Február 25-én útjára indult a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora, így már nemcsak olvashatnak, hanem nézhetnek is bennünket. Ezentúl minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A videót a Magyar Szó online felületén és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a beszélgetés szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
A 21. század egyik legégetőbb problémája a környezetvédelem. Egyre többet hallani róla, egyre több ember csatlakozik is hozzá, és egyre több egyesület alakul a természet és a környezetünk védelmének érdekében. A topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület munkáját is ez motiválja, de emellett nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek oktatására is. Az egyesületről és tevékenységükről Sihelnik Józseffel beszélgettünk.
– A környezetvédelem a foglalkozásaink egyik alappillére. Megindul az év elején, és egészen az év végéig tart. Természetismereti túrákkal kezdünk, és lényegében egy sajátos kis programmal zárjuk az évet karácsony előtt pár nappal. Ez a bagolyles, amikor is bemutatjuk az erdei fülesbaglyot, egy olyan telelőhelyen, ami Vajdaság egyik legnagyobb telelőhelye. Volt olyan év, hogy több erdei fülesbagoly telelt Topolyán, mint Nagykikindán. Eljönnek a gyerekek, szülők, idősek, fiatalok, és megfigyelik a baglyokat. Beszélünk róluk, elmeséljük, hogy mivel táplálkoznak, mennyi mindent fogyasztanak, de távcsővel közelebbről is megnézhetik a baglyokat. Természetesen emellett táborokat is tartunk. A kisebbeknek szóló tábort 6–9 éves gyerekeknek tartjuk, míg a hagyományos, nagy táborunkba tízéves kortól várjuk a gyerekeket. Az utóbbit az idén a 32. alkalommal tartjuk meg. Emellett megtartjuk a vajdasági fiatal természetkutatók találkozóját, ami igazából konferencia-jellegű. Rajzpályázatunk is van, a nemzetközi természetismereti rajzpályázat, hiszen több országból érkeznek alkotások. Erre a pályázatra száz rajz szokott érkezni, és mindig valamilyen új témát dolgoz fel. Általában a fajok vagy fajcsoportok a téma, és kimondottan a természetismeretre helyezi a hangsúlyt, ezzel is egy kicsit közelebb hozza a természetet a gyerekekhez, hogy utánanézzenek, utánaolvassanak a témának. Talán a legfontosabb feladatunk a természet és a környezet védelme. Gyakran nyílt napokat is szervezünk. Ilyen például a gyöngybagoly-védelmi program vagy a madárodú-kihelyezés, -ellenőrzés. Ez a tevékenység gyakorlatilag már kilép Topolya község területéről, ide tartozik Kishegyes, Szabadka egy része, Magyarkanizsa, Zenta és Ada község is. A gyöngybagolyvédelem mellett szalakóta-védelemmel is foglalkozunk, gyakorlatilag egy hálózat részét képezzük mi is, egész Vajdaságot, és Észak-Szerbiát lefedve több szakemberrel. Azon vagyunk, hogy minél több szalakóta telepedjen le, a 2000-es évek elején körülbelül tíz párunk volt, de most már körülbelül háromszázötven egyedet számlálunk.
A másik nagy szerelmed, ha fogalmazhatok így, idézőjelben, illetve célod, elhivatottságod, az az út menti kereszteknek a megmentése. Ez hogyan jött az életedbe, illetve milyen célokat tűztél ki anno magad elé, és hol tart jelenleg ez a rész?
– Ez egy új dolog. Inkább csapatmunkának nevezném. Én vagyok az, aki inkább, mondjuk, új életet önt a keresztekbe, vagy új lelket ad nekik. Nagyon szeretem a tisztelem a fákat, nagyon szeretem megnézni őket, de viszont a fát mint anyagot is nagyon kedvelem. Én a fakereszteket szoktam felújítani, mivelhogy azokat tudom elkészíteni. Rengeteget járunk terepre, és láttuk a kereszteket, hogy évről évre egyre rosszabbul néznek ki. Volt, amelyik már kidőlt, volt, amelyiknek nekimentek traktorral, azért dőlt ki.Olyan akciónk is volt, hogy szóltak, kidőlt valahol egy kereszt. Nem tudom, miért nekünk szóltak, hiszen akkor még nem volt elhíresztelve, hogy ezzel is foglalkozunk. Most már létrejött egy csoport is a keresztek megmentésére, a csoport tagjaink többsége topolyai, de vannak köztünk zentaiak is. A csapatban szakemberek is vannak, néprajzosok és helytörténészek is.
Hány keresztről tudtok, ami megmentésre vár, és hányat sikerült már megmentenetek?
– Jelenleg Topolya környékén hat keresztet tartunk számon. Ebből már kettőt felújítottunk. Három még bent van a műhelyben, és egy felújításra vár. A legutóbbi, az egy pléhből készült Jézus-kereszt. Nem én festem a Jézust újra. Ehhez már felkérünk egy restaurátort vagy valakit, aki nagyon ért hozzá a művészek közül. A helyi képzőművészek szoktak hasonló munkákat is elvállalni, ez lesz a következő kihívás, de bízom benne, hogy még az idén ez meg is valósul.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
