Dresch Mihály és Lukács Miklós a Dombos Fest színpadán (Fotó: Szabó Anikó)
Kalotaszegi, szatmári és szászcsávási muzsika töltötte be a kishegyesi Hegyalja utcát és környékét, amikor a topolyai, 1991-ben alakult Csalóka zenekar és vendégelőadójuk, Keszég Ákos törökkanizsai prímás a Dombos Fest záró kerti partijára invitálta a közönséget. Örömzenélésüket követően a fesztivál kis színpadára terelődött a figyelem, ahol népzenei alapú jazz csendült fel a budapesti Dresch Mihály és Lukács Miklós duó előadásában.
A magyar népdalkincs lendülete, népzenénk virtualitása is elragadta a közönséget a zárórendezvényen, miközben, a Dombos Festen kettős zenei formációban első ízben fellépő Dresch-Lukács duó jóvoltából a dzsessz harmóniamenete és improvizációs technikája is érvényesült az este folyamán. Az autentikus népzene és a jazz ötvözésének, természetes egysége kialakulásának lehettünk szem-, fültanúi a duókoncerten résztvevőként.
– Minden olyan stílus jelen van duónk játékában, amely meghatározza a saját zenei ízlésünket, többek között dzsessz, népzene... Nem azzal a céllal játszunk, hogy kitűzünk magunk elé egy stílust, és annak megfelelően nézünk kompozíciókat, darabokat, mert akkor különböző feldolgozásokat, nem önálló szerzeményeket adnánk elő. A szerzeményekre, amelyeket játszunk, hatást gyakorolnak a dzsessz, a népzenei elemek, de abszolút egyéni hangzásvilággal bírnak – osztotta meg lapunkkal Lukács Miklós a duó koncertje előtti percekben.
A közös zenei együttgondolkodás, a kölcsönös szeretet és tisztelet motiválta nyolc évvel ezelőtt Dresch Mihály szaxofonművész és Lukács Miklós cimbalomművész zenei kapcsolatának létrejöttét. A kapcsolat a Dresch Quartetben kezdődött, körülbelül három éve duó formájában is él. Duókoncertjeik műsorának gerincét a Dresch-kompozíciók alkotják, de koncertjeiken, népzenei feldolgozások mellett – kisebb mértékben ugyan – dzsesszstandardok is felcsendülnek, csakúgy, mint Lukács Miklós önálló darabjai. Szerzeményeik előadása során a szaxofon, a cimbalom mellett a Dresch Mihály által kifejlesztett, fuhun névre keresztelt hangszer is előtérbe kerül. Több mint tízéves munkafolyamat előzte meg az elmúlt év őszén véglegesített hangszerkészítési, tökéletesítési folyamatot, amelyet kérésünkre, Dresch röviden jellemzett:
– A fuhun voltaképpen egy nagy testű furulya, elsősorban a kavalhoz hasonlítanám. Billentyűk is kerültek rá, amelynek köszönhetően több hangnemben is lehet vele játszani – összegzett a hangszer fejlesztője, készítője.
Mint megtudtuk, a duó tagjainak közös játéka improvizációs, örömzeneként működik, késő ősszel elkészül az első lemezfelvételük is.
