Szép idővel köszöntött be 110 évvel ezelőtt Újvidékre a tavasz. Ezt újsághírben is nyugtázták mondván, hogy „szokatlan derült időben teltek el a húsvéti ünnepek, amelyhez harmadiknak, az idén még Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is járult". Talán ennek köszönhetően a hívők tömegesen vettek részt a szombat esti feltámadási ünnepségen és a körmeneten, amelyet dr. Ámon Pál apátkanonok plébános vezetett. Hogy tavasz van, arról tanúskodott a városban fokozottan érezhető nyüzsgés és mozgolódás is. Üzleteket nyitottak és csuktak, épült a gimnázium új épülete, de hogy azt könnyebb legyen megközelíteni, a II. Rákóczi Ferenc (Futaki utca) és a Magyar utcát egy újonnan megnyitott utcával kötötték össze (Braće Ribnikar), amelyet a város csatornáztatott és aszfaltoztatott ki, és a csatornáztatásra versenytárgyalást hirdetett meg, lévén hogy az városi építkezésnek számított.
A versenytárgyalásra két ajánlat érkezett, az egyiket Krevesits István építőmester, a másikat pedig Viletty Vilmos vállalkozó nyújtotta be. A versenytárgyalást Krevesits nyerte meg, mert ajánlata több mint ezer koronával olcsóbb volt.
Egyre jelentek meg üzletnyitásról vagy felszámolásról szóló hírek is. Így az újvidéki honvéd laktanya és a városi fürdő között „egy jóforgalmú és közkedvelt szállodát és vendéglőt, étteremmel és kávéházi berendezéssel, másnemű elfoglaltság főleg családi okok miatt, azonnal szabadkézből jutányosan" bocsátottak áruba. A régi tulajdonos „kitűnőnek" ítélte meg az üzletet, amely a vásárlónak „biztos jövedelmet" garantált. Ekkor jelent meg az a hirdetés is, amelyet Pécskay vezetéknevű tulajdonos tett közzé, azt a vendéglőt hirdetve, amelyet a Kamenicával átellenben lévő szigeten nyári vendéglővé átalakítva szándékozott megnyitni május elsején, áldozócsütörtökön zenével. A megnyitás hírén kívül arról is értesítette az érdeklődőket, hogy kitűnő halpaprikást, bort, sört, hideg ételeket szolgálnak majd fel, és egész nap nyitva tartanak azok számára, akik „élvezetesen akartak szórakozni", és számos látogatásra számított.
Ifjú Maurics József pedig a Lövöldében lévő „üdülő és szórakozó hely" átvételét hirdette, azt állítva, hogy a város legszebb helye, amely „hűvös, árnyas, pormentes levegőben nyújtott élvezetes időtöltést", és jó ételek és italok fogyasztásáról biztosította az oda látogatókat, és kérte pártolásukat.
Voltak olyan üzlettulajdonosok is, mint Wachtl Imre, aki már arról értesítette vásárlóit, hogy elektromos erőre működő sütödéjében „elsőrangú és modern" lévén, készít fehér és barna rozskenyeret, és kereskedésében lisztet, darát, élesztőt és sót árult, amely a Petőfi utca 8. szám alatt volt. Mátics Györgynek azonban az új, berendezéssel és új felszereléssel rendelkező „Corso-kávéházától", az újvidéki fő utcán, a Kossuth Lajos utcában lévő üzletétől kellett megválnia. Azt szintén szabadkézből és jutányos áron bocsátotta áruba. Ekkor jelent meg az a hirdetés is, amely arról értesítette az újvidékieket és környékbelieket, hogy a Vasember épületében lévő Nadich-féle cukrászdát nemcsak átvette, hanem az „előkelő viszonyokhoz mérten át is alakította, hogy ott az „előkelő közönség kellemes otthonra és kedves szórakozó helyre találjon".
Arról is meg volt győződve, hogy: „a nagyobb városokban szerzett szakismerete képessé teszi arra, hogy a legmesszebb menő igényeknek megfelelhessen". Ez, pedig nem más, mint a napjainkban is emlegetett Dornstädter Jakab volt, aki arról is meg volt győződve, hogy süteményei és készítményei a „javából valók" voltak. A cukrászda hirdetésnek az Újvidéki Napló szerkesztősége nyomatékot is adott azzal, hogy a rövid hírekben felhívta az olvasók figyelmét a hirdetésre.
Változó szerencséről és eseményekről vallanak a 110 éve megjelent hirdetések és hírek. Így arról is, hogy nemcsak a városban, hanem a mellette elfolyó Dunán is, ha nem más, akkor a folyón összeütköző vontató gőzösökről, a Svistov és a Torontál karamboláról, amely a vashidat is veszélyeztette. Az összeütközésben mind két gőzös megrongálódott, s ezért erélyes vizsgálatot indítottak. A Fuchs-féle nyomdában, pedig arra kellett rájönniük, hogy a 12 éve megjelent térképüket „kinőtte a város" és újat kell megjelentetniük, amelyet mindenki izgatottan várt, mert az, az „új térviszonyokat", ma már a 110 évvel ezelőttit, tükrözte vissza, azon a háború előtti tavaszon.
