2024. július 28., vasárnap

Ezt látnod kell!

Száz gyermeket szólít meg évről évre a pacséri református gyermektábor

Délutáni játék a templomkertben

– Ez a befogadóképességünk, a százas létszámhoz hozzá kell számolni a húsz nevelőt és a konyhás néniket, tehát naponta egy lakodalmat kellett főzni, felszolgálni, de azt mondhatom, hogy nagy örömmel tették, akik vállalták. Jó dolog látni ezt. Az egész falu megmozdul, ilyenkor az is adományoz – valamilyen természetbeni adománnyal, a kertjéből vagy kenyérjeggyel –, akinek nincs itt a gyermeke, hiszen a legkisebbekért készek vagyunk bármilyen áldozathozatalra. Gyülekezetépítő jellege is van a tábornak, hiszen megszokják a legkisebbek, hogy szeretettel vesszük őket körül, és van helyük itt – hallottuk Csányi Erzsébet pacséri lelkésznőtől, a július első hetében a református parókián megtartott tábor főszervezőjétől.

– A bibliai témánk mottója: Ezt látnod kell! A napi bibliai történetekkel arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy lássuk meg életünk apró dolgait, fedezzük fel adottságainkat. Ha bármilyen kicsi dologgal tudnak valamit tenni, akkor azt tegyék is meg, nyissák meg a szívüket a különböző jó cselekedetekre. Emellett fafaragás, gyöngyfűzés, batikolás, üvegfestés, fazekasság, szárazvirág-kötészet, hűtőmágnes-készítetés is szerepelt a programban – foglalta össze az idei bibliai hét eseményeit a lelkésznő, majd elmondta, hogy ez a tábor nem fizetős, drága tábor, hiszen az a céljuk, hogy olyan gyermekek is rész vehessenek rajta, akiknek nincs módjukban más táborokba elmenni.

– Önkéntes adományokkal próbálunk hozzájárulni a költségekhez, és pályázunk erre a célra, hogy támogatók segítségével színvonalas tábort szervezhessünk. Sajnos, egyre csökkennek a pályázati lehetőségek és egyre nehezebb – hangsúlyozta.

A helybelieken kívül a szomszéd falvakból, és Szabadkáról is érkeztek gyerekek, és egy tíz tagú csoport Kisújszállásról vendégeskedett Pacséron. Jutalomtábor volt ez a számukra, ily módon nemcsak egy száraz történelmi adat, hogy Kisújszállásról származik a falu lakossága, hanem most is, a letelepedést követően több mint két évszázaddal barátságok szövődnek.

Az egy héten át szerzett tudást és a kézműves foglalkozásokon elkészült tárgyakat hagyományosan a vasárnapi ünnepi istentisztelet, illetve kiállítás keretében mutatták be.