A mezőgazdaság áldatlan helyzetben van, de tény, hogy ez a kijelentés már évekre visszamenőleg érvényes. A különbség most annyi, hogy ezúttal még a kormány és az illetékes minisztérium sem érzi a gondok súlyát.
Legutóbb a kishegyesi községben a tejtermeléssel kapcsolatos gondokról beszélgettünk, s a probléma azóta ideiglenesen megoldódott, de tartósan nem. A kormány garmadával hozza a rendeleteket a mezőgazdasági és a mezőgazdaságot is érintő támogatásokról, azt a látszatot keltve ezzel, mintha valóban támogatni akarná ezt az ágazatot. A helyzet azonban az, hogy a költségvetés csökkent, és természetesen csökkentek a mezőgazdaság támogatására szánt eszközök is. Mindebből az következik, hogy kevesebben részesülnek majd támogatásban, mint eddig, sőt egyesek ki is maradhatnak, mert csak addig folyósítják a támogatást, míg el nem fogy az erre szánt pénz.
A fentieket Dobai János tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes mondta a napokban a kishegyesi élelmiszeripari feldolgozókkal folytatott megbeszélésen, amelyen jelen volt Csóré Róbert polgármester, Pál Károly községi menedzser és Bácsi Gábor mezőgazdasági osztályvezető is. Az összejövetelen többször is elhangzott: igen kedvezőtlenül hat az ágazatra, hogy nem született döntés a tartomány statútumáról, s Vajdaságnak ezekben a kérdésekben szinte semmi illetékessége nincs, holott a tartomány az ország mezőgazdasági termelésének 80 százalékát adja. A vállalkozók is tisztában vannak azzal, hogy az összefogást, a társulást kell szorgalmazni, hiszen a néhány hektáros termelők nem tudnak érvényesülni, azonban, mint mondták, szinte lehetetlen tervezni. Példa rá az elmúlt néhány esztendő tapasztalata. Tavaly a sertéstenyésztők jártak rosszul, az idén a tejtermelők. Mivel azonban az ország nagy tartalékokat halmozott fel, számítani lehet arra, hogy a gabonatermelők is rosszul járnak az idén, mert az állam nemcsak szándékot nem tanúsít a piaci beavatkozásra, hanem bizonyára pénze sem lesz erre. Mint azt avállalkozókkifejtették: ilyen körülmények között nemigen lesznek olyanok, akik komolyabb beruházásokba mernek kezdeni, hisz sohasem lehet tudni, mi várható a jövőben. A beszélgetés során elhangzott, hogy a nyáron az állami földek bérbeadásával foglalkozó bizottság kiírja az árverést arra a 330 hektárra, amelynek bérlésétől a nyertesek elálltak. Ezt a földet csak egy évre adják bérbe, hogy azután együtt lehessen ismét bérbe adni az állami földeket. Jó lenne, ha addig megszületne a régóta várt vagyonvisszaszármaztatási törvény. Ez esetben a községben található állami földek mintegy fele kerülne vissza jogos tulajdonosához. A község a bérletből befolyó pénz ráeső részét szeretné a bácsfeketehegyi és a szeghegyi határ tagosítására fordítani. Ezt mindannyian támogatták, sőt felvetődött egy olyan elképzelés is, hogy jó lenne egyes területeket szőlők és gyümölcsösök telepítésére előlátni. Bizonyos termékek kivitelére ugyanis lenne esély, ha lenne megfelelő mennyiség. Az állami földek felhasználásával és a komaszációval kapcsolatban vetődött fel annak a lehetősége, hogy az állami földek egy részét erdősávok telepítésére kellene felhasználni.
A titkár szerint a beruházási kedv mégsem csökkent akkora mértékben, mint azt egyesek gondolják. A Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap egyik utóbbi pályázatára ugyanis sokkal többen jelentkeztek, mint amennyinek eleget tudtak volna tenni az alap rendelkezésére álló eszközeiből.
