Simon Julianna: A kezdetektől jelen vagyok a Bethesda szervezetben. Gondnokként három évig dolgoztam, de egyébként önkéntesen besegítettem mindenféle fizikai munkában, de a gyerekek körüli munkába is, attól függően, hogy hol volt rám szükség. Nem feladatként vettem, hanem belső ösztönzésre: úgy éreztem, adtam, de kaptam is sokat. Tanfolyamokon, szemináriumokon vettünk részt, sok pozitív dolgot tanultam, és értékes emberekkel ismerkedtem meg.
Kalmár Lenke: Tanárnő voltam, és elhatároztam, hogy valami jót csinálok nyugdíjas koromban. Először eljöttem megnézni, hogy mit csinálnak, és itt ragadtam. Hét éve vagyok önkéntes. Csoportosan és egyénenként is foglalkozom a sérült fiatalokkal, a kiejtést, a szóalkotást gyakoroljuk. Sok szeretetet kapok tőlük. Például az évek folytán az egyik ápoltunk, aki nem, vagy alig beszélt, most már kommunikál. Engem legjobban a szeretet motivál.
Bánov Judit: Gyógytornászként végeztem Szegeden, és körülbelül egy éve, mivel nem kaptam rögtön munkát, önkénteskedni kezdtem. Éppen akkor jelentkeztem, amikor a régi gyógytornász elment, így szükség volt a munkámra. A szellemi és a testi fejlesztéseben igyekszem segíteni, koordinációs gyakorlatokat, izomnyújtásokat végzünk. Jó érzést anyagi vonzat nélkül segíteni másokon.
Kokrehel Julia: Szegeden a szociális munkás képző főiskola másodévese vagyok, levelező szakon, így van időm, hogy eljárjak a napközibe. Szakmai tapasztalatot is szeretnék szerezni, de nagyon friss még a dolog, egyelőre zenélünk, gitáron kísérem az éneküket. Feltöltődöm a gyerekek között. Jobb, mint otthon ülni. Örülök, hogy Topolyán a fiatalokat aktivizálják más civil szervezetek is, mint például a Clio.
