Február 25-én útjára indult a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora, így már nemcsak olvashatnak, hanem nézhetnek is bennünket. Ezentúl minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A videót a Magyar Szó online felületén és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a beszélgetés szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Törökkanizsa lakossága túlnyomórészt szerb nemzetiségű, csupán 30 százaléka magyar ajkú. A helyi könyvtár magyar részlege emiatt is fontos szerepet tölt be a helyi magyarok hétköznapjában. A könyvtár mintegy 65 ezer könyvet számlál, ennek magyar nyelvű aránya megegyezik a lakosság arányával. A Taxi vendége ezúttal Romhányi Gabriella, a törökkanizsai Branislav Nušić Könyvtár igazgatója volt, akivel a könyvtárról és a helyi kulturális életről beszélgettük, de nem hagytuk ki azt sem, hogy ő hogyan lett a könyvek szerelmese.
Hány aktív tagot számláltok, akik tényleg rendszeresen, akár hetente, kéthetente, havonta járnak hozzátok könyvet kikölcsönözni?
– Az aktív olvasóink száma körülbelül 300, és közülük, ugye, vannak olyanok, akik sűrűn jönnek, akik több könyvet is visznek, de vannak olyanok, például a diákok, akik házi olvasmány kölcsönzése miatt jönnek hozzánk. Volt olyan eset is, amikor a diákok naponta jöttek olvasni, naponta jöttek könyvekért. Együttműködünk az iskolákkal, és vannak olyan buzgó tanító nénik, akik megajándékozzák azokat a diákokat, akik a legtöbb könyvet olvasnak el az év végére. Ehhez van egy érdekes történet, amikor egy kisfiú egy bizonyos könyvet keresett, többször is, és a könyv nem volt bent. Miután visszahozták és megmutattam neki, annyira örült, hogy kaptam egy nagy ölelést. Nagyon örülünk annak, hogy a rohanó világunkban a digitális szövegek mellett vannak, akik a nyomtatott alapú szövegeket olvassák.
Milyen programokat szoktatok szervezni a könyvtárban? Főleg arra gondolok, hogyan népszerűsítitek a hagyományos olvasást?
– A könyvtárnak a könyvtári szerepe mellett közösségi összetartó szerepe is van, hiszen mi vagyunk az egyetlen kulturintézmény a településen. Nálunk folynak a kulturesemények, tehát a könyvtári tevékenységünk mellett könyvbemutatókat, olvasó-író találkozókat is szervezünk. Van egy dísztermünk, ahol képkiállítások is vannak. Van egy komolyzenei fesztiválunk, 18. éve szervezzük az idén, úgyhogy mi vagyunk a központja a kulturális életnek. Próbálunk olyan rendezvényeket, eseményeket szervezni, amelyekre várjuk az olvasókat, és elég nagy az érdeklődés is. Kisváros a miénk, nem vagyunk messze Újvidéktől, Szabadkától, de azért szeretik a nézők, ha helybe hozzuk az eseményeket.
Ezek szerb vagy magyar nyelvű programok, vagy is-is?
– Vegyes, tehát szerb nyelvű és magyar nyelvű programokat is szervezünk. Sőt, a könyvtár mellett még a színházban is szervezünk rendezvényeket, ha tudjuk, hogy valami nagyon népszerű. Volt olyan eset, hogy a könyvbemutatót a színházban tartottuk meg, mert tudtuk, hogy a könyvtárban nincs akkora hely, hogy befogadja a közönséget.
A kisgyermekeket hogyan tudjátok bevonzani a könyvtárba, illetve hogyan tudjátok ösztönözni őket arra, hogy csatlakozzanak a könyvtárhoz, beiratkozzanak?
– Már az óvodás kisgyermekeknek tartunk foglalkozásokat. Az óvó nénik elvezetik a csoportokat hozzánk, megnézik a könyvtárat, érdekességeket mutatunk nekik. Van egész pici, két-három centis könyvünk is, egész óriási könyvünk, és ezeket, mint érdekességeket, be szoktuk nekik mutatni. Mesét olvasunk, rajzolnak, vendégül látjuk őket. Iskoláskorba lépve szintén eljönnek a tanító nénikkel, és akkor, aki úgy érzi, az csatlakozik hozzánk.
Emlékszel-e, hogy mi volt az első könyv, amit szívvel-lélekkel olvastál, hogy tipikusan az a könyv volt, amit nem tudtál letenni?
– Ez még általános iskolás koromban a Postarablók volt. Szerintem nagyon sokan olvasták, és nagyon sokan ugyanezen a véleményen vannak.
Mi fogott meg benne ennyire?
– Nem tudom. Az izgalom, az olvashatóság, az az akció… Konkrétan így az egész történet. Az izgalmassága.
Hány könyvet olvastál el eddig életedben?
– Nem számoltam, talán nem is tudnám összeszámolni. Rengeteget. Volt egy magyartanárunk – ő volt az osztályfőnökünk is –, nála havonta legkevesebb egy házi olvasmányt elolvastunk, leírtuk a tartalmát, és utána kikérdezett bennünket. Aki nagyon szeretett olvasni, az három házi olvasmányt is olvasott, és talán így kezdődött az, hogy hozzászoktunk a könyvekhez, a könyvek szeretetéhez, az olvasáshoz. Úgyhogy szerintem az osztályfőnökünk sokban hozzájárult ehhez.
Minden házi olvasmányt szívvel-lélekkel, becsülettel, az elsőtől az utolsó betűig elolvastál?
– Elolvasni elolvastam, nem mondom, hogy mindet szerettem, de persze, ízlések és pofonok... Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok azokért az évekért.
Akkor te vagy az az ember, aki például, ha elmegy vásárolni, akkor előbb köt ki egy könyvesboltban, mint például egy ruhásboltban?
– Igen, az az ember vagyok. Sőt, az az ember vagyok, aki imádja szaglászni az új, nyomtatott könyveket. Bármikor érkeznek új könyvek, mindig kinyitok egyet-kettőt, és beléjük szagolok. A friss papír illata nagyon vonzó.
Melyik könyvtípusokat szereted a leginkább? Melyek a kedvenc témáid, ha a könyvekben gondolkodunk?
– Amikor a könyvtárban kezdtem dolgozni, rögtön a Daniel Steel akadt a kezembe, úgyhogy nagyon sok Daniel Steel-könyvet elolvastam. Érzékenyen is érintettek. Most belekóstolok mindenbe, legjobban az akció, és még mindig, ugye, a szerelmi történet tud lekötni.
Mit terveztek még, például a közeljövőben milyen programokkal várjátok a közönséget, a polgárokat? Kiemelnél egyet-kettőt ezek közül.
– Nyáron nem sok programot szoktunk szervezni, mert tapasztalatból tudjuk, hogy nincs közönségünk. Szeptember elején indul a kamarazenei fesztiválunk. Egyelőre úgy szervezkedünk, hogy hat koncerttel várjuk a közönséget. Terveink közt szerepel az is, hogy a könyvtári polcokat lecseréljük, ugyanis a sok könyv súlya alatt kezdtek meghajolni. Fém könyvtári polcokat szeretnénk. Reméljük, akkor több helyünk is lesz, mert most helyszűkében is vagyunk, úgyhogy ha beszerezzük az új polcokat, akkor még több könyvet vásárolhatunk.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
