Azt tudjuk, hogy ma a városi képviselő-testület és általában a város igazgatásával foglalkozó testületek munkájának nincs állandó jellege, az inkább alkalomszerű. Ez azonban egykoron, 110 évvel ezelőtt, nem így volt, hiszen mind a levéltári anyagból, mind a különböző tudósításokból arra lehet következtetni, hogy a városi bizottságok és törvényhatósági közgyűlése havonta rendes közgyűléseket tartott, amelyen nem is kevés napirendi pont szerepelt.
Ezeket akkoriban „tárgysorozatként” tartottak nyilván. 1912 szeptemberében a Városi Közgyűlés rendes értekezletének napirendjén, a következő, 1913-as év költségvetés tervezete volt napirenden, ami iránt az akkori közvélemény nem mutatott nagyobb érdeklődést. Ezt megelőzően azonban a városra vonatkozó miniszteri rendeleteket vették tudomásul, majd új városi írnokot választottak, és csak ezt követően tárgyalták meg részleteiben a következő évi költségvetési tervezetet. Elsősorban és ismételten Kubinyi Károly és Fürst János tanácstagok arról vitatkoztak, hogy a költségvetési tervezetben az erdőirtásból származó 48 750 korona előirányzott jövedelmet nem tartották reálisnak.
De a város vezetőségének, elsősorban Demetrovits Vladimir és Profuma Béla alpolgármester, valamint dr. Jahn Róbert magyarázatát követően, a tanács a költségvetési tervezet e tételét is elfogadta. De elfogadásra került az ingatlan változások után fizetendő „átírási” pótadó változtatása is, amely ezt követően, kisebb lett és 65% tett ki. Jóváhagyták Gály Józsefnek a Futaki út mentén lévő szőlőtelep megvételét, amiért négyszögölönkénti 4 koronás árat határozott meg.
Miután a napirendi pontokat kimerítették, a jegyzőkönyvhitelesítőket is kinevezte a főispán. Mivel a következő, rendes közgyűlésre október végén került sor, azon ismételten erdőüggyel foglalkoztak. 1912 nyarán még a városi költségvetésben beállt hiányt, a városi erdő egy részének eladásával szerették volna bepótolni, októberre már más képet mutatott a mérleg. Akkorára már a városatyák arról tanácskoztak, hogy a város erdőirtásra alkalmas erdőt vásárolna, mert az jövedelmezőbb lett volna.
Az ajánlatok azonban nem feleltek meg, mivel az érdekelt árusok magas árakat szabtak. De a három olcsóbb ajánlatban szereplő erdőket, a határozat szerint az „erdőtanácsossal”, még megvizsgáltatták. Napirenden szerepeltek még a vízvezeték és csatornázási ügyek, és az újonnan építendő tégla- és aszfaltgyalogjárók ügye is, amelyeknek kivitelezését a városnak biztosítania kellett volna. Ezekben a kérdésekben a tanács ajánlatait a közgyűlés el is fogadta. Ugyanakkor, a város jóváhagyta az Iparos Tanonc Iskolában egy új, első osztály megnyitását is, és egy újabb városi gond is napirendre került. Mayer József a városi fürdő bérlője, minden jel szerint, hiányokat jelentett be a fürdőben, amit a városatyákkal szeretett volna jóváhagyatni.
Ezt a város visszautasította, és arra utasította Mayert, hogy mielőbb készítsen „mindenre kiterjeszkedő tervezetet és költségvetést” a „későbbi határozathozatal” céljával. Mint minden városvezetés, a 110 évvel ezelőtti is a nem éppen tiszta határozat javaslatokat a „kisebb ügyek” napirendi pont alatt tűzte tárgyalásra. Ugyanis megtárgyalták és elfogadták a Karner Theophil és társai cég azon kérvényét, hogy a város a Galamb és Kölcsey utcákban „engedtessék el” a „külső keramit szegély költségei”.
Ez alatt a napirendi pont alatt hitelesítették és hirdették meg dr. Szlávy Kornél és dr. Medveczky Imre, közjegyző helyettesek aláírását, és Szárics Jánosné szülésznői oklevelét. Ugyanígy döntöttek a városi földeknek „kisebb parcellakénti” bérbe adásáról és arról is, hogy a Katolikus Gimnázium régi épületére vonatkozó „árajánlatokat” a következő, 1913-as év február 1-jéig lehetett leadni.
A „területelidegenítési” ügyek pont alatt, több városi föld bérletét hagyták jóvá, többek között Singer Józsefnek egy szőlőtelep, míg több vállalkozónak a városi földterület megvásárlását. Így Linarics Vilmos műkőgyárat, a Tisztviselő Telepen pedig egy negyedik utca nyitásával, a város telkén Bernold Lipót redőny-, Teubner János, vízüveggyárat bővítette volna, Deutsch Mór, kovácsműhelyt, a Mikin és Sztojkovics cég, pedig raktárt szeretett volna építeni. Mindenesetre, 110 évvel ezelőtt, Újvidék városának úgy-ahogy egyensúlyba voltak a pénzügyei, a vállalkozó szellem sem hiányzott, és a napjainkban is jelenlévő nyerészkedés sem volt ismeretlen.
