2024. július 17., szerda

Nándorfehérvár és a végvárak

Látogatóban a kishegyesi Welker-tanyán szervezett cserkésztáborban

A legkedvesebb csemegék egyike a görögdinnye

Kecskés Endrével, az Észak-bácskai Cserkészegyesület elnökével úgy terveztük, hogy szerdán délután, a hídépítéskor érkezem a kishegyesi Welker-tanyán zajló cserkésztáborba, de addig a hídépítők java már abbahagyta a munkát. Néhányan ugyan még voltak lenn a tónál, de a többség egy sokkal érdekesebb foglalatosságot űzött a tanya bejáratánál: dinnyét uzsonnáztak. Soha talán ennyi maszatos, de nagyon jókedvű gyereket nem láttam még.

– Az első két napban még előfordult „anyuci” keresése, ma meg már azt mondogatják, hogy már vége? A táborozás során természetesen eljöhettek a szülők is. Ez rendszerint így szokott történni, kell néhány nap, hogy összeszokjanak a csapatok, mert azokat is úgy alakítottuk ki, hogy minden környezetből legyen képviselő, szokják egymást és ismerkedjenek. Az idei tábor keretmeséje a nándorfehérvári csata és ennek értelmében a csapatok is a végvárak nevét kapták, például Szendrő, Galambóc, Szigetvár, Pétervárad, Siklós, Eszék, stb. Azzal, hogy ebből játékos anagrammákat alkottak, himnuszt és csatakiáltást. Galambóc például galambos gombóc, Nándorfehérvár pedig vándor egér nyár – mondja Kecskés Endre, akit természetesen megkérdeztem arról is, hogy hogyan vészelték át a vasárnap esti szélvihart és esőt.

– A kisebbek miatt a tábor környékén kell, hogy legyen egy szilárd épület is, ahol meghúzhatjuk magunkat, és a vihar idején a fogalakozások a tanya épületében folytak. A sátrak nagy része tökéletesen helyt állt, nem sodorta őket el a szél és nem áztak be. A cserkészek tehát bizonyították, hogy értenek a sátorveréshez. A szél egyetlen nyárfát tört le a környezetünkben a tónál, néhány száz méterre a táborunktól – mondja a táborparancsnok.

Varga Zoltán szaléziánus szerzetes pappal, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnökével a két cserkészszervezet közös megmozdulásairól beszélgettünk.

– Ezelőtt Muzslyán volt egy közös táborunk, ahol az őrsvezetőket képeztük ki. Ez azért fontos, hogy a fiatalok, de különösen a vezetők megismerjék egymást. Ha a vezetők is egyformán dolgoznak, és tudnak együttműködni egymással, akkor a cserkészmozgalom is egységes lesz. Ebbe a táborba a muzslyai Szent Imre Cserkészcsapat 20 tagjával jöttünk és örülök, hogy megismerkedhettem az itteni vezetőkkel, s hogy gond nélkül tudtunk együtt dolgozni – mondta Varga Zoltán atya.

Ő mondta el azt is, hogy augusztus 31-én minden cserkészcsapat szervez magának egy évzáró tábortüzet, mert a cserkészév augusztusban zárul és szeptemberben kezdődik.