Mint ahogyan az iskolaév kezdete bizonyos zsongást idézett elő a városban egyes dolgok, jelenségek és események akkor is, 110 évvel ezelőtt is, már az év végét sejtető ősz közeledtét jelezték. Így szeptemberben egy nemzetközi eseménynek mondható esemény rázta fel Újvidéket és polgárait a szokványos tevékenységekből.
Ma már föl sem figyelnénk, ha a város folyóján, a Dunán, Bécs és Orsova között megtartott motoryacht verseny résztvevői megérkeznének. Arról, hogy rendkívüli eseményről volt szó, az is tanúskodott, hogy a résztvevők fogadtatásra ünnepélyesen került sor. A város vezetősége várta és köszöntötte őket a folyóparton. Matkovits Béla főispánon, dr. Szlezák Lajos országgyűlési lépviselőn, dr. Ámon Pál kanonok plébánoson, valamint a város előkelő polgárain, Grossinger Jánoson és Kassovitz Árminon, Profuma Bélán, nagy számú közönség és érdeklődőn kívül a Danubius Evezős Egylet küldöttsége is bevárta a parton résztvevőket. Az első hajó, az Etate III. délután 4 órakor érkezett, majd azt a Marga, az Ilusion és a Benz XII. követték.
A hajók érkezése este 7 óra körül is tartott még, így érkezett Újvidékre a Titania, a Rara Avis, a Glückauf és a Meteor is, csak a Sibyllának keresztelt „vezérhajó" nem úszott be, és így a kikötőben tervezett, hivatalos fogadtatás elmaradt. Még három hajó kiséretében a Sibylla csak 8 óra körül futott be, érkezését „pisztolyok elsütése" jelezte. A nemzetközi regatta résztvevői a központban lévő Erzsébet és Kovács szállodákban voltak elhelyezve, ahonnan rövid úton juthattak a „díszvacsora" színhelyére, amelyet az Erzsébet étteremben rendeztek meg.
Itt már több városi tisztségviselő is megjelent, így Žarko Stefanović tanácsnok, dr. Königstadtler Ottó, Mayer Oszkár újságszerkesztő, és dr. Piukovicsh Sándor újságíró is. Újvidék város díját, egy arannyal díszített ezüsthajót, Profuma Béla alpolgármester nyújtotta át köszöntő beszéd kíséretében, a jelenlévő hölgyeknek pedig virágcsokrokkal kedveskedtek.
A verseny elnöke, dr. Lantaine Bécs várost képviselte, Schreiner Károly pedig Újvidéket éltető beszédet mondott. Az Apollo színházban a vendégek számára díszelőadás volt, majd ezt az Erzsébet kávéházban a „kora reggeli órákig" tartó mulatozás követte. A jachtokat legközelebbi állomásukon, Pancsován is bevárták, ugyanakkora izgalommal, mint Újvidéken. Ezt az előkelőnek mondható eseményt egy újabb, a város gazdagabb polgárairól szóló hír követte. Ugyanis az adóhivatal, így az ősz közeledtével közzétette a legtöbb adót fizetők névsorát.
Az első, nagy adót fizető városi polgár ugyan nem újvidéki, hanem szenttamási születésű volt, Dungyerszki Lázár. Valóban a rá kirótt 23.550 korona adó, messze felülmúlta a következők, Dietzgen Imre és fiai, Gábor és Imre által fizetett 3494 koronás adóját. Hasonló, háromezer koronán felüli összeget fizetett még Kron Károly bankigazgató, 3438 K. Bauer Gyula, sörkereskedő, 3087 koronát, Königstadtler Dusán, Adolf és János, akik szeszgyárat működtettek a városban.
A többi, köztiszteletben álló, adófizető újvidéki polgár csak 1000 és 2000 Korona közötti járulékukkal adóztak a közösségnek. Dungyerszki Lázár, földbirtokos, a nagy hírnek és dúsgazdagságáról ismert Dungyerszki Gedeon 1833-ban született fia volt. Ő az, aki Újvidéken több malommal és ingatlannal is rendelkezett.
A Kossuth Lajos utcában lévő palotájában élt. Az általa működtetett Erzsébet szálló és étterem és annak udvarában felépíttetett „Dungyerszki-féle színház" épülete az újvidéki szerbség kultúrintézményének számított. Újvidéki gőzmalma, amelyet feleségéről, Sofijáról, „Zsófia Malomnak" nevezett el, 1910-ben leégett. Nagy földbirtokokat vásárolt, nemcsak Újvidéken, hanem Vajdaság egész területén, Bácsbodrog Vármegye gabonakereskedelmének legnagyobb részét ő bonyolította le. Újvidék közelében lévő birtokán, Csében, gyakran látott vendégül írókat, művészeket, tudósokat. Mulatós természete messze földön, így Budapesten, ahol az év nagy részét töltötte, is ismert volt, ott szintén voltak alapítványai.
Az adatok szerint kastélyában Kosztolányi Dezső és Bródy Sándor is megfordultak. Tizenegy gyermeke között volt Lenka is, aki Laza Kostić, szerb költő múzsájaként él a köztudatban. Így hát Dungyerszki Lázár földbirtokos méltán számított Újvidék leggazdagabb polgárának és nemcsak „bácskai nábóbnak", hanem, ahogyan 110 évvel ezelőtt írták „a gazdagság fogalmi meghatározásának".
