Múlt csütörtökön késő délután Temerinben, a piactéren a tíz évvel ezelőtt, június 26-án hajnalban történt sajnálatos esetre emlékezők maroknyi csoportját hallgatva sokszor az volt az érzésem, nem értjük meg egymást úgy, ahogyan a támogatásunkra, közösségünk segítőkészségére számító bajba jutottak elvárnák.
A megemlékezők: a 2012 novemberében amnesztiát kapott Horváth Árpád és Szakáll Zoltán, a szülők képviselői, a „temerini fiúk második ügyének” jelenlevői: Orosz Róbert és Apatocki Flórián, a barátok és a megjelent támogatók, akik amellett szállnak síkra, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen koholt, szándékosan gerjesztett, nemzetek ellen irányuló eset, és hogy ennek alapján ne lehessen kimondani ennyire súlyos ítéletet. Arra kérték illetékes intézményeinket, hogy tegyenek meg mindent, hogy a még börtönben levő ifj. Máriás István (15 évre ítélték), Illés Zsolt (13 évre) és Uracs József (11,5 évre) mielőbb amnesztiát kapjon. A szülők nevében Horváth Tibor és Máriás István nyílt levelet intézett a közvéleményhez. Ebből idézünk:
„Az igazságtalan ítélettel tíz évet raboltak el a temerini fiataloktól, ezek az évek soha többé nem jönnek vissza, mert odavesztek a börtön falain belül. Az előre megtervezett, kiprovokált incidens azért történt, mert a szerb hatalom ezzel kívánta ellensúlyozni az egész világon nagy felháborodást keltő rendszeres magyarveréseket a magyarlakta területeken. (…) A fiúkat pillanatok alatt bebörtönözték, anélkül hogy akár a szükséges vizsgálatokat, bizonyítási eljárásokat lefolytatták volna. A hatalom embereit nem érdekelte se törvény, se szabály, se emberi jog, se az Isten. Megalázták, meghurcolták, megverték – megverették – a fiúkat oly kegyetlenül, hogy egyikük majdnem meg is vakult. Nem tartották magukat még a szerb parlament által meghozott nyelvtörvényhez sem, bizonyítékokat hamisítottak (többek között a vér-, vizeletminták esetében is). A védelem ügyvédjeinek bizonyítékait, tanúinak vallomásait nem vették figyelembe. Az egész színjáték véresen magyarellenes tragédiává fajult. (...)
Következett a beadványok, a jogorvoslatok sokasága, szinte vizsgálat nélkül sorra elutasították őket. A fiúk tönkretételében, a bírói tanácsban olyan bíró is részt vett, akit korrupció vádjával 8 év börtönre ítéltek, vagy mások, akiket később Petrović igazságügy-miniszter ki is rúgott a bíróságokról. Ha nem is vették figyelembe a neves jogászok véleményét, az is elegendő indok lehetett volna arra, hogy újravizsgáltassák a fiúk ügyét, hogy szakmailag és erkölcsileg nem megfelelő testületek ítélkeztek, de semmi sem történt. Legalább az eset jogi minősítését meg kellett volna változtatni gyilkossági kísérletről utcai verekedésre, esetleg garázdaságra. (…)
Nyolc és fél év letöltött börtönbüntetés után, 2012 novemberében két fiút az általános amnesztiatörvény alapján Nikolić köztársasági elnök kegyelemben részesített.
A bennmaradt három fiatal azóta is folyamatosan kérelmezi a szabadonbocsátást, küldik a kegyelmi kérvényeket, hiszen a büntetés nagyon nagy részét már letöltötték.
Mint az elmúlt tíz évben, az idén is egyórás békés megemlékezést tartottunk, és nyilvánosan is megköszöntük mindenkinek az elítélt fiaink érdekében nyújtott jogi és anyagi segítséget.”
