Készül a hólánc (fotó: Herceg Elizabetta)
Fél évszázad nem kis időszak egy vállalat tevékenységében. Ez alatt az idő alatt a Sila jelentős változásokon esett át, megélt sok jó és rossz időszakot, de a leglényegesebb, hogy még ma is eredményesen működik.
A tegnapi nagyszabású ünnepség, melyre több mint kétszáz vendéget vártak, gyárlátogatással kezdődött. Meggyőződhettünk arról, hogyan készülnek a gyár termékei, elsősorban a különböző láncok, illetve a műanyag termékek. A lánchajlító csarnok, a dróthúzó részleg mellett láthattuk a láncszerelés és csomagolás különböző fázisait, a galvanizálót, a kötéltermelést. Termelőcsarnokukban még mindig funkcionál egy univerzális dróthajlító gép, amelyet 1914-ben gyártottak, de megtudtuk azt is, hogy tavaly új csarnok nyílt és további fejlesztéseket terveznek, a galvanizáló felújításához már ez év decemberében hozzáfognak.
Az ünnepség második részében a pacséri Regionális Oktatóközpontban először ifj. Méhes Béla vezérigazgató köszöntötte a vendégeket, majd id. Méhes Béla visszaemlékezéséből a vállalat ötven évének jelentős állomásairól hallottunk.
– Moravicán a második világháború előtt is jelentős fémfeldolgozó tevékenység folyt. Nagyon jó bádogos, lakatos, géplakatos, esztergályos és kovácsmesterek éltek és dolgoztak itt. A második világháború után ezek a mesterek különböző kisipari szövetkezetekbe csoportosultak, néha együtt az asztalosokkal, szabókkal és textilesekkel, máskor önállóan. Jogi elődünk a Razvoj Bádogos kisipari műhely volt, melyet az akkori szocialista rendszerben erre illetékes szerv, a Moravicai Népbizottság alapított 1960. december 26-án hozott határozatával. Tevékenységét 1961. január 1-én kezdte, mindössze 6 dolgozóval. 1964. október 29-én hozott határozatával a cég a nevét Sila-ra változtatta. Ebben az időszakban kézi hegesztésű hegesztett láncokat, csomózott láncokat gyártottunk, és úgynevezett kézi kovácsolt horgonyokat, továbbá kovácsoltunk még hajóhorgonyokat és forgókat.
Méhes Béla
1964-ben kutyaláncokat szállítottunk Amerikába, kovácsolt láncokat Kubába, később kecskeláncokat Kenyába, Marokkóba és kutyaláncokat Kanadába – mondta beszámolója kezdetén Méhes Béla, aki ebben a vállalatban két hónappal a láncgyártás kezdetét követően kezdett dolgozni, és most augusztus 23-án múlt 41 éve, hogy a gyár élén van, előbb mint igazgató tisztségviselő, azután kényszerigazgató, majd igazgató, az utóbbi 4 évben pedig mint az igazgatóbizottság elnöke, és egyben a részvénytársaság legnagyobb részvényese is, majd így folytatta:
– Az első új gépeket 1966-ban vásároltuk a csomózott láncok gyártására, az első csarnokot, ahol most a készáruraktár van, 1965-ben építettük. A vállalat kritikus ügyvitele miatt a gyár megmentése érdekében a topolyai képviselő testület 1970. október 8-án kényszerigazgatást vezetett be. A kényszerigazgatás ideje alatt új gépeket vásároltunk csomózott láncok gyártására, amelyekkel több mint 2 millió darabszámra növeltük évente az amerikai piacra szállított kutyaláncokat. 1971-1972-ben kiépítettük a nyersanyagraktárunkat, kiépítettük a csarnokot a csomózott láncgyártáshoz, később a galvanizáláshoz,valamint átvettük a textilgyártól épületének egy részét, ahova az új cink-galvanizálót szereltük...1971-1972-ben jelentős volt a kivitelünk marhaláncokból Lengyelország részére, értékben több mint 600 000 dollár évente. A kényszerigazgatás alatt a Sila talpra állt, stabilizálta az ügyvitelét, megnövelte a termelését, javította a termékei minőségét, és ami igen lényeges, kialakította a vevőkörét. Termékeinket forgalmaztuk Jugoszlávia teljes területén az összes köztársaságban.
A gyár története 1996-tól szorosan kapcsolódik a stolbergi RODO KETTEN németországi partnerükhöz, többek között szerződést kötöttek a kötél- és zsineggyártó felszerelések használatbavételéről, és ehhez a termeléshez a Sila a múlt évben épített egy 680 négyzetméteres, és átrendezett egy másik, 700 négyzetméteres csarnokot.
Ifj. Méhes Béla a vállalat jövőbeni terveiről szólt.
– 2008-ban a gazdasági válság következtében találtunk ki egy mottót magunknak „Mi a válságot csak úgy tudjuk legyőzni, ha előre menekülünk”. A jövőt műszaki és kereskedelmi fejlesztésekben látom. Terveinkben szerepel, hogy a lánctermelést kibővítjük, felerősítjük, és a mostani havi 200–250 tonnás kapacitásunkat 350 tonnára emeljük. Hóláncok készítése területén is fejlesztéseket tervezünk. Környezetvédelem területén is több lépést szeretnénk tenni. Természetesen ezek a fejlesztések nem is születhetnének meg a kereskedelem felerősítése nélkül. A következő pár évben együttműködést alakítunk ki Olaszországgal, Oroszországgal, Romániával.
A Sila 1960-tól máig mintegy 1500 munkást foglalkoztatott, mindig kivitel-orientált volt, az össz forgalomnak a kivitel az elmúlt tíz évben 50–64 %-át tette ki. Azon ritka fémfeldolgozó vállalatok egyike, amely sikeresen átvészelte a gazdaságunkat ért csapásokat. Eredményes és hatékony munkájáért a bácskossuthfalvi fémipari vállalat az elmúlt időszakban számos jelentős elismerésben részesült. 1979-ben megkapta Topolya község Októberi díját, 2000-ben Moravica díját, 2004-ben a Vajdasági Gazdasági Kamara díját, 2006-ban Szerbia legjobb termék márkái díjazottjai között szerepelt, a Szerb Gazdasági Kamara oklevéllel és plakettel díjazta, 2007-ben megkapta a Miša Anastasijević kapitányi köszönőlevelet, 2010-ben pedig a Szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara díját.
