Ljiljana Gantar, az oktatási-művelődési tevékenységek főszerkesztője: Egészen biztos vagyok abban, hogy hamarosan – megtörténhet, hogy már az év végéig – visszakerülünk korábbi épületünkbe, annál is inkább, mert a városnak egyre nagyobb szüksége van ránk.
A napokban elfogadták a nemzeti oktatásügyi stratégiatervezetet, ebben néhol név szerint is megemlítik a Szabadegyetemet mint az állandó jellegű oktatás egyik alapintézményét. Ha tudjuk, hogy Szerbiában a lakosság 45 és fél százaléka alulképzettnek számít, azaz csak négy osztályt végeztek el, vagy nem fejezték be az általános iskola mind a nyolc osztályát, és semmilyen szakképzésben sem részesültek, akkor bizonyossá válik, hogy egy olyan, 90 éves múltra visszatekintő intézmény, mint a Szabadegyetem, nélkülözhetetlen. A 90 év alatt – különböző politikai rendszerek diktálta tempóban – több mint két és fél millió polgárnak nyújtottunk pótképzést, ők mindannyian megtanultak nálunk valamit: az alapvető írásismeretektől az idegen nyelveken és a művelődési ismereteken át a legszakszerűbb szaktémákig sok mindent elsajátíthattak nálunk.
Mirko Karakaš, igazgató: Ha nem bíznék és hinnék ebben, akkor nem is vállaltam volna el két évvel ezelőtt ezt a tisztséget. Lehet, hogy kissé nagyra törő bejelentés lenne, ha azt mondanám, hogy még az idei építkezési idény alatt felújítják az épületünket, de mindenképp visszakerülünk majd, belátható időn belül. Annak idején 2 millió márkát, azaz egymillió eurót kaptunk a rekonstrukcióra, ez a pénz elegendő lett volna ahhoz, hogy építsünk vagy vegyünk magunknak egy új székházat, ezt azonban nem tettük meg, hanem az összes pénzt a meglevő toronyépület rekonstrukciójába fektettük. Már az elején tudtuk, hogy ez nem elég a felújításra, valakinek pótolnia kellett az összeget, az önkormányzatban akkor arról beszéltek, hogy majd a város adja a hiányzó pénzt. Most tárgyalunk a várossal és a tartományi vezetőséggel is, értelemszerű megoldás van a láthatáron, azaz hajlandóak vagyunk lemondani irodaterületünk egy részéről. A két-három hónappal ezelőtt készült felmérés szerint az épület felújításának befejezésére három-, esetleg három és fél millió euróra van szükség, négyzetméterenként 500 euróra.
Milan Banovčanin, az informatikai tevékenységek vezetője: Nem hiszem, hogy egyhamar visszakerülünk régi irodáinkba, ugyanis ez az „ideiglenes” helyzet már túl régen tart, és a polgármester is nemrégiben kijelentette, hogy – tekintettel az óvodák, a vízvezetékrendszer stb. helyzetére – pillanatnyilag nem mi vagyunk, azaz nem a mi gondunk a legfontosabb. Ha mégis felújítják régi épületünket, és visszaköltözhetünk, akkor az valószínűleg nem városi pénzekből fog megtörténni, az igazgató biztosan tudja, melyek a lehetőségek. Ebben az épületben, ahol most vagyunk, nincsenek meg az alapfeltételek a munkához, a legnagyobb helyiséget alakítottuk át előadóteremmé, de még így sem fogadhatunk 60 személynél többet egyszerre. Tele vagyunk adóssággal, amit megkeresünk, elköltjük a tartozások törlesztésére, nagyon sokan csupán lelkesedésből dolgozunk továbbra is itt. Az országba elég fura helyzetbe került az oktatásügy, nem tudom, hogy ha például egy hegesztőszakmát négy évig tanítanak a középiskolákban, akkor hogy lehet a munkaközvetítőknél várakozókkal ilyen-olyan három hónapos kurzusokon elsajátíttatni ugyanazt...
