Rámosolygott az Úr Temerin istenfélő népére szombaton, Szent Illés napján, a falu fogadalmi ünnepén. Elkergette a déli órákban sűrűsödő fellegeket, ismét kisütött a nap, és délután zavartalan időjárási viszonyok mellett zajlott a program a labdarúgópályán és a telepi iskola udvarában. Hogy miért hangsúlyos az időjárás Temerin fogadalmi ünnepében? Mert a magyar szabadságharc és forradalom bukását követő években, különösen 1853. július 20-án, Szent Illés napján akkora vihar, jégverés kerekedett, hogy koldusbotra juttatta az egyébként is elszegényedett lakosságot. Ettől kezdve számítódik a fogadalmi ünnep, amelynek lényege, hogy az ősök az Úr kiengesztelésére megfogadták, hogy ezentúl ezen a napon munkaszüneti napot tartanak a határban, templomba mennek és imádkoznak azért, hogy a Mindenható vegye le sújtó kezét a faluról. Ezt a fogadalmat utódaikra hagyták, akik a mai napig meg is tartják.
Ft. Szungyi László a templom bejáratánál vette át az új kenyeret (Fotó: Góbor Béla)
Az idén az Illés-napi rendezvények még csütörtökön megkezdődtek és a szombati istentisztelet, az új kenyér megáldása, majd a hajnalig tartó sokadalom volt a csúcspontja. De menjünk sorjában!
Tizenhárom magyar érzelmű civil szervezet összefogásával, az anyaország, a tartomány és a Magyar Nemzeti Tanács anyagi támogatásával került sor a rendezvények megtartására, amelynek fő mozgatói a Kertbarátkör, valamint az Iparosok és Vállalkozók Egyesülete voltak. Hozzájuk csatlakozott a többi civil szervezet, melyek közül e sorok írója kiemelné a Hunor Hagyományápoló és Sportíjász Egyesületet, valamint a kézimunkázó szakköröket, ám a többiek is kitettek magukért a kiállítások, néptánc és népzenei rendezvények megszervezésében, a vendég egyesületek fogadásában, fellépéseik megszervezésében, amiben a Szirmai Károly MME jeleskedett.
Az önkormányzatok és a magyar pártok képviselői az ünnepi szentmisén (Fotó: Góbor Béla)
A szombati ünnepi felvonulás az idén a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő TSK labdarúgóklub segédpályájáról indult. Már jóval délelőtt kilenc óra előtt gyülekezett a sokaság a stadion bejárata előtt, elsősorban a menetben résztvevő lovasok, külföldi és vidéki vendégegyesületek, civil szervezetek, rézfúvósok, mazsorettek, népviseletbe és magyar ruhába öltözött kislányok és fiúk, nem utolsó sorban a testvértelepülések polgármesterei és küldöttségei. A menet élén most is a zászlóvivők haladtak, majd a lovasbandérium, kiket a helyi és a vendég civil szervezetek követtek saját díszegyenruháikban és zászlaik alatt.
Hogy hányan lehettek, nehéz még megbecsülni is, többek szerint ennyien még soha. Közel ezren biztosan. És akkor még nem szóltunk azokról, akik a vasárnapi ebéd készítésének szünetében az utcákra tódulva tapsolták meg a felvonulókat.
Az új kenyeret most is az általános iskola évfolyamelsői vitték és adták át a templom bejáratában ft. Szungyi László főesperes-plébánosnak, aki megköszönte az egek Urának, hogy jó termést adott, amelyből szép és jó kenyeret süthetnek. A szentmisét az újvidéki nagytemplom nyugdíjba vonuló plébánosa, leköszönő bácsi főesperes, ft. Sztrikovits János mutatta be a temerini származású és az ünnepre hazalátogató papokkal és vendég papokkal együtt.
Az Illés-napi felvonulás résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Góbor Béla)
Sztrikovits atya szentbeszédében azt emelte ki, hogy a sorscsapások alatt sem szabad csüggedni, miként nem csüggedtek őseink 160 évvel ezelőtt sem, amikor a legnagyobb elemi csapás érte őket. Az embert az értelem és a szív egybehangoltan kell hogy vezérelje. A szentmise után a megszentelt új kenyeret az esti mulatság színhelyére vitték, ahol rövid program kíséretében ft. Szungyi László és ft. Zsúnyi Tibor újmisés megáldották, majd megszegték és szétosztották a sokaságnak. A mulatság éjfél utánig tartott. Tegnap a vásártéren és a vadászegyesület sportlövöldéjében szerveztek egész napos programot.
