Ifj. Cékus Árpád egyik kedvencével, Markusszal
Öregapja és nagybátyja egész életében lovagolt, ő viszont sohasem gondolt arra, hogy egyszer majd kilenc hátasa, istállója és karámja lesz. Ifj. Cékus Árpád édesapjához hasonlóan bádogos lett, és évtizedek óta fejleszti műhelyét, de a községi lovasklub megalakítását is kezdeményezte.
– Apámnak több lova is volt, majd pónikra váltott, ebben látott üzletet. A családban a lányok, Lenke és Noémi kezdtek először lovagolni, és nyolc–tíz évvel ezelőtt egész szép csapat jött össze náluk, Butterer Lajos bácsi vezetésével gyakoroltak.
Én akkor még nem gondoltam lovászkodásra. Megvásároltam néhány portát a szomszédban, és azt terveztem, hogy egy nagyobb szerelőcsarnokot építtetek rájuk. Az engedélyek beszerzése azonban elhúzódott, ezért a saját telkemen húztam fel a kisebb részleget. Egy alkalommal azután apám szólt, hogy a nagyobbik lányom kinőtte a pónikat, a lába lassan leér a földre, vagyis „rendes” lovat kell neki venni. Így kezdődött – meséli ifj. Cékus Árpád.
Az első patást, Sonját Vrdniken vásárolták.
– Aztán sorban jött a többi, Tündér, Curo, Fatima meg a csődörök, Markusz, Bohóc és a többiek. Most összesen kilencen vannak. Az egyik télen magam is megpróbálkoztam a lovaglással, és megtetszett. Akkoriban minden estefelé kilovagoltam, és ebből azután az következett, hogy megkedveltem a tereplovaglást. A helyezések természetesen csak bátorítottak minket a folytatásra. A lányok is számos díjat nyertek már, én pedig az idén Markusszal Čačakon, a szerbiai bajnokságon második lettem. Ezek a lovak nem telivérek, azok az ügetőkre és a vágtákra jók, ide úgymond a strapabíró félvérek a legjobbak – magyarázta a házigazda.
Hosszasan beszélgetünk arról is, hogy már jó ideje felvetődött a községi lovasklub megalakításának ötlete.
– Volt is egy alakuló ülésünk, amelyen megválasztottuk a vezetőséget, vagyis hivatalosan megalakultunk, de azután a folyó ügyek elültek, semmilyen visszajelzést sem kaptunk. Pedig jó lenne, ha lenne saját szervezetünk, amellyel a község hírnevét öregbítenénk. Így most a szomszédos községek lovasklubjainak szerezzük az elismeréseket, mert igen jó sportlovaink vannak. Azóta nincs mozgolódás, mintha a szervezet nem is hiányozna senkinek. Fontos lenne a klub azért is, hogy megpróbáljunk valahol egy pályát kialakítani. Volt egy lóversenypálya az egykori kendergyár mögött, csak azzal az a baj, hogy az egyik része a kishegyesi, a másik pedig a szikicsi kataszteri községhez tartozik. Jelenleg a szikicsi vadászok bérlik, és még azt sem engedik, hogy ott gyakoroljunk, azt mondják, megzavarjuk az élővilágot. Pedig ott csak parlagfű van, de az temérdek – mondta ifj. Cékus Árpád.
Felesége, Jutka, aki a szervezet titkára lett volna, azt mondja, mintegy húszan vettek részt az alakuló ülésen, vagyis volt érdeklődés a klub megalakítása iránt.
