kezet. Amikor rám nézett, akkor úgy éreztem, az ő számára én voltam a legfontosabb.
Ha jól tudom, akkor a Mária Rádió rajzpályázatot is hirdetett a gyermekeknek. Milyen célból hoztátok létre ezt a pályázatot? Véleményed szerint ezek a lehetőségek közelebb hozhatják a gyermekekhez a vallást?
– Természetesen! Nem titkolt szándékunk volt ez. Nem először hirdetjük meg a pályázatot. Korábban fogalmazásokat, kis imákat is kértünk. Szabó Réka kolléganőm kezdeményezésére indultak el ezek a kisebb pályázatok. Már a fogalmazások olvasásakor ledöbbentünk, hogy milyen élettörténeteket írnak le a gyerekek. A korábbi rajzpályázatoktól eltérően most több mint 800 alkotás érkezett be. Tavaly kétszázvalahány. Voltak olyanok is, amelyeket ki lehetne szentképként nyomtatni, annyira ki voltak dolgozva. Voltak olyan gyermekek is, akik korábban nem is hallottak Szűz Máriáról, és az óvó néni vagy a hitoktató megkérte, hogy rajzolják le. Sérült gyermekektől is kaptunk munkákat, és annyira boldogok voltak, amikor meghívtuk őket az átadásra, kaptak tőlünk emléklapot, ők, akik korábban semmilyen díjban nem részesültek. Ami nagyon fontos, hogy elkezdtek gondolkodni a hitről, vallásról, arról, hogy vajon ki lehetett Jézus, Szűz Mária. Tehát a pályázat által „elvetettük a magot” a kis fejükben.
Így a végén: számodra mit jelent a vallás, ha egy szóval jellemezhetnéd?
– Magát az életet jelenti. Az életemnek az alapjai a hitemből erednek. A családom, a hivatásom, a szüleim, édesapám elhunyt, az ő elvesztésének a megélése, valamint anyukám idősebb korban van, és az ő támogatása, a gyerekeimmel való ima, a jövőjükért, hogy imádkozzunk. Valójában minden, az életem minden részét átszövi a hit, és számomra ez a megtartó erő, hogy jól tudjak funkcionálni.
Nyitókép: Bálint Ágota (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
