Faragó Árpádtól, a nyugalmazott színművésztől, lapunk Kilátó mellékletének rendszeres szerzőjétől pénteken végső búcsút vettek családja, barátai, volt munkatársai és ismerősei körében.
Az újvidéki városi temetőben Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke búcsúbeszédében kiemelte, Árpi bácsi elment, de nem csalt meg minket, hiszen utolsó erejével és perceivel is adott és tanított.
– Ő fundamentum, tartóoszlop, óda és himnusz, reményteljes szándék, ujjongás
bátorságát, ösztönzés, fáradhatatlanság, örök elköteleződés és a történet, a történetünk, a valóság, a jövő örök mondása, állítása. Keressük és kutatjuk, hogy tényleg itt hagyott-e?
Ember és közösség szeretete, hivatástudata, öntevékeny színjátszása, múltja példa, ahogyan a megismételhetetlen ragaszkodása, elköteleződése, építő ereje, olthatatlan ember és közösség szeretete, atyai hívásai és írási, intelmei, személyes jelenléte és felszólalásai színjátszóink otthonában. Mindenütt és mindenhol otthon volt. 92 éves korában visszaadta lelkét a teremtőnek a színművész, a nyugalmazott színházi igazgató, a tanár, az író, a színjátszó mozgalmak páratlan istápolója, közösségépítő, közösségszervező, mentor, tanító és barát. Elbúcsúzott ettől a világtól. Itt maradt a szoba, a lecsupaszított falak, a könyvespolc, a könyvei, melyeket ismerve a hallhatóság kikerülhetetlen játékszabályai szétszórtak. Itt maradt a lakás, az írógép, és abban bizonyosan az újabb, megkezdett írása.
A közösen nekifogatott ígéreteink is itt maradtak nekünk és velünk. Mondjuk el minél több embernek, értessük meg, zengjük el sokaknak, hogy a szülőföld örökké ott volt, hisz lehetünk mi is tartóoszlop, óda és himnusz, mi is lehetünk fáradhatatlanok és áldozatosak. Lehetünk mi is égig emelkedő templomtorony, amiként ezt utolsó kötetének fedőlapja is hirdeti – hallottuk Sutus Árontól.
Faragó Árpád a Drávaszögben, Hercegszőllősön református lelkészcsaládban született 1931. december 1-jén. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát (1948) Kiskunhalason, Mohácson és Szabadkán (1949) végezte. 1944-ben családját súlyos tragédia érte: édesapját, Faragó Ferenc lelkészt a partizánok kivégezték.
Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén 1969-ben szerezte meg az általános iskolai tanári oklevelet. 1953-tól 1955-ig a zombori színház magyar társulatának, 1955-től 1959-ig a szabadkai Népszínház, 1959-től 1985-ig az Újvidéki Rádió színészegyüttesének művésze volt. 1985 és 1995 között az Újvidéki Színház igazgatói tisztségét töltötte be. Színházi életünk krónikása volt, az amatőr színjátszó mozgalom elhivatott pártolója, de számos írása foglalkozott a szeretett szülőföld, Baranya, a Drávaszög múltjával is.
Faragó Árpádot nagy elhivatottsággal végzett, sokoldalú munkásságáért egyebek mellett Magyar Életfa díjjal és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
