Könyvbemutatót tartottak hétfőn délután a bácskossuthfalvi nyugdíjasotthonban. Tóth László, a Magyar Szó újságírója, majd a Dunatáj lap főszerkesztője, aki számos más médiumnak is dolgozott, szülőfalujában, barátai, ismerősei, egykori osztálytársai előtt mutatta be Színlelt szenvedélyek – elfásult szerelmek címmel megjelent elbeszélésgyűjteményét.
A Szélcsengő sorozat második riportkönyve több évtizedes tapasztalatokon, a terepi munka során összegyűjtött történeteken alapul. Elhangzott a könyvbemutatón, hogy egy nem mindennapi ember nem mindennapi történetei olvashatóak a kiadványban. A Németországban élő nyugdíjas újságíró Szélcsengő – Szerelem, avagy a hiúság játéka címet viselő első riportkönyve két évvel ezelőtt hagyta el a nyomdát. Ahogyan Tóth László fogalmazott, írásai szerelemről, szeretetről, családról szólnak, illetve a nő és a férfi mindenkori viszonyáról. Azt is hangsúlyozták azonban az eseményen, hogy a klasszikus értelemben vett, tradicionális felfogás szerinti nő és férfi viszonyáról, mely mentes a modernnek kikiáltott felfogás beütéseitől. A normalitás helyett ugyanis olyan elvárásokat támaszt a kor és a társadalom, amelyek az aberráltak világát népszerűsítik. A felfogás szerint az egyén esetleges elképzelése, képzete fölülírhatja a természet törvényeit.
Tóth László saját érzéseiről is beszélt a könyvbemutatón. Elmondta, hogy sok helyen élt, sok helyen megfordult, de amikor szülőfalujába hazatért, mindig különös érzés kerítette hatalmába.
– Amikor eljövök ide, eljövök ebbe a faluba, belépek ebbe az épületbe, ami az én egykori iskolám volt, akkor azt érzem: de jó, most itthon vagyok – fogalmazott. Egyben azt a meglátását is megfogalmazta, miszerint mindig azt látja, hogy a társadalomban, melyben élünk – legyen az a falusi kisközösség vagy egész Európa – mindig valami baj van. A baj azonban könnyen megoldható lenne, csak jó szándék, önzetlenség kellene hozzá.
Egy egészen nem mindennapi történetet is megosztott a hallgatósággal. Egyik falubeli barátja tizenhét éves korában tudta meg a vér szerinti szüleinek hitt nevelőszüleitől, hogy valójában örökbe fogadott gyerek. Egy délebbre fekvő város ortodox plébániája előtt találták meg január elsején. Barátja azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy találja meg az igazi anyját. Tizennégy évnyi kutatómunka után ez sikerült, a találkozást is sikerült összehozni, ami azonban nem lett egy igazi „happy end”. Az apa kilétére is fény derült, illetve a féltestvérét is megismerhette. Az illető pedig arra kérte, a valóban nem mindennapi történetet csak a halála után hozza nyilvánosságra. Sajnos, nemrégiben távozott az élők sorából, így Tóth László azt is elmondta, hogy ez a történet is szerepel majd a sorozat már készülő, harmadik kötetében.
A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent könyvet a helyszínen az érdeklődők meg is vásárolhatták, Tóth László pedig természetesen dedikálta is. A bevétel egy részét pedig, akárcsak az előző kiadvány esetében, a helyi nyugdíjas-egyesületnek ajánlotta fel.
