Megemlékezés címmel jelent meg tíz évvel ezelőtt, a szép emlékű Bakos Pálnak és Vecsera Sándornak – az 1944–45-ös zsablyai mártírok első ági leszármazottainak – fényképekkel dokumentált kiskönyve az első kegyeletadásról, 2005. november 5-én, a lerombolt zsablyai katolikus temetőben, a Golgota-dombon.
A hozzátartozókkal együtt Zsablya község képviselői is lerótták kegyeletüket és megkoszorúzták az emlékhelyet (Stanyó Tóth Gizella felvétele)
Ekkor állították fel az első jelfát (ahogyan, Pastyik László nevezte recenziójában), keresztet is a hozzátartozók, az eddig ismert, tömegsírban itt elföldelt 350 áldozat emlékére. Azt a keresztet, amelyet még 1997-ben, mindenszentekre és halottak napjára ácsolt, nyers akácból, Pali bácsi, de akkor ezt még nem engedélyezték… Azóta, ha lassúak is, de érezhetőek a változások, jegyezték meg az emlékezők vasárnap délután, az első nyilvános megemlékezés 12. évfordulóján. A vélt tömegsír, valamint a fakereszt helyén, a Golgota-dombon 2010-ben a hozzátartozók, a leszármazottak és a jó barátok összefogásának köszönhetően betonkeresztet emeltek, amelyet a tiszakálmánfalvi Moldvai Károly öntött ki. A megemlékezések első évtizedében ők tették rendbe a gazzal benőtt környéket. Az utóbbi években Zsablya község vezetősége gondoskodik a szomorú, a gyümölcsös övezte emlékhely gaztalanításáról. Ígéret hangzott el az emlékhelyhez vezető földút megjavításáról, hogy esős időben is megközelíthető legyen. A szervezők külön megköszönték az önkormányzat jelenlévő képviselőinek: Merima Šovlanskinak és Boris Pleskovićnak, a Zsablyai községi tanács tagjainak, valamint Milica Miličevićnek, a karbantartási szolgálat igazgatójának a közreműködését. Abban bíznak, hogy általános összefogással méltó emlékművet emelnek majd a zsablyai megtorlások magyar áldozatai emlékére.
A vasárnap délutáni megemlékezésen, a nemzeti imánk eléneklése után Ft. Franjo Lulić titeli plébános mondott imát az ártatlanul kivégzett zsablyai magyarok lelki üdvéért. Az 1944/45-ös események feltárásának több mint 25 év alatt elért eredményeit, a sok évtizedes hallgatás megtörésének jelentőségét méltányolva, különösen az elsők között megszólaló Matuska Márton publicista tevékenységét kiemelve, Guszton András – akinek nagyapja is mártírhalált szenvedett –, a VMDP alelnöke megemlékező beszédében hangsúlyozta: „Még mindig nem tettünk meg mindent, de főleg az illetékesek, az 1944/45-ös megtorlások, a magyarirtások hátterének teljes feltárásának érdekében. Rengeteg még a tennivaló, ha pirulás nélkül akarunk tükörbe és az utánunk jövő nemzedékek szemébe nézni. Jóllehet az sem kevés, hogy nyilvános megemlékezéseket tarthatunk, hiszen 1990 előtt ezt nem tehettük meg. Számos vesztőhelyet megtaláltunk, megjelöltünk, számos monográfiát megírtunk, de még számossal adósak vagyunk, magunknak és elődeinknek. Mert amíg egyetlen feltáratlan, jelöletlen tömegsír is létezik, és itt láthatjuk leginkább, hogy létezik, a folyamatot nem tekinthetjük befejezettnek. Járekon elkészült a Duna-menti svábok emlékműve, három nyelven: szerbül, németül és magyarul jelzi a lágerban elhunyt német áldozatokat, de meg sem említi, hogy a gyűjtőtábornak magyar áldozatai is voltak. Mindenszentekkor fakeresztet állítottunk az emlékmű mellé a magyar mártírok emlékére, és oda helyeztük koszorúinkat, gyújtottuk meg gyertyáinkat. Újvidéken továbbra sincs méltó emlékhelye a második világháború végén kivégzett több ezer honfitársunknak – hallottuk.
A Szerb–Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság munkájáról, mint mondta, biztató híreket hallani az utóbbi időben, és várhatóan hamarosan megjelentetik a kutatások eredményeit is. A közvélemény jogosan számít az érdemi változásokra, amelyek megkönnyítenék a rehabilitálási, a kártalanítási folyamatokat. Köztudott, hogy általánosságban törölték a kollektív háborús bűnösséget, de mivel nem nyilvánították semmissé, továbbra is egyénenként, bonyodalmas utánajárással kell azt a hozzátartozóknak kérniük.
A magyar golgota címmel tartja meg előadását Matuska Márton ma (kedden) este, Brüsszelben, a Balassi Intézetben, a budapesti Keskenyút Alapítvány szervezésében, mondta emlékbeszéde végén Guszton András. Előadást tart még Tőkés László EP-képviselő, és köszöntőt mond Pásztor István, a vajdasági képviselőház, a VMSZ elnöke. Az est vendégei: Csorba Béla, a VMDP elnöke, Kiss Igor, Guszton András és Ternovácz István újságíró.
A megemlékezés a koszorúk, a virágok elhelyezésével, gyertyagyújtással zárult.
